A napokban két megtermett férfi is a poklok poklát járta meg, miután elkapta a koronavírust: Bánhidi Bence, a MOL-Pick Szeged válogatott kézilabdázója közösségi oldalán osztotta meg a fertőzés különböző stációit: „Pozitív tesztet produkáltam, és sajnos nem tünetmentes, hanem tünetekkel járó pozitív vagyok” – írta a legutóbbi Európa-bajnokság és az előző Bajnokok Ligája-idény álomcsapatába is beválasztott beálló, aki hozzátette: soha nem gondolta volna, hogy a vírus képes egy 130 kilogrammos embert egy nap alatt ledönteni a lábáról. Bánhidi azóta már óvatosan elkezdett edzeni.
Nála rosszabbul járt az OSC-Újbuda 24 éves vízilabdázója, Tóth Kristóf: drámai interjúban osztotta meg a vlv.hu vízilabdás szakportálon, hogy milyen elképesztő küzdelmet vívott a betegséggel. A kiváló fizikai erőben lévő Tóth Kristóf borzalmas fájdalmakról számolt be, s mivel elkezdett fulladni, lélegeztetőgépre kellett kapcsolni. Véralvadásgátlóval mosták át az érrendszerét, és kritikus állapotban volt. Másfél hét után kapcsolták le a lélegeztetőgépről. „Túléltem és kaptam egy új életet” – összegezte gyógyulását, amit külön megköszönt az őt kezelő orvosoknak és kórházi dolgozóknak. „Aki azt állítja, hogy ez a vírus nem létezik, az nem tudja, mit beszél. Az egyik ember tünetmentesen átvészeli, de másik lélegeztetőgépre szorul” – nyilatkozta Tóth Kristóf, aki egyelőre nem tudja, hogy folytathatja-e az élsportot.
A koronavírussal fertőzött sportolók visszatérésével kapcsolatos jelenlegi orvosi protokoll igen szigorú, mivel a betegséggel összefüggésben keringési, légzőrendszeri és központi idegrendszeri szövődmény is kialakulhat, ezért teljes leállást írnak elő. A tünetmentes pozitív teszt esetén 2-4 hétig javasolt a fizikai inaktivitás. Ha tünetei vannak a fertőzött sportolónak, súlyosabb a protokoll: 4-6 hétig nincs edzés. Az utolsó tünetes naptól számított 2-3 hét után jön a kardiológiai kivizsgálás. Ha nincs akut szív- és érrendszeri eltérés az egészségestől, fokozatosan lehet elkezdeni a visszatérést az edzőterembe, pályára, uszodába.
A vírusról azonban egyre többet tud az orvostudomány: az új, készülőben lévő protokoll valamivel megengedőbb az eddiginél, illetve helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy jobban árnyalja a kezelés és rehabilitációs folyamatokat. A szakemberek egyelőre még vizsgálják a változtatások bevezetésének lehetséges módozatait. Alapesetben ugyanúgy vérvétel és szívvizsgálat után térhet majd vissza biztonsággal az illető a hétköznapi életbe. Az alapvető elvek szerint civilek esetében 14 helyett tíz nap a hatósági karantén, abban az esetben, ha valaki klinikailag tünetmentessé válik, így folytathatja korábbi életét. Az élsportolóknál azonban negatív teszt is előírás a visszatérés előtt. Az első negatív teszt után 2-3 hét pihenés, majd ezután nyugalmi EKG, szívultrahang, labor-vizsgálat következik. Mindháromnak negatívnak kell lenni, ezután térhet vissza a sportoló. De néhány hét után egy terheléses vizsgálat következik, ha az pozitív, akkor egyéb vizsgálatokkal folytatódik a kezelés. Szó lehet mellkas röntgenről, légzésfunkciós vizsgálatról – ezek bevezetését fontolgatja jelenleg az orvosi szakma. Amennyiben úgy határoznak, akkor ezek a vizsgálatok az alapprotokollba is bekerülnek a jövőben.
Alapvetően továbbra is 10 napot kell tünetmentesen letölteni az első pozitív teszt után: ha az újabb teszt megint pozitív, akkor szigorúan tilos sportolni, tudniillik a vírus örökítő anyaga bent-maradt az illető szervezetében. Nincs tünete, de pozitív: lehet, hogy még fertőzőképes, de ezt még nem tudják biztosan. Pillanatnyilag az a nagy kérdés, hogy ilyen esetben az ember még fertőzőképes-e vagy már nem, és csak a vírus egy maradványa van a szervezetében? Ennek kiderítése most a vakcina-fejlesztés mellett az egyik nagy megoldásra váró probléma.
A fegyelmezetlen amatőr sportolók óriási veszélyben vannak, őket ugyanis nem kötik a versenyzési engedély kiadásához társított protokoll szabályok. Mivel nincs központi kontroll, sok függ attól, mennyire tájékozott a lakossági sportoló. A klinikai tüneteket (köhögés, láz) prioritásként kell kezelni. A vírusokkal folytatott több hónapos küzdelem után úgy tűnik, hogy a zárt térben, csarnokban, uszodában végzett sportolás nagyobb veszéllyel jár, mint a kültéri. Az már világos: például a labdarúgásban kevesebb a fertőzés valószínűsége.
