A trombózis kialakulásának hajlamosító tényezői közé tartozik a családi előfordulás, az öröklődés, a hormonális fogamzásgátlók szedése, a műtét utáni és az egyéb hosszú ideig tartó mozgásszegény állapotok, valamint a dohányzás. Ezen kívül számos belgyógyászati betegség fokozza a rizikót. Orvosi esetleírásokból tudni, hogy az elmúlt két évtizedben a serdülőkorúak körében nőtt a vénás tromboembólia aránya, ami összefüggésbe hozható az elhízással. Ehhez az is hozzájárul, hogy a serdülők és a fiatal felnőttek életmódjára egyre nagyobb hatással vannak az online játékok, ami növeli a képernyő előtt töltött időt, így nem ritka az extrém hosszú mozdulatlanság sem.
A magyarok körülbelül fele 8-10-12 órát ül vagy áll egy helyben a munkája során, több mint 60 százalékuk még napi 10 percet sem sportol. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerinti, heti legalább 150 perc fizikai aktivitás a magyar lakosság mindössze nyolcadára lehet jellemző. Ez derül ki abból a reprezentatív felmérésből, amelyet a Trombózis- és Hematológiai Központ készített, és az október 13-i trombózis világnap alkalmából hozott nyilvánosságra, hogy felhívja a figyelmet a véralvadási zavar veszélyeire és a trombózist megelőző életmódváltásra.
A vizsgálatból kiderül, hogy az életvitel és a trombózisveszély közötti összefüggést ugyan sokan ismerik, a rizikószűrési lehetőségekről már kevesebben tudnak. A válaszadók többsége tisztában van azzal, hogy a megelőzésben fontos szerepe lenne a rendszeres testmozgásnak és az egészséges étkezésnek, de életmódjuk ezt a tudatosságot már nem tükrözi. Munkavégzés közben sokan hajlamosak a saját egészségüket háttérbe szorítani, amit most a világjárvány miatti munkaerőpiaci trendek még jobban felerősítenek.
A legutóbb publikált európai egészségfelmérés szerint a passzivitás a nőket nagyobb mértékben jellemzi, mint a férfiakat, míg a tényleges fizikai megerőltetést jelentő munkavégzés csak az emberek minimális hányadát érinti. A vizsgálat szerint a kifejezetten sport jellegű testmozgás ritka és a tartalmát tekintve is szegényes. A felnőtt népesség harmada végez legalább heti rendszerességgel valamilyen sporttevékenységet. A korcsoportok mentén előre haladva egyre csökken a sportolók aránya: a 65 évnél idősebbek közül csak minden hetedik mozog rendszeresen. A magyarok körülbelül felénél a gyaloglással töltött idő egy átlagos napon nem haladja meg a fél órát. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerinti szintnek mindössze a férfiak 15, a nők 10 százaléka tesz eleget.
A megkérdezett nők kétharmada szed fogamzásgátló gyógyszert és 78 százalékuk tisztában van azzal, hogy a hormontartalmú szer hozzájárulhat a vérrögképződéshez. Ezért fontos például az első fogamzásgátló tabletta használata előtti laborvizsgálatok elvégzése, amelynek segítségével kiszűrhetőek a trombotikus szövődmények. A megkérdezettek 55 százaléka tekinti trombózis szempontjából kockázatos csoportnak az élsportolókat. Viszont arról már mindössze a válaszadók negyede hallott, hogy egy sportkarrierre készülő fiatalnak érdemes trombózis rizikó vizsgálatot végeznie. A mai technikákkal ugyanis már korán ki lehet mutatni a trombózis örökletes hajlamát, aminek idejében történő felismerése főleg a sportolóknál lenne fontos. Ennek ellenére a magyarok csupán 3 százaléka jár rizikófelmérő vizsgálatokra.
A családi kórtörténetben előforduló trombózis kockázati jellegével a megkérdezettek közel kétharmada van tisztában. Ugyanez mondható el a trombózis kialakulásának helyéről is, és a sikeres kezelés utáni kiújulás kockázatának ismereteiről is. Nincs szignifikáns különbség a nők és a férfiak ismeretei között, kivéve a családi kórtörténet hatását, ahol a nők ismeretei messze meghaladják a férfiakét. Az olyan speciális, kifejezetten a trombózissal kapcsolatba hozható gyakorlat, mint a rendszeres hideg, meleg váltózuhany, finn szauna már kevésbé ismert, mindössze a válaszadók 42 százaléka ismeri ennek jótékony hatásait.
A kutatás eredményeit összefoglaló közleményben hangsúlyozták, egy mélyvénás trombózis kezelése sokkal nagyobb fizikai és lelki energiát von el, mint amennyit az egészséges életmódba kellene fektetni. A kezelés ellenére a mélyvénás trombózisban szenvedő betegek körülbelül 10-20 százalékánál súlyos poszttrombotikus szindróma alakul ki, ami rontja az életminőséget, és csökkenti a járás és a munkavégzés képességét. A legsúlyosabb esetekben a betegeknél vénás fekélyek alakulhatnak ki, amelyek lassan javulnak, vagy egyáltalán nem is gyógyulnak, ezért költségesek az egészségügyi rendszer számára. A betegséget követő maradandó lelki teher, egy újabb trombózistól való szorongás megfelelő segítség hiányában poszttraumás stressz betegséggé is képes fokozódni.
A trombózis kialakulása soktényezős folyamat, de
jelentősen csökkenti a betegség előfordulását. A mozdulatlanság, az extrém hosszú ülő- és állómunka, a mozgásszegény életmód kifejezetten veszélyes lehet a trombózis szempontjából. A magyarok magas elhízottsági aránya is fokozza a rizikót. Most, amikor nemcsak a szociális távolságtartás, hanem az időjárás is egyre inkább a négy fal közé kényszerít, fontos, hogy
Gyakran mozgassuk át a végtagjainkat és ügyeljünk arra, hogy ne üljünk sokáig keresztbe tett lábbal, tartsuk inkább a földön a talpainkat.
2013-ban a Trombózis és Haemostasis Nemzetközi Társasága (ISTH) október 13-át a trombózis világnapjává nyilvánította, ezzel is tisztelegve Rudolf Virchow (1821–1902) trombózis-úttörő munkássága előtt.
