Első közelítésben még úgy tűnt, Parragh László érzékeli a munkaerőpiacon dúló vihart, főképp a nehéz helyzetbe került dolgozók bajait, azaz mutat valamiféle szociális érzékenységet. Ez volt májusban, amikor a lapunknak adott interjújában nem zárta ki, hogy emelni kell a három hónapos munkanélküli ellátás idejét.
Akkor 360 ezer körül járt a regisztrált álláskeresők száma, közülük valamivel több mint 200 ezren kaptak álláskeresési járadékot, vagy segélyt, de 156 ezren semmit. A kormányfő bizalmasának tartott kamarai elnök aztán a napokban ismét véleményt nyilváníthatott az Unió legrövidebb munkanélküli segélyéről: kamarai elnökké való újraválasztásakor kisebb performanszszal hívták fel a figyelmét, hogy ideje lenne a három hónap hosszabbításáért lobbiznia a miniszterelnöknél, hiszen sok embernek változatlanul nem jut sem munka, sem pénz. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliek száma 306 ezerre esett októberre, de változatlanul több mint 150 ezer ember szorult ki az ellátásból.
És a válasz: nem látja indokoltnak, hogy növeljék az álláskeresés finanszírozási idejét. Mondta ezt az ipari és kereskedelmi kamara elnöke, hozzátéve, hogy ő nem dönthet ilyen kérdésekben. Csakhogy a véleménye nagyon is számít: ennek fényes bizonyítéka a kisadózók adójának büntetőkulcsa, amely azt sújtja, aki ugyanazon kifizetőnek 3 milliónál többet számláz egy évben. Parragh ezen a törvénnyé emelkedett ötletén sem változtatna. Még jó, hogy tudjuk, hol áll.
Hát a miniszterelnök oldalán, aki a munkanélküli segélyre mint kidobott pénzre tekint. Az e célra idén eddig kifizetett alig több mint 80 milliárd forint éppen annyi, amennyit a kormánytól az épülő kínai vasút kapott. Az a beruházás, amelynek egyetlen munkavállaló sem látja majd hasznát, már ha valaha elkészül. Az emberekre fordított pénz viszont megtérülne - mégpedig most.