A 27 esztendős Babos Tímea a felnőttek között immár többek közt négyszeres Grand Slam-bajnok és háromszoros világbajnok párosban. A Népszava érdeklődésére az édesapa, egyben nevelőedző Babos Csaba elevenítette fel, milyen rögös út is vezetett ezekhez a sikerekhez.
„Amikor Timi született, teniszpályát béreltem és üzemeltettem, ő gyakorlatilag ott lakott. Ahogy az ajtón kilépett, a teniszpályát látta. Versenyszerűen úszott, de azért a teniszütő napi szinten a kezében volt. Folyamatosan játszott a labdával, ütögette a kerítéshez, próbálta utánozni a nagyobbakat” – kezdett bele Babos Csaba, aki gyermekkora óta tenisszel foglalkozik. Nagyobbik lánya, a nyolc évvel idősebb Zsuzsi ugyancsak teniszezett, ő is szép sikereket ért el. Junior Fed Kupán a magyar csapat tagjaként a világ három legjobb csapata között volt, ő aztán azonban inkább a tanulást és a civil életet választotta.
Babos Csaba kezdetben féltette kisebbik lányát az állandó utazástól, és az azzal járó lemondásoktól, mivel kevés példa volt előttük, hogy ezt sikeresen meg lehet csinálni. Timi azonban 10-11 évesen kijelentette, hogy ő bizony profi teniszező szeretne lenni.
„Onnantól kezdve kezdtem el vele foglalkozni. Hogy ügyes és tehetséges azt szerintem a vak is látta. Olyan hihetetlen labdaérzéke volt, hogy a jobb kezével pattogtatta a labdát, a bal kezével szendvicset evett. Közben nézte a többiek teniszét és úgy váltotta át a kezében a szendvicset és a labdát, hogy oda se nézett. Az összes többi dolog meg jött a munkával. Nagyon jó alapokat teremtett neki az úszás, vizuálisan pedig ott volt a példa, hogy hogy játszik a nővére vagy a többiek, le tudta utánozni a mozgásmintákat” – mesélte Babos Csaba, aki idősebb lánya mellett jobban kitanulta a szakmát.
„Zsuzsi verte Marija Sarapovát, Ana Ivanovicot, Szvetlana Kuznyecovát, Jelena Jankovicot, olyan játékosokat, akik Grand Slameket nyertek. Ha ő ellenük versenyzett, akkor velük is edzett. Láttam az edzőik mit csinálnak, ebből nagyon sokat tanultam” – fogalmazott az edző, aki, amikor tehette Ausztriába vitte kisebbik lányát, mert Sopronban nem voltak kifejezetten jók az edzési lehetőségek.
„A közeli Wiener Neustadtban dolgozott Jan Kukal (korábbi profi cseh teniszező – szerk.) egy tehetséges játékossal, így kimentünk oda próbaedzésre. Kukal ült egy szivarral a kezében, mondta Timinek, hogy dobja el a teniszlabdát. Timi azt válaszolta, de hát ki fogom dobni az utcára. Kukal nevetett, de Timi úgy eldobta a labdát, hogy meg se találták. 13-14 évesen olyan dolgokra volt képes, amire mások felnőtt korban sem voltak képesek” – mesélte az édesapa, aki később a téli időszakot a Távol-Keleten töltötte a lányával.
„Oda mentünk versenyekre, ami nagyon előnyös volt, mert a szállás és az étkezés is olcsó volt, a pályáért meg a labdáért pedig nem kellett fizetni, mert bevettünk a helyi játékosokat az edzésbe” – mesélte Babos Csaba, aki néhány szörnyű történtet is felidézett.
„Izraelben otthagytam a hostelben az övtáskámat, amiben az értékeink voltak. Kiraboltak minket, ott voltunk minden nélkül, hazajutni sem volt egyszerű. Nigériába utazva minden védőoltást megkaptunk, mégis maláriások lettünk: 40 fokban reszkettünk, mert 41 fokos lázunk volt. Nagyon nehéz volt orvossághoz és hazajutni. Megfordultunk a világ legveszélyesebb országaiban, de hát oda kellett menni, ahol verseny volt” – idézte fel Babos Csaba, aki lányával nem a kifogásokat, hanem a megoldást kereste a felmerülő problémákra.
A Babos család tizenvalahány évig nem volt együtt karácsonykor, de nincs ez nagyon másképp manapság sem. „Tizenhét évig nem nyaraltunk, mert a legnagyobb versenyek nyáron vannak, másrészt a pénz kellett arra, hogy a versenyzéssel kapcsolatos utazásokat finanszírozni lehessen” – mondta Babos Csaba, aki 14-15 éves lányával kiment egy angliai akadémiára.
„Sok pénzt kellett fizetni, de nagyon kedvező szerződést sikerült kötnünk, mert évi 18 verseny minden jellegű költségét bevállalták az angolok. Ott már a korosztálya egyik legjobb játékosa volt, amikor egy teniszt szerető magyar, Homonnay Géza azt mondta, költözzünk Budapestre és ő fizeti Timi költségeit és majd a pénzdíjak ötven százalékát adjuk le. De a visszafolyó pénz akkoriban nagyon kevés volt, a ráfordított pénz viszont nem volt kevés. Később egy éven át Timi kapott Hommonaytól egy fix összeget, amiből nem kellett visszaadnia semmit” – összegzett Babos Csaba, aki nagyon hálás azon keveseknek, akik anyagilag támogatták őket. Az édesapa szerint ugyanis a tenisz sport a sok utazgatás miatt nagyon költséges, így a legtöbb gyerek számára lehetetlen profi karriert befutni.
Lánya a nehézségek ellenére jövőre pályafutása során immár harmadik olimpiáján vehet majd részt. „A napokban érkezett a levél, hogy kvalifikálta magát Tokióba, így ha nem lesz beteg vagy sérült, akkor biztos vagyok benne, hogy a harmadik olimpiáján is ott lesz, úgy hogy még mindig csak 28 éves lesz. Természetesen dicsőség és megtiszteltetés, ha valaki a hazáját képviselheti egy olimpián. Bár a Grand Slamek és a világbajnokság nagyobb jelentőséggel bír, Magyarország olimpiacentrikus ország, ezt tartják jobban nyilván. Ez a pályafutása végén egy olyan plusz lesz, ami a legnagyobbak közé emeli a magyar tenisz történelmében” – mondta Babos Csaba, aki szerint vegyes párosban lányának lehetne esélye az éremszerzésre.
„Reális esély az éremre akkor lenne, ha Fucsovics Marci kvalifikálná magát, mert mostanában nagyon jól játszik, közelebb került ehhez. Ha vegyes párost tudnának együtt játszani, úgy, hogy előtte együtt készültek, versenyeztek, ott azért lehetne esély. Női párosban kevesebb esélyt látok, jelenleg nincs olyan másik magyar játékos, akivel sikeres duót alkothatna” – vélekedett Babos Csaba, aki arról is szót ejtett, lánya miért sokkal sikeresebb párosban, mint egyéniben.
„Timi adottságai, erősségei sokkal nagyobb súllyal szerepelnek a párosban, sokkal alkalmasabb arra alkatilag, idegileg. Egyéniben hordozza magában azt a szorongást, a megfelelési kényszert, ami a pályafutását végig kísérte. A koronavírus miatt idén nem akart bizonytalan túrákba belemenni, hogy elmegy, aztán nem térhet haza. Lehet ez lesz a profi pályafutása során az első olyan esztendő, amikor az év végén nincs ott a top százban. Tíz éven keresztül top 100-ban lenni egy ilyen sportágban magyarként, az szerintem megsüvegelendő. De tény és való, hogy nem minden évben sikerült úgy játszania, ahogy szeretett volna. Nem szoktam úgy védeni, hogy ne adna rá okot, de tényleg mindent megtesz. Lehet, hogy nem is olyan tehetséges az egyénihez, de a páros nagyon fekszik neki” – összegzett Babos Csaba, aki végezetül a jövő generációjáról is szót ejtett.
„Látok tehetségeket, a fiúknál a 13 éves Kincses Kolos, vagy a lányoknál Bíró Melinda és Kardos Lora is szép jövő előtt áll. Minden évben feltűnnek ügyes játékosok, aztán az idő dönti el, hogy a tehetséget mire tudják váltani. Ez egy borzasztó nehéz szakma, ehhez fizikailag és idegileg is fel kell nőni, nem elég jól teniszezni, tűrni kell a monotonitást, hogy állandóan úton és távol vagy a családodtól. Komoly társas kapcsolat nem tud kialakulni, ezt is meg kell tanítani a gyerekekkel” – zárta szavait.
