A koszovói származású, német színekben versenyző Robin Krasniqi beugróként kapott felkérést a részvételre a Dominic Bösel elleni magdeburgi profi ökölvívó világbajnoki címmérkőzésen, amelynek tétje két szervezet, az IBO és a WBA félnehézsúlyú öve volt. Böselnek Zac Dunn lett volna eredetileg az ellenfele, de az ausztrál bokszoló a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások következtében nem tudta elhagyni a hazáját. Az aláírt televíziós szerződés miatt mindenképpen kellett egy ellenfél a német Böselnek, így jutottak el a szervezők Krasniqihez, aki korábban már elbukott két címmecset, ezért ideális ellenfélnek tűnt: jó képességű ökölvívó, de nagy tétnél elbizonytalanodik, vélték róla a mérkőzés előtt. A két ökölvívó jól ismerte egymást, hat évig együtt edzettek.
„Kifárasztom Robint és a mérkőzés második felében kiütöm” – mondta a tizenkét menetesre tervezett párharc előtt a sokkal esélyesebb Bösel.
Aztán minden másképp alakult, a harmadik menet elején Krasniqi egy állra mért ütéssel úgy küldte padlóra ellenfelét, hogy Bösel orvosi ellátásra szorult. Bár a kiütés után pár perccel adott egy rövid interjút „nem erre számítottam, de ilyen a boksz, fogalmam sincs, mi lesz ezután”, majd miután ezt elmondta, kórházba vitték megfigyelésre. Több óra vizsgálat után elengedték.
„Megjártam hihetetlen mélységeket, sokszor sírtam, annyira kilátástalannak tűnt az életem – nyilatkozta a győztes. - Úgy álltam hozzá ehhez a mérkőzéshez, hogy ezen múlik minden. Ha megint nem tudok élni a lehetőséggel, akkor vége a pályafutásomnak, nincs értelme a folytatásnak. A győzelem viszont új kapukat nyit meg előttem. Az edzőmmel pontos tervet dolgoztunk ki, több meccsét megnéztük Dominicnak, az volt a tervünk, hogy megvárom, amíg kicsit elfárad, ezért lejjebb engedi a jobb kezét és akkor lehet támadni a halántékát. Úgy számoltunk, hogy ez a mérkőzés utolsó két-három menetében várható, aztán minden másképp alakult. Nagyon boldog vagyok, fel sem tudom sorolni, hányan segítettek és hittek bennem akkor is, amikor reménytelennek tűnt a helyzetem. Dominic fantasztikus bokszoló, hiszek benne, hogy ő is vissza tud térni a legjobbak közé, most az a legfontosabb, hogy minél hamarabb épüljön fel, egy ilyen kiütés után sok pihenésre van szüksége.”
A 33 éves Krasniqi gyermekkora finoman fogalmazva nem volt felhőtlen és boldog. A koszovói háború idején édesapja a katonai behívó elől álnéven Németországba szökött, az ökölvívó a húgával és édesanyjával nagy szegénységben élt. Amikor édesapját elkezdték keresni a hatóságok, a csonka családnak is menekülnie kellett, hónapokig éltek az erdőben, ahol sokat éheztek. Miután visszamentek a lakóhelyükre, a házuknak csak a nyomait találták meg, földön futók lettek, a rajtuk lévő ruhájukon kívül nem volt semmijük.
Robin Krasniqi élete tizenhét éves korában változott meg, amikor közel egy év előkészítés után a saját kis zöldséges boltját vezető édesapja után tudott szökni Németországba, és elkezdett bokszolni. A németül nem beszélő fiú számára egyetlen lehetőség adódott: minél gyorsabban megtanulni a nyelvet és a profik között pénzt keresni.
Krasniqi következő ellenfele minden bizonnyal egy régi ismerős lesz, akiről egészen friss és kellemes emlékei vannak: Bösel vár majd rá, mert a felek szerződésben rögzítették, hogy Krasniqi sikere esetén megismétlik ezt a találkozót.
