Alig egy évvel lemondása után Szaád al-Haríri ismét megbízást kapott a parlamenttől Libanon kormányzására. A szunnita Jövő Mozgalom vezetője tavaly október végén azért köszönt le a miniszterelnöki posztról, mert rendszerellenes tömegtüntetések törtek ki az akkor még csak kibontakozóban lévő pénzügyi válság miatt. Az ország azóta sokkal súlyosabb krízishelyzetbe került: beütött az államcsőd, augusztus 4-én 200 áldozattal járó pusztító erejű robbanás rázta meg Bejrútot, az utóbbi hetekben pedig még a koronavírus-járvány is (még jobban) elszabadult.
Haríri – csütörtökön, kormányfő-jelöltté választása után – a rohamtempóban elszegényedő lakosság megnyugtatására közölte, hogy a teljes gazdasági, társadalmi és biztonsági összeomlás elkerülése érdekében fog munkálkodni. Kijelentése azonban aligha hat meggyőzőleg az őt megbuktató tiltakozások résztvevőire, akik a korrupt elit megtestesítőjét látják benne. A negyedik miniszterelnöki ciklusára készülő politikusnak, mégis biztosabbnak tűnik a helyzete, mint egy éve.
“A libanoni emberek belefáradtak a folyamatos válságba. Úgy vélem, már a demonstrálók nem elhanyagolható része is abban bízik, hogy visszatérhet a krízis kirobbanása előtti status quo, olyan szempontból, hogy valamifajta stabilitást érezhetnek saját életükben" – mondta el a Népszavának Karím Sehajeb, a közel-keleti térségre fókuszáló washingtoni The Tahrir Institute külsős kutatója, a The Public Source című libanoni hírportál újságírója. Szerinte sok libanoni vágyik arra, hogy hosszú távon tudják, mennyibe fognak kerülni az élelmiszerek és mennyit ér a pénzük – jelenleg ugyanis a devizatartélok felélése miatt komoly inflációs nyomás nehezedik az országra.
Haríri azt is ígérte: ki fogja húzni a gödörből hazáját azzal, hogy végrehajtja a Franciaország által javasolt reformokat és megszerzi az ezért cserébe ajánlott nemzetközi segélyeket. Szavaira azonban árnyékot vet korábbi politikai karrierje.
Haríri első próbatétele az lesz, hogy megalakítsa a kabinetjét, ami a libanoni vallási-felekezeti berendezkedés miatt mindig kihívást jelent; az előző kormányfő-jelöltnek, Musztafa Adibnak bele is tört a bicskája ebbe. A The Tahrir Institute szakértője szerint Harírinek talán könnyebb dolga lesz, hiszen szövetségeseinek és – paradox módon – ellenzékének egyaránt az az érdeke, hogy sikerrel vegye az első akadályt. Karím Sehajeb azzal magyarázta a bizarr konszenzust, hogy a libanoni belpolitika nem annyira az egymás közti versengéséről, hanem az állam erőforrásainak szétosztásáról szól, vagyis a kormányalakítás leginkább azon múlik, hogy sikerül-e megfelelően kiosztani a tárcákat a különböző politikai erők között – az esetleges kormányprogram nem sokat nyom a latba.
Más tényezők is növelik a Nyugat-barát Haríri esélyeit, például az, hogy a hatalomra jutása az Irán támogatását élvező síita Hezbollah politikai-félkatonai mozgalomnak azért is érdekében áll, mivel ennek hatására enyhülhetne rajtuk az amerikai nyomásgyakorlás. Az egyetlen potenciális buktató az lehet, hogy a miniszterelnök-jelölt azt állította: független szakértői kormányt akar – bár ez csak akkor jelent gondot, ha tényleg a politikán kívülről érkező szakemberekből kívánja összerakni kabinetjét és nem éri be a különböző pártokhoz köthető tanácsadókkal. Az idő mindenesetre továbbra is sürget, hiszen Libanon napról-napra mélyebb válságba sodródik.
