Amióta július 9-én a Szövetségi Biztonsági Szolgálat kommandósai kirángatták kocsijából a reggel munkába igyekvő Szergej Furgalt, az orosz Távol-Keleten fekvő Habarovszki terület kormányzóját, újra és újra fellángol a tiltakozás a roppant népszerű politikus védelmében.
Pedig az ellene felhozott vádak legalább is el kellene, hogy gondolkoztassák az embereket, hiszen azzal gyanúsítják, hogy 2004-ben és 2005-ben bűnszövetkezetben megszervezte több üzletember meggyilkolását a Habarovszki területen és Amur megyében. A Liberális Demokrata Párt populista vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij politikai játszmával vádolta meg Putyint, amiért „pártja arcát” igyekszik besározni. A kormányzó állítólag megtagadta, hogy pénzzel teli dobozokat vigyen Moszkvába. Aztán Zsirinovszkij lehiggadt, látva, hogy az ő választottja, Mihail Degtjárjev ülhetett Furgal helyére. Csakhogy a börtönben lévő volt kormányzó mellett Habarovszkban tüntető tömegeket ezzel sem sikerült lecsendesíteni.
A Habarovszki terület nyolc és félszer akkora, mint Magyarország, fővárosa Habarovszk pedig a Távol-Kelet ipari termelésének jelentős részét biztosítja. Moszkvától 6100 kilométerre fekszik a kínai határ közelében, nem messze Japántól. 616 ezer lakosa van. A legjelentősebb város az orosz Távol-Keleten. Lakóinak majdnem 90 százaléka orosz. Aranyat és vasércet bányásznak, kőolajat finomítanak, jelentős a vaskohászat, a gépgyártás, a fafeldolgozás, a halászat. Az üzleti érdekcsoportok vetélkedése ezért a vagyonért nem ritkán torkollik erőszakba. Csakhogy politikai manőverekkel mindaddig sikerült védelmet biztosítani egyik-másik érdekcsoportnak, amíg nem szálltak szembe Moszkva érdekeivel. Furgal azonban éppen az állampárt, az Egységes Oroszország jelöltjét utasította maga mögé a választásokon, és ami ennél is fontosabb, a maga útját járta. Ezt a közvélemény úgy élte meg, hogy nem engedi át a terület pénzét, vagyonát Moszkvának.
Hozott több népszerű intézkedést, bár akik ezeknek a nyomába eredtek, inkább mítoszokról beszélnek. Az kétségtelen, hogy a hétköznapi emberekkel szót értett, őszintének tűnt. Nagy eredményének hitték, hogy leállította a bizonytalan állami felvásárlásokat, csakhogy később az elmarasztalt gyakorlatot ő is folytatta. A tisztviselők túlzott kiadásaival szemben eleinte fellépett, de végül alapvetően semmi nem változott meg. A képviselők és az állami tisztviselők nyugdíját csökkentette, csakhogy itt is beépített kivételeket. Lecsökkentette a saját fizetését, de így is több mint 17 szeresét kapta az átlagfizetésnek. Megtiltotta a tisztviselőknek, hogy a repülőgépeken a business osztályt igénybe vegyék – tette ezt az után, hogy a sajtóban megszellőztették, hogy félmilliót költött, amikor Szocsiba utazott egy gazdasági fórumra. Igaz, hogy tervezte a tisztviselők számának a csökkentését, ez azonban csak jelképesen történt meg. Azt állította, hogy 580 lakást építenek az árvák számára, ennek a fele valósult meg. Az állami adósság nagymérvű csökkentésének ígérete is papíron maradt.
Az emberekben inkább a szándék, a jóakarat és az ígéret hagyott nyomot, kevésbé az, ami nem valósult meg. Eközben elsiklottak Furgal törvénytelenségei felett. Pedig a Life szerint Furgal bűnlajstroma még tovább bővülhet. A 3500 ezer munkást foglalkoztató híres „Amursztal” gyár a Szovjetunió szétesése után lejtőre került, és már úgy tűnt, menthetetlen. Aztán jött Furgal, hogy megmentse, és népszerűségét ezzel az egekbe emelje. Az a társadalom számára már kevésbé volt ismeretes, milyen machinációkkal, csalásokkal, törvénytelenségekkel jutott Furgal és köre milliárdokhoz a gyár révén. Furgal rokonai, barátai gyakorlatilag kisajátítottak a hatalmat a térségben. Még börtönből szabadult egykori testőre is az erdőgazdaságra tette rá a kezét. Furgal felesége pedig a fémipart kaparintotta meg.
Furgal Moszkvában elzárkózik mindenfajta együttműködéstől a hatóságokkal, semmiféle kompromisszumra nem hajlandó. Jogászok teljesen észszerűtlennek tartják a magatartását, a politikusok viszont tisztában vannak azzal, hogy a Kreml számára egyre kellemetlenebb a hatalmas Távol-Keleti terület forrongása.
Több mint negyedéve tart a tüntéshullám, amit sem a Moszkvából érkező csendesítő szavak, sem Zsirinovszkij könyörgései, sem Furgal párttársának szakadatlan ígéretei nem voltak képesek befolyásolni. A követelés: ne Moszkvában, hanem helyben esküdtek részvételével bonyolítsák le a tárgyalást.
Az országos figyelem az itt zajló események iránt azonban az utóbbi időben már csak azért is csökkent, mert újabb botrányok kerültek előtérbe: Navalnij megmérgezése, a belarusz választási csalás nyomán kirobbant tüntetéssorozat, a Hegyi Karabahi háború, a koronavírusjárvány második hulláma… A résztvevők száma is gyérebb lett. Ezért is tekinthető öngólnak, hogy több hónapos önmegtartóztatás után október 10-én a biztonságiak nekimentek a mindvégig békésen tüntetőknek. Tették ezt ráadásul úgy, hogy megvárták, amíg eloszlik a tömeg és arra a néhány tucat emberre csaptak le, akik még ott maradtak és sátrakat emeltek a Lenin téren. Többüket megsebesítették, őrizetbe vették. Az erőszakos fellépés mögött az a felismerés is meghúzódhat, hogy a tiltakozók számának csökkenésével a radikálisok befolyása felerősödhet. Ennek a jelét látták abban, hogy ukrán példára sátrakat kezdtek a tüntetők állítani a központban.
