A két színes forradalom, majd a tavalyi „fülkeforradalom” ellenére Ukrajnában az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. Az ország nyugati részén Petro Porosenko és Julia Timosenko „nyugatbarát” pártjai, illetve a regionális kiskirályok formációi, míg keleten az „oroszbarát” ellenzék és a helyi kakasok szerzik meg a helyhatósági tisztségek zömét. Volodimir Zelenszkij elnök újdonsült, de alig több mint egy év alatt saját belső konfliktusaiba fulladó „civil” alakulata a túléléséért küzd.
A szavazás napján végzett felmérések és a nyilvánosságra hozott részeredmények az előzetes közvélemény-kutatási adatokat erősítik. Folytatódik a kormányzó Nép Szolgája párt zuhanórepülése, az elnöki formációnak egyetlen nagyváros polgármesteri székét sem sikerült meghódítania, illetve a városi és megyei tanácsok többségében sem tudott első helyen végezni. Mindezt azok után, hogy tavaly áprilisban a komikus színész, tévésztár Zelenszkij több mint 73, a júliusi előrehozott parlamenti választáson pedig a frissen gründolt pártja több mint 43 százalékot szerzett. Csakhogy míg a Zelenszkijnek országos hírnevet hozó sorozatban, a Nép Szolgájában, a tanárból lett elnöknek minden összejön, a valóságban épp az ellenkezője történik.
A csodavárásba belefáradt, az egymást követő oligarchák uralta kormányzati csapatokból kiábrándult lakosság az elnöktől ugyanazt várja, mint a sorozatban – az egyszerű embereknek kedvező módon, lehetőleg azonnal oldjon meg minden problémát. Csakhogy a komikus ezúttal drámai szerepbe csöppent, mondhatni a legdrámaibba a független Ukrajna történetében. Megörökölte a külföldi hitelek nélkül működésképtelen gazdaságot, az állóháborúvá merevedett donbászi konfliktust, a nemzetközi figyelem és szimpátia lanyhulását, az (amúgy egyre inkább kedvezményes árú) orosz gáz nélküli helyzetet, s mindezeken túl neki és tapasztalat nélküli csapatának kell levezényelnie a koronavírus járvány okozta egészségügyi, gazdasági és szociális válságot is.
Ez az összetett helyzet egyszerre erősíti a szélsőjobb csoportosulásokat és az oroszbarát politikai erőket. A különböző szélsőjobboldali alakulatok legutóbb október 14-én, a haza védelmezőinek napján antiszemita jelszavakkal, az államfő gyalázásával ünnepeltek és tiltakoztak az elnöki hivatal előtt, többek között a harc folytatását, a kelet-ukrajnai tűzszünet felfüggesztését követelve. A másik oldalnak is kedvez a helyzet, egyre erősödik a Janukovics korszak kormányereje, a Régiók Pártja romjain kinőtt Ellenzéki Platform – Életért párt, és nem is csak a keleti, dél-keleti országrészekben.
Zelenszkij helyzete egyre rosszabb. Korábbi támogatója, az őt népszerűvé tevő sorozatot is közlő televíziót is birtokló oligarcha, Ihor Kolomojszkij mára nyíltan szembefordult vele, miután nem volt hajlandó a milliárdos érdekeit szem előtt tartó törvényeket kezdeményezni. Pártját belső harcok feszítik, kormányfőt már cserélt, de az sem kizárt, hogy tűzoltásként újabb kormányátalakításba kezd. A tévésorozatban oly sikeres Nép Szolgája kapkod és egyelőre eredménytelenül ötletel. Igaz, a választással egyszerre megrendezett „népi konzultáción” a többség támogatta az elnök kezdeményezéseit, mint például a marihuána orvosi célú legalizálását vagy a korrupció bűntetteket végrehajtók életfogytiglannal való büntetését, ez hosszabb távon aligha lesz elég.
