A ki- és belégzési folyamatot valójában nem a tüdő, hanem az agyunk légzésért felelős központja irányítja. Innen indulnak azok a jelek, amelyek a megfelelő izmokat és a tüdőt is arra utasítják, hogy lélegezzenek – mondta Dózsa Izabella tüdőgyógyász, a Tüdőközpont orvosa.
Az ember tüdeje naponta több ezer liter levegőt szív be és fúj ki, az átlagos tüdőkapacitás – az egy belélegzésre beszívható maximális levegő – nagyjából 3,6 liter. Edzettségtől függően ez lehet akár több, egyes sportágakban elérheti a 6-8 litert is. Csúcson a 20-as és 30-as életévekben jár, aztán, ahogy romlik a tüdőszövet rugalmassága, a tüdőkapacitás is csökken.
A jobb tüdőfél nagyobb és három: alsó, felső és középső lebenyből áll. A bal, amelynek csak alsó és felső lebenyrésze van, azért kisebb, mert azon az oldalon a szív nagy területet foglal el. A két tüdőfél súlya együttesen megközelítőleg 1,5 kilogrammot.
A légzéshez szükség van a két tüdőfél alatt húzódó és a mellkast a hastól elválasztó rekeszizom munkájára is.
Ez belélegzésnél lefelé, a has irányába nyúlik, hogy minél több levegő kerülhessen a tüdőbe, kilégzésnél pedig felfelé nyomódik, így segíti, hogy megszabaduljunk a tüdőben lévő szén-dioxidtól.
Belégzéskor a levegőben lévő szennyeződések és kórokozók is a tüdőbe jutnak. Első körben ezektől a csillószőrök segítenek megszabadulni: fennakadnak rajtuk a betolakodók, ami köhögési ingert vált ki, ezáltal visszajuttatjuk a hívatlan vendéget a külvilágba.
A dohányosok tüdeje védtelenebb a fertőzésekkel szemben, már egy szál cigaretta is hosszabb időre megbéníthatja a csillószőröket, rendszeres dohányzás esetén pedig teljesen ki is pusztulhatnak.
