angyal;kabátok;Vörös István;

- Debreczeny György: nehéz begombolni

"Most annyira furcsák az angyalok".

                                                                                     Vörös István-motívumok                                                                                                    felhasználásával

az erdő a filozófusban bolyong

és most annyira furcsa az egész

börtönőrök fekete angyalok

feltalálják a réges-régit

mert senki úgyse kéri

az elszáguldó vonatokat

nem egyszerű megérteni

megkoptak már az oszlopos vitézek

bár magadat te is kímélted

nehéz a sors hülye kabátját begombolni

az urak és a hölgyek

között széles pusztaság

röhögj zokogva hangosan

ha rémálom keres meg éjjel

ez már évszázadokon át bevált

bolyongj a filozófus erdejében

és most annyira furcsák az angyalok

a fekete börtönőrök és ez az egész

feltálaljuk azt amit kérnek

így szól a réges-régi ének

a megértés elszáguld

a vonatok vakvágányon vesztegelnek

megloptak már az oszlopos vitézek

bár magadat sose kímélted

a sors nehéz hülye kabátja begombolt

köhögj röhögj és zokogj hangosan

ha rémálomként megkeres az éjjel

már évszázadokon át bevált

a széles szeles pusztaság

az urak és a hölgyek között

Éppen 160 évvel ezelőtt tette ki a felkiáltójelet Madách Imre az azóta milliószor idézett mondat végére: „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!” Két év múlva a színmű megjelent nyomtatásban, 23 évvel később pedig a színpadot is meghódította. Az azóta eltelt több mint másfél évszázadban nem volt olyan év, hogy a világon valahol ne játszották volna. Most épp a székesfehérvári színház készül új bemutatóra, csak épp egy továbbírt verzióval, a kötetben is megjelent, négy új színből álló Az ember tragédiája 2.0-val.