Ritkán fordul elő, hogy egy brit miniszter a nyilvánosság előtt bocsánatot kér, de pontosan ezt tette Oliver Dowden, akinek átfogó portfóliójához a kultúra, a média és a sport egyaránt tartozik. A kulturális tárca vezetője egy a közvéleményt felháborító hirdetést ítélt el és határolta el magát attól, annak ellenére, hogy eredetileg úgy tűnt, éppen az ő minisztériuma kezdeményezte A kulturális élet színe-java által elítélt reklámfotón egy fiatal balett-táncosnő köti meg éppen balettcipője fűzőjét, a szöveg pedig így szól: „Fatima's next job could be in cyber”, Fatima következő állása a kiberbiztonságban lehet.
Oliver Dowden „crass”-nak, durvának nevezte a kormány által közzétett hirdetést, aminek az a célja, hogy a koronavírus-pandémia következtében állását vesztett sokezer kulturális szereplőt az informatika, azon belül is a kiberbiztonság területére irányítsa át. A különböző brit lapokban közzétett bíráló megjegyzések „a kulturális nyárspolgárság és a rossz kormányzás találkozását” említik „egy hirdetésen belül”. A The Guardian napilapban idézett kifogások egyike úgy látja, „az állásajánlat pontosan összegzi, mit gondol a kormány a művészeti életről”. A hirdetés bal alsó sarkában a Cyber First program logója látható, amely 11-17 éves fiatalokat képez ki kiberbiztonsági munkára. A balett-táncosnő csak egy a kiragadott példák közül, a tévében is látható reklám különböző változataiban fiatal kereskedelmi és építőipari dolgozók egyaránt szerepelnek. A The Times napilap az Oxfordi Egyetemen oktató Jennifer Cassidy üzenetét adja át, akit „elborzasztott” a hirdetés. Ő 16 éven át gyakorolt megállás nélkül, hogy hegedűs lehessen egy szimfonikus zenekarban, de egy sérülés kettétörte a karrierjét. „Ironikus”, hogy ő éppen a kiberdiplomáciában kötött ki, de ettől függetlenül arra bíztatja Fatimát: „táncoljon, mert a zene számít, a balett számít”.
Oliver Dowden szempontjából az érzéketlen, ízléstelen Fatima-hirdetés aligha borzolhatta volna fel rosszabb napon a kedélyeket. A miniszter azért járta körbe a reggeli hírműsorokat, mert éppen hétfőn ünnepelte a minisztérium, hogy 257 millió fonttal (102 milliárd forint) tudta támogatni a járvány miatt bezárásra kényszerült kulturális helyszíneket és intézményeket. Az összegen 1385 szervezet osztozik, de ez csak töredéke a júliusban elfogadott, szédítően magas, 1,57 milliárd fontos (623,6 milliárd forint) művészeti segélycsomagnak. Mint Twitter-üzenetében a konzervatív politikus hangsúlyozta, neki „semmi köze nincs ahhoz a partner kampányhoz, mely az élet különböző területein működő embereket akarja arra ösztönözni, hogy gondolkozzanak el egy kiberbiztonsági karrieren”. Az ő célja, hogy a „művészeti szférában mentsen meg állásokat, ezért invesztál 1,57 milliárd fontot”. Azok közé az intézmények közé, melyeknek a kormány mentőövet dobott, olyan világhírű kulturális fellegvárak tartoznak, mint a londoni Young Vic, a bristoli Old Vic színház, vagy a Sir Simon Rattle vezette Londoni Szimfonikusok. A kultúrát és művészeteket természetesen nem szabad ingyenélőknek tekinteni. „Normális” körülmények közöttt évi 10 milliárd fonttal járulnak hozzá a gazdasághoz. A színházba járók minden, (kiugróan drága) jegyre költött 1 fonthoz további 3 fontot adnak ki ételre, italra, szállásra és utazásra.
