A kormány visszaállította a rendkívüli jogrendet, amely szerdán lépett hatályba, s arra kéri a parlamentet (a „vírusbarát ellenzéket” is), hogy a veszélyhelyzetet hosszabbítsa meg 90 napra, mert „gyorsan kell intézkedni”, a vakcináig pedig aligha várható, hogy a fertőzéshullám három hónapon belül annyira elsimul, hogy az ország megpróbáljon új életet kezdeni.
Emlékezetünkben rögzültek a Ház tavaszi ülésének pillanatai, amikor a Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető könyörgött a kormányfőnek, szabjon időkorlátot a felhatalmazási törvénynek, mert anélkül nem tudják megszavazni. Nem is tették. Így lett az ellenzék víruspárti, amelyre nem lehet számítani. Így lett nemzetközi balhé, a kormány meg a jogállam tiprója. Tiport is nem keveset, tiport volna többet is a balhé nélkül.
Sok megfigyelő szerint viszont az egész csak kommunikációs egérfogó volt, amibe az ellenzék belelépett. Ha így lett volna, jól tette volna, mert békeidőben épeszű és ép moralitású politikus senki kezébe nem ad korlátlan időre korlátlan hatalmat, főként, ha semmi oka nincs megbízni a hatalomban. A kormányfő tavasszal elmulasztotta, hogy egy pillanatra nemzeti egyetértést mutathasson fel az időkorláttal, de neki soha nem volt szüksége ilyesmire: az erőhöz szokott a Házban is, a gyengeség jelének gondol minden gesztust. Szerencséje volt. Az első hullám után már csaknem avatták a Vírusölő Szobrát, amikor felkészületlen a nyakunkba telepedett a járvány második hulláma.
De téved, aki azt gondolja, hogy a kormányfő megrettent. Ha éppen nem célszerű az autoriter korbács, marad a jogállamot hajkurászó Európának és a hazai ellenzéknek a demokratikus mézesmadzag: már csütörtökön egyeztetett a kormánypárt az ellenzékkel a veszélyhelyzet meghosszabbításának parlamenti megszavazásáról. A légkörre jellemző, hogy a szocialista Harangozó Tamás azt mondta: „Varga Judit igazságügyi miniszter nagyon szikár szöveget ismertetett velünk. A szövegben nincsenek olyan anomáliák, mint a tavasziban, de már nem egyszer jártunk úgy, hogy máshogy nézett ki az elénk rakott iromány, mint ahogy be lett nyújtva a Ház elé. De ha a normaszövegben nincs olyan, ami elfogadhatatlan, akkor támogatni fogjuk. Azzal együtt, hogy innentől minden eszköz és felelősség Orbán Viktoré”. Harangozó óvatossága nem indokolatlan.
Ehhez figyelmébe ajánljuk még Zsiday Viktor befektetési szakember szavait (napi.hu): „Sokan azt hiszik, hogy Orbán Viktor félrekezeli a koronavírus-járványt, miközben csak arról van szó, hogy nem feltétlenül arra optimalizál, hogy kevesen haljanak meg. Politikusként ugyanis a fő célja a hatalomban maradás, ahhoz pedig a kulcs a gazdaság életben tartása… Emiatt nincsenek valós korlátozások.” Ha tényleg értjük ezt, akkor kevés a borzongás, kiabálni kell, mert valójában ehhez adja a parlamenti felhatalmazást az ellenzék. Nem tehet mást, szorul az egérfogóban, amely 2014 óta fojtogatja, amikor a Házban letette az esküt az orbáni alaptörvényre. Csak annak következményeit – a kormányfőn kívül - sem akkor, sem azóta nem gondolta végig senki.