A 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós roma stratégiai keret fordulópontot jelent a romani emberek egyenlőségének és igazságosságának megvalósításában. Üdvözlöm az Európai Bizottság elkötelezettségét egy erősebb, világosabb és szigorúbb stratégiai dokumentum iránt annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban és a Nyugat-Balkánon élő több mint 6 millió romani ne szenvedjen hátrányos megkülönböztetést, és élhessen az egyenrangú polgárként őt megillető jogokkal.
A 2011-2020-as időszakra vonatkozó uniós roma keretterv értékelése és tanulságai alapján, tekintve, hogy az csak korlátozott előrelépést eredményezett, a Bizottság megértette és sikeresen összeállította a 2020 utáni időszakra vonatkozó megerősített szakpolitikát. A romani lakosság és a többségi népesség közötti egyenlőség megvalósítása mellett a keret négy fő stratégiai pillérében - az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a foglalkoztatás terén - a Bizottság új prioritásként kezeli a cigányellenesség, a romani emberekkel szembeni rasszizmus sajátos formája elleni küzdelmet. Jelentős előrelépés a politikai vitában, ha az úgynevezett „romakérdésekről” olyan szemléletre térünk át, amely a többségi társadalomban élő, a romani származású emberek elleni rasszista sztereotípiákat ismeri el a társadalmi kirekesztés és a bizonytalan életkörülményeik fő okaként.
A romani emberek befogadására vonatkozó legutóbbi uniós keretstratégiához képest egy másik fontos újdonság az a konkrét jelzőrendszer, amely alapul szolgál a romani emberek befogadása terén 2030-ig elért tagállami eredmények nyomon követéséhez. Ez azért fontos, mert a legutóbbi stratégiai dokumentum célkitűzései nagyon általánosak maradtak, és nem tette lehetővé az előrehaladás és a visszalépések egyértelmű nyomon követését. Ezúttal differenciáltabb képet adunk a tagállamok intézkedéseiről és előrehaladásáról.
Az új stratégia továbbá előmozdítja a romani emberek önszerveződésének egyenlő részvételét a politikai folyamat valamennyi szakaszában, valamint a roma közösségek Európa-szerte fennálló sokféleségének jobb tükrözését.
Ezek az új elemek nagyrészt a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló állásfoglalásban megfogalmazott állításokat tükrözik: ennek címe A romani háttérrel rendelkező emberekkel szembeni negatív attitűdök elleni küzdelem Európában. 2020. szeptember 17-én fogadta el az Európai Parlament, én voltam az előadója.
Mindez azonban még távol áll a sikertől. Bár a 2020 utáni időszakra vonatkozó keret megerősített stratégiai dokumentum, és utat nyit az emberek befogadása felé, továbbra is "puha" politika. Még ha tanácsi ajánlás kíséri is, ez nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy ténylegesen végrehajtsák a romani emberek befogását célzó hatékony nemzeti stratégiákat, a nemzeti költségvetésekből származó megfelelő finanszírozással, eredmény- és sikermutatókkal, valamint következetes nyomonkövetési mechanizmussal. Nem tartalmazza ugyanis a jogalkotási aktus kötelező jellegét.
Kényelmetlen igazság: a romani emberekre vonatkozó egyenlőségi törvény és jogállamisági mechanizmus nélkül a keretstratégia továbbra is fogatlan tigris. Hogyan akarjuk ténylegesen javítani a romani háttérrel rendelkező emberek millióinak bizonytalan helyzetét Európában, amikor a legmagasabb roma népességű országok politikai vezetői nyíltan táplálják a magyarországihoz hasonló cigányellenes sztereotípiákat? Hogyan érjék el az uniós finanszírozási eszközök a célkitűzéseiket, ha a finanszírozást a nemzeti hatóságok a romani emberek megbélyegzését erősítő tevékenységekre irányítják át ahelyett, hogy hozzájárulnának a befogadáshoz és a rasszizmus elleni küzdelemhez, mint az jelenleg Bulgáriában történik? Hogyan érhetjük el a romani emberek befogadását, amikor több ország a Covid-19 intézkedések keretében súlyos emberi jogi jogsértéseket követett el velük szemben anélkül, hogy lehetővé tenné számukra az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést?
Őszintének kell lennünk magunkhoz: az uniós kormányok nagyobb elkötelezettsége nélkül az érintettek kevés változást fognak tapasztalni. Nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament jelenleg nagy többséggel támogatja a romani emberek egyenlőségéről szóló európai törvényt és egy olyan jogállamisági mechanizmust, amely biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását, ami előfeltétele annak, hogy a tagállamok uniós finanszírozáshoz jussanak. Csak jogalkotási fellépéssel tudjuk lehetővé tenni a romani emberek számára, hogy egyenjogú polgárként éljenek jogaikkal, és csak így biztosíthatjuk, hogy pénzügyi támogatásunk eljusson oda, ahol arra sürgősen szükség van.
Ezen túlmenően fenntartom, hogy a „romani” terminológia jobban tükrözi az emberek heterogenitását a „roma” helyett, amely csak az egyik csoportunkra utal, hasonlóan sok másikhoz.
Ezért szilárd meggyőződésem, hogy a bizottságnak 2021-ben jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az egyenlőség, a befogadás és a részvétel biztosítása érdekében. Milyen jogalapon? Itt az ideje az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkéhez fordulni, amely lehetővé teszi, hogy a Szerződések megfelelő intézkedéseket hozzanak a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés leküzdésére.