Der Standard
Ausztriát a ragály és a merénylet miatt kettős válság sújtja, ám ebben a helyzetben olyan politikusokra van szükség, akik egyesítik az országot, nem kenik a gondokat a kisebbségekre és nem populizmussal, illetve uszítással akarnak szavazatokat szerezni. Ezt hangsúlyozza kommentárjában Martin Kotynek, a Der Standard főszerkesztője, hozzátéve, hogy amit a kancellár idáig mondott, az a jó irányba mutat. Merthogy Kurz rámutatott, hogy itt nem a keresztények és muzulmánok ellentétéről van szó. A harc egyfelől a béke mellett hitet tevő tömegek, másfelől a háborúra szomjazó elenyésző kisebbség között zajlik.
Azaz mindenáron le kell gyűrni a szélsőséget – a jogállam segítségével. A társadalomnak azonban nem szabad megengednie, hogy megosszák, hiszen a támadásnak pont ez volt a célja. Félelmet kelteni, gyűlöletet terjeszteni, egymás ellen fordítani az embereket. A gyalázatos rajtaütés azonban nem változtathatja meg a mindennapi életet, az országot, különben a terroristák nyernek.
Itt a célpont a társadalom, az értékrend volt. De hogy célt ér-e, az attól függ, mi a válasz. A terroristák polarizálni és radikalizálni akarnak. Bizonytalanságot előidézni, hogy rámenjen az összetartás. Ám ha engedményeket tudnak kicsikarni, az azt jelentené, hogy a társadalom meggyengíti saját értékeit – liberális, nyugati társadalomként, merthogy az az Iszlám Állam ellensége. Ebbe a csapdába azonban nem szabad besétálni – emeli ki Martin Kotynek.
FAZ
Egy demokráciának meg kell követelnie, egyben pedig támogatnia kell az országban élő idegenek beilleszkedését – ezt kell közvetítenie az óvodától kezdve, az iskolán át, egészen a hatóságokig, mert ha nem, akkor olyan jobboldaliaknak engedi át a terepet, mint Orbán, Le Pen, vagy éppen az AfD, illetve az olasz Liga. Erre figyelmeztet egy Izraelben született arab pszichológus, aki egyaránt oktat a tel avivi, valamint a berlini Humboldt egyetemen.
Ahmad Mansour a kommentárban megállapítja, hogy a terrorra csak lehet a megfelelő válasz, ha megerősítjük a világi államba demokráciába vetett hitünket, ideértve a vélemény- és vallásszabadságot. Kizárólag felvilágosítással, világos kommunikációval és következetes jogállamisággal lehet térdre kényszeríteni a politikai iszlámot, és kiirtani a terrorizmus gyökereit.
Az elemzés a legújabb viszály látszólagos forrására, a Charlie Hebdo karikatúráira rátérve kiemeli, hogy semmiképpen sem szabad korlátozni a szólásszabadságot, mivel a dzsihadizmus éppen az európai játékszabályokat igyekszik megváltoztatni. Ráadásul a követelések listája csak egyre hosszabb lesz, így a kompromisszumok és engedmények csak a demokráciának ártanának, gyengítenék azt. Annak elárulását jelentenék, ami Európa lényege.
Itt nem Bécsről, nem Párizsról van szó, a politikai iszlám az egész földrészt ellenségnek tekinti. A demokráciát. A szélsőségesek a szólás- és vallásszabadság örve alatt demokrácia előtti normákat akarnak felvetetni napjaink értékkánonjába. Ám azt meg kell védeni.
Az arab országok többségében a bajok nagy része abból ered, hogy nem tudnak túljutni a 67-es háború okozta megaláztatáson. Hiszen negyedmilliárd muzulmán alulmaradt 9 millió izraelivel szemben. Ebbe a politikai légüres térbe hatolt be a radikális iszlám. Amely végül nem tudta teljesíteni az ígéreteit, de ezért a Nyugatot és Izraelt tette felelőssé. Így jelent meg a mindent átható kisebbségi érzés a külvilághoz való viszonyban.
Elmaradt a gazdasági fellendülés, hatalmas a munkanélküliség - főleg a fiatalság soraiban, a korrupció viszont mindennapos. Kudarcot vallottak a korszerűsítési próbálkozások is a társadalmakban. A kilátástalanság, a szegénység és a sok helyütt dúló háború sokakat arra késztet, hogy kivándoroljanak – mégpedig az annyira gyűlölt nyugatra. Ez pedig újabb megaláztatást jelent, ami ellen sokszor a muzulmán identitást mozgósítják. Az viszont nem enged meg semmiféle kételyt, ugyanakkor erőt és öntudatot szuggerál a Nyugattal folytatott versenyben, miközben ezek az emberek a fejlett országokban élnek. Ám ez a legtöbbször vakhitbe, a hívők kiskorúsításába torkollik.
Vakon kell követni a szülők, az iskola, a mecsetek szavát. Kérdések nem kívánatosak.
FT
Varga Judit nyomatékosan azt ajánlja az EU-nak a franciaországi merényletek után, hogy az a terrorfenyegetéssel foglalkozzon és a ne a jogállamra vesztegesse az idejét. Az igazságügyi tárca vezetője a karantén miatt telefonon nyilatkozott az újság budapesti tudósítójának, kiemelve, hogy Brüsszelnek el kell kezdenie az igazán fontos gondokkal törődni. Az újságíró szerint azonban a miniszter ily módon csak elterelni igyekszik a figyelmet, miután Budapest egyre élesebb vitát folytat az unióval a közösségi jog megsértése miatt.
Mindenesetre az interjúalany úgy fogalmazott, hogy a szervezetnek búcsút kell mondania a képmutatásnak, és inkább az antiszemitizmusra, a gyilkosságokra és a nyugati terrortámadásokra kell összpontosítania. A cikk magyarázatként hozzáteszi, hogy az EU mind keményebben bírálja Orbán Viktor erősödő tekintélyelvűségét, miután a miniszterelnök az eltelt 10 évben kezébe kaparintotta a demokratikus intézményeket és saját érdekeinek megfelelően újra íratta az alaptörvényt.
Varga szerint azonban nem volt tisztességes húzás az európai vezetők részéről, hogy a Bizottság mögé bújtak. Mert ha pl. Merkelnek vagy bárki másnak van valami hasfájása, akkor azt nyíltan meg kellene mondaniuk a magyar kormányfőnek. A miniszter azt is előadta, hogy a jogállam védelmét az alapszerződések tartalmazzák, és ha ezen a területen bármilyen új mechanizmust vezetnek be, akkor az valójában az alapokmány módosítását jelenti, így ki kell kérni hozzá a tagországok beleegyezését.
Arról is beszélt, hogy a jogállami feltételek forszírozása csupán ürügy a takarékos négyek részéről, mert igazából nem akarnak pénzt adni a járvány miatt bajban lévő kormányok megsegítésére. Továbbá hogy bizonyos országokra a demokratikus normák álcájában ideológiai nyomás nehezedik, mivel azok, mint Magyarország, nemet mondanak a migrációra, a multikulturalizmusra és másként gondolkodnak a család társadalmi szerepéről. A Bizottság első jogállami jelentése pedig elfogult a magyar vezetéssel szemben.
Ugyanakkor elhatárolta kormányát a szinte teljes lengyel abortusztilalommal szemben, mondván, hogy a két állam történelmi szövetségese egymásnak, de mindkét fél saját maga dönti el, hogy mit tesz a napi politikában.
Le Monde
Az SZFE mellett állt ki főként a francia tudományos élet 150 neves személyisége, akik az egyetem megvédésére szólították fel az európai államokat, illetve az unió intézményeit. Mint a kiáltvány rámutat, az aláírók, professzorok, rendezők, alkotók és mások támogatják a diákokat és tanáraikat, akik nem akarják hagyni, hogy a kormány rátegye a kezét az iskolára. A hatalom fellépése nyomán példátlan válság állt elő. Ezt követte az épületek megszállása. A tét az, hogy fennmaradjon a tanszabadság, amit jelenleg igen nagy veszély fenyeget Magyarországon, főleg ha visszaemlékszünk, hogy mi történt a Tudományos Akadémiával.
A kifejezetten nacionalista és konzervatív politika elvonta az egyetemi vezetés minden jogát, de a hallgatók nem csupán a saját intézményükért küzdenek, hanem az egész felsőoktatásért, amikor ragaszkodnak az alkotói szabadsághoz. Ezért a felhívás részvevői támogatásukról biztosítják a sztrájkoló fiatalokat és az oktatókat, akik félnek a fokozott politikai felügyelettől, és nem akarják, hogy a kormánybefolyás alatt álló kuratórium vegye át az irányítást.
Ez az Orbán-kabinetnek is tiszteletben kellene tartania.
Euractiv
A Bizottság igen különösen válaszokat adott, amikor a portál a magyar sajtó állapota felől érdeklődött Brüsszelben, a többi közt az Index szerkesztőinek tömeges felmondása kapcsán. A reakció az volt, hogy a kormányok a lehető legtöbbet igyekeznek kihozni a vírus miatt tető alá hozott gazdasági mentőcsomagból a média támogatására. Majd amikor az Euractiv az iránt tudakozódott, az EU miként kívánja megakadályozni, hogy az alapot Magyarországon ne a sajtóviszonyok további torzítására használják fel, az a felelet érkezett, hogy az unió iránymutatást adott ki és eszerint a pénzből támogatni kell a független és sokszínű médiát.
Kérdés persze, hogy ez a fajta állásfoglalás el tudja téríteni törekvéseitől Orbán Viktort, a sajtó megzabolázásának nagy mesterét. Főleg hogy pár napja az EU versenyjogi biztosa kijelentette: nem az állami segélyekre vonatkozó európai szabályok, hanem a tagállamok dolga, hogy szavatolják a médiapluralizmust.
Közép-Európában – elenyésző kivételtől eltekintve - nem fenyegeti veszély az újságírók fizikai létét, a hatalom más, sokkal alattomosabb módszereket alkalmaz, hogy hidegre tegye őket, írja a portál, amely az egykori nagy sláger kisség módosított címével illusztrálja a helyzetet: Killing them softly, azaz „Lágyan megölve őket”. A térségben folyamatosan romlik a médiaszabadság és –sokszínűség helyzete.
Amikor nemrégiben a régió 16 országában megkérdezték a szakma képviselőit, 64,5 %-uk azt válaszolta, hogy már érte őket fenyegetés, illetve zaklatás. 83,3 %-uk ellen az interneten keresztül irányult támadás. Mindennapos a kirohanás politikusok és más sajtóorgánumok részéről. Ám az is éppen olyan veszélyes, amikor próbálják módszeresen elhallgattatni, a partvonalra nyomni, illetve gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozni a sajtómunkásokat. Merthogy szép csendben nyírják ki a pártatlan tömegtájékoztatás embereit, viszont az eljárásmód igencsak hatékony.
