A templomba járók az utóbbi három vasárnap is arról hallhatták az evangéliumot, hogy Krisztus rendreutasítja a farizeusokat, akik szó szerint akarják megtartani az írást, s az többet jelent számukra a felebaráti szeretetnél is. Az a tény, hogy a liturgiában ilyen kiemelt szerepet kaptak ezek a szentírási részek jelzi, hogy a katolikus egyház is fontosnak tartja kiemelni: az, aki képmutató módon hirdeti az igét, vagy álszentül hangoztatja, mennyire vallásos, nem az Újszövetség tanítását követi.
A napokban magyarul is megjelent a francia újságíró, Frédéric Martel könyve, aki azért kutatott négy éven át meleg papok után a Vatikánban, hogy leleplezze, a Kúriában túlsúlyban vannak a képmutatóak, akik számára a hit csak eszköz, de erkölcsileg nem méltóak az általuk betöltött pozícióra.
Sajnos itthon is lehangoló a helyzet. A hatalmas állami támogatásokkal lekötelezetté teszi a kormány a katolikus egyházat, ahol el is hallgattatják azokat, akik kimondják az igazságot. Több főpapunk ráadásul – tisztelet a kivételnek - nem Ferenc pápát követi, nem akar nyitott egyházat. Elszomorító volt olvasni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével, Veres Andrással készített interjút a Magyar Hírlapban. Keményen nekiment a lombikprogramnak, nem törődve azzal, hogy számos házaspárnak ez az utolsó esélye a gyermekáldásra, s hogy igazi családot alapíthassanak, krisztusi szeretetközösséget hozzanak létre. Megtámadta azokat is, akik az interneten követik nyomon a szentmisét a járvány idején, mert az csak „placebo hatást ér el”. Mintha nem is értené, hogy az idősek most félnek emberek közé menni. Az pedig a katolikus tanítással sincs összhangban, hogy a püspök szerint ily módon nem tudnak közel kerülni Krisztushoz.
Mostanság arra panaszkodnak a papok, hogy a járvány kitörése óta körülbelül 20 százalékkal esett vissza a templomba járók aránya. Ha az egyházi vezetők ilyen nyilatkozatokat tesznek, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha pár éven belül a hívek már csak lézengeni fognak a szentmiséken.