Vörös István-motívumok felhasználásával
az erdő a filozófusban bolyong
és most annyira furcsa az egész
börtönőrök fekete angyalok
feltalálják a réges-régit
mert senki úgyse kéri
az elszáguldó vonatokat
nem egyszerű megérteni
megkoptak már az oszlopos vitézek
bár magadat te is kímélted
nehéz a sors hülye kabátját begombolni
az urak és a hölgyek
között széles pusztaság
röhögj zokogva hangosan
ha rémálom keres meg éjjel
ez már évszázadokon át bevált
bolyongj a filozófus erdejében
és most annyira furcsák az angyalok
a fekete börtönőrök és ez az egész
feltálaljuk azt amit kérnek
így szól a réges-régi ének
a megértés elszáguld
a vonatok vakvágányon vesztegelnek
megloptak már az oszlopos vitézek
bár magadat sose kímélted
a sors nehéz hülye kabátja begombolt
köhögj röhögj és zokogj hangosan
ha rémálomként megkeres az éjjel
már évszázadokon át bevált
a széles szeles pusztaság
az urak és a hölgyek között