„Évekkel ezelőtt itt járt az orosz Kék madár, s azóta különösen felbukkan a kérdés, hogy miképpen kéne nekünk is ilyen »Kék madarat« költeni. Nem is csodálom ezt, mert a székely népi kultúra igen sok sajátosságával emlékeztet az oroszéra, de ami ennél is fontosabb: maga a székely népi költészet, zene és tánc csábítóan alkalmas fészek arra, hogy valaki kiköltse abban a magyarul énekelő madarat” – írta 1933-ban Tamási Áron, és még abban az évben megszületett „székely népi játéka”, az Énekes madár. A darabot többek között az 1930-as évek egyik alternatív színházi csoportosulása, az Új Thália mutatta be 1935-ben Pünkösti Andor rendezésében, a főszerepben Tolnay Klárival és Egri Istvánnal. Féja Géza úgy vélte: e színművel friss légáram tört be a magyar színpadra, ami maga mögött tudta hagyni a régi népszínművek hamis szemléletét. „Nem a megszokott, ismerős, régi színház. Az a mélyebbről feltörő, ősi színjátszás ez, mely nem ügyesen bonyolított mesével, tetszetős, hatásos felvonásvégekkel, vagy éppen a nemzeti mélabú nagy tablóival fejezi ki magát” – írta Illés Endre.
A Magyar Állami Népi Együttes október 30-án és 31-én mutatja be új előadását, Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz címmel. A darab Tamási Áron színművén alapszik, de vendégszövegek is helyet kaptak a benne, amelyeket jórészt a rendező-koreográfus Mihályi Gábor munkatársa, Kutszegi Csaba írt – derült ki az előadás keddi sajtóbeharangozóján. Aki a darab címe alapján József Attilát gyanít, jó nyomon jár: az Óda az előadás csúcspontján hangzik majd el. (Szoktatom szívemet a csendhez./ Nem oly nehéz - / idesereglik, ami tovatűnt, / a fej lehajlik és lecsüng / a kéz.) De Shakespeare és Weöres Sándor sorai is belekerültek. Az előadásban a Magyar Állami Népi Együttes művészei nemcsak táncolnak, énekelnek, hanem prózai, színészi feladatokban is megmutatják magukat. Lelkesek és profik: igaz, nem először teszik ezt. (Színészmesterség: Csábi Anna.) Az autentikus folklór felhasználásával a darab színházi eszközeiben is mai, kortárs lesz: a díszleteit Árvai György tervezte, Korai Zsolt videoanimációi a darab dramaturgiáját erősítik. Szűcs Edit népi motívumokkal játszó jelmezei egy divatbemutató kifutóján is sikert aratnának. Zenei szerkesztőként Pál István Szalonna úgy fogalmazott: a székely lélek és a székely muzsika kerül színpadra – de kortárs zene is. A madarak pedig kórusban énekelnek Kelemen László zeneszerző, a Hagyományok Háza igazgatója jóvoltából. A koreográfiát Mihályi Gábor mellett Darabos Péter, Módos Máté és ifj. Zsuráfszky Zoltán jegyzi.
Az Idesereglik, ami tovatűnt című dráma középpontjában a párkapcsolati válság áll: a negyven felé közeledő Esztert és Reginát régóta hitegeti házassággal Lukács és Máté. Ám a férfiak előbb egzisztenciát és élvezetet akarnak. Így a nők „elvarjúsodnak”. De mi indokolja azt, hogy Z. Szalai Sándor irodalomtörténész Tamási Áron-tanulmányában is az erdélyi Kék madárként hivatkozik az eredeti darabra? Hiszen a boldogság kék madarának keresésén túl a flamand Maurice Maeterlinck 1908-as mesejátékának világa – amely köré az 1930-as években színházi mozgalom szerveződött – látszólag egészen más. Ennek megértéséhez ismét érdemes Illés Endrét idézni. „Az Énekes madárban Tamási tökéletesen egyensúlyozza a valóságot és a mágiát. A játék két kicsi hősének a hagyományos népmesei harcot kell véghez vinniök az erősebbek és hatalmasabbak ellen s nincsen más segítségük és támaszuk, mint maga a »minden«, mely döntő pillanatokban kinyújtja feléjük a kezét. A népmesében az eredeti ember küzd az élet eredeti értelmének megcsúfolóival; Tamási ezt a harcot érlelte drámává”. Így lesz ez az Idesereglik, ami tovatűntben is: a nyers valóságot enyhíti a varázslat, az álomvilág.
