Az Európai Unió bíróságának főtanácsnoka szerint a magyar reklámadó nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot. Ezért azt javasolja a testületnek, hogy ne adjon helyt az Európai Bizottság fellebbezésének.
Magyarország 2014. júniusában fogadta el a reklámadóról szóló törvényt, amely szerint az újságoknak, az audiovizuális médiának, a reklám kihelyezőinek a reklám közzétételéből Magyarországon elért évi nettó árbevétel után egy progresszív adótábla (0 és 50 százalék közötti hat adókulcs) szerint kellett adózniuk.
Ezen adókulcsok helyébe később két adókulcs lépett, azaz egy 0 százalékos adókulcs az adóalap 100 millió forint alatti részére vonatkozóan, és egy 5,3 százalékos adókulcs az ezt meghaladó részre vonatkozóan. A törvény az első adóévre vonatkozóan átmenetileg előírta az előző év esetleges veszteségei arányos levonásának a lehetőségét.
Az Európai Bizottság 2016. novemberében a reklámadót a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel az az „alacsonyan adóztatott” kisebb vállalkozások számára megengedhetetlen előnyt biztosít, és ezáltal állami támogatásnak minősül.
Az EU törvényszéke 2019. júniusában semmisnek nyilvánította a bizottság határozatát, megállapítva, hogy az adószabályozás nem minősül szelektív előnynek, vagyis a kisebb vállalkozások javára nyújtott állami támogatásnak. A brüsszeli testület ezért az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a bírósághoz.
A főtanácsnok csütörtökön elhangzott véleményében azt javasolta a bíróságnak, hogy utasítsa el a bizottság fellebbezését és hagyja helyben a törvényszék ítéleteit. Nézete szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, az pedig a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogyan határozzák meg az adóalapot és hogyan osztják meg az adóterhet a különböző gazdasági ágazatok között.
Az indítvány nem kötelezi a bíróságot, amely előreláthatólag néhány hónap múlva hoz ítéletet a magyar reklámadó ügyében.
