Egy szélsőjobbos képviselőnő és maga Orbán Viktor csapott hírverést annak a könyvnek, amely régi, ismert meséket írt át, hogy rávezesse a gyerekeket a másság elfogadására, megértésére. A következmény az lett, hogy a „Mesék mindenkinek” szinte pillanatok alatt eltűnt jó pár boltból, vitték, mint a cukrot. Az a különlegessége – mondják a kiadónál -, hogy bemutatja, miként élik meg sorsukat a partvonalra szorult csoportok. Ennek megfelelően Hamupipőke a saját neméhez vonzódik, egy sárkányölő transznemű, de vannak roma hősök, illetve olyanok, akik saját családjukban lettek erőszak áldozatai.
A jobboldalnak egyáltalán nem repes érte, hogy LMBT-aktivisták a magyar mesekincset használják ilyen célra. Orbán a közrádióban kijelentette: hagyjátok békén a gyerekeket. Pedig hát szó sincs arról, hogy azok tömegesen lennének melegek, csak azért, mivel a homoszexuálisok és leszbikusok nyilvánosan felhívják magukra a figyelmet.
Viszont az egész történet jól illusztrálja, hová vezet az, hogy Orbán 6 éve kinyilvánította: illiberális demokráciává kívánja átalakítani az országot. Rendszere nem leplezetlen diktatúrát takar. Inkább a többség feltétlen diktatúráját kell érteni alatta. Nincs benne szükség nehézkes fékekre és ellensúlyokra, sem pedig arra, hogy az önálló sajtóorgánumok vagy bíróságok akadékoskodjanak. Viszont a rezsimnek nem feladata, vagy legfeljebb elhanyagolható mértékben, hogy törődjön a melegek és más kisebbségek jogaival.
Orbán alatt az emlékezetpolitika is arra szolgál, hogy elősegítse az azonosulást a történelemmel, éspedig a zavaró tényezők mellőzésével. A Parlamenttel szemben új emlékművet avattak Trianon centenáriumán, de az egy szót sem szól arról, hogy az 1. világháború előtt folytatott erőszakos magyarosítási politikának mekkora szerepe volt az ország felbomlásában.
A rezsim központi alakja Orbán, aki úgy állítja be, hogy ő az egyszerű magyarok nevében szólal meg. Igényt tart arra, hogy meghatározza a többség közös jellemvonásait, valamint értékrendjét. Ám ebbe már nem fér bele, hogy biztosítsa: lehetőleg mindenki boldog lehessen a maga módján. Az ő szemében a család védőbástya az egyre zavarosabb világban.
Háromnapos konferenciát hívott össze Európa legkiemelkedőbb kulturális szakembereinek, illetve intézményeinek részvételével a Német Művészeti Akadémia, mert nagyon nem tetszik neki, ahogyan a magyar kormány próbál elbánni az SZFÉ-vel. A testület elnöke, Jeanine Meerapfel kijelentette, hogy sürgősen lépni kell, szövetséget kell létrehozni a szakmában a nacionalizmus ellen. Mint kifejtette, közösen kell fellépni a jobboldali populizmus ellen, mert különben távol kerülnek egymástól a földrész népei.
A neves osztrák író, Robert Menasse azt emeli ki, hogy a szabadság kultúrája különösen nagy veszélyben van olyan helyeken, mint Magyarország és Lengyelország. A helyzeten csak ront, hogy az EU vonakodik közbeavatkozni. A művészeket viszont az alkotó a nacionalizmus természetes ellenfeleinek tartja, még akkor is, ha idáig csak kevesen szólaltak meg közülük.
Hétfőn kezdődnek a háromoldalú tárgyalások az EP, a bizottság és a tanács képviselői között arról, hogy a jövőben a közös játékszabályok betartásától tegyék függővé az uniós támogatásokat, ám Brüsszel egyre jobban aggódik, hogy életbe léphet-e az új rendszer januártól. Az egyeztetés ugyanis kifejezetten nehéznek ígérkezik, és nem túl jók az esélyek, mármint hogy gyorsan tető alá lehet hozni a megállapodást. Uniós diplomaták úgy fogalmaztak, hogy a feladat olyan, mintha a kört kellene négyszögesíteni.
Az uniós törvényhozók hajthatatlannak mutatkoznak. A CSU nevében Markus Ferber azt fejtegette, hogy nem elég a korrupciót megakadályozni az EU-támogatások felhasználása kapcsán. Azt is el kell érni, hogy minden kormány tegyen eleget az alapértékeknek. Ám ha a tanács nem hajlandó közeledni a parlament álláspontja felé, akkor aligha lehet zöld ágra vergődni – tette hozzá a befolyásos bajor politikus.
Itt olyan mechanizmust kell kitalálni, amely lehetővé teszi, hogy az eddiginél jobban figyelemmel kövessék és megtorolják a jogsértéseket a magyar és a lengyel vezetés esetében. A németek erősen felhígított javaslatot tettek le az asztalra, amit mind a négy nagy strasbourgi frakció nagy ellenkezéssel fogadott.
Az Európai Parlament és a nemzeti kormányok mostani viszályának egyszerre két vetülete is van: egyrészt, hogy a következő hétéves költségvetés mennyi pénzt irányozzon elő bizonyos célokra, másrészt Strasbourg és több tagállam is ragaszkodik ahhoz: legyen szoros kapcsolat a jogállam betartása és az uniós támogatások folyósítása között.
Utóbbi kérdés legalább annyira megosztó, mint amennyire megfoghatatlan. Rávilágít, milyen mély különbségek vannak a politikai kultúrában a közép- és kelet-európai, illetve a nyugati tagok között. Meghatározhatatlannak pedig azért lehet nevezni, mert nem könnyű meghatározni a fogalmat, illetve az mást és mást jelent az embereknek. A nyugati liberális demokráciák azzal vádolják pl. a magyar és a lengyel vezetést, hogy az beleavatkozik a bíróságok dolgába, önkényesen módosítja az alkotmányt, lecsap a sajtószabadságra és a civil társadalomra.
Orbánnak megvan az a rossz szokása, legalábbis a bírálói szemszögéből, hogy nagy többséggel nyeri a választásokat. Majd arra használja fel hatalmát, hogy törvény útján vigye keresztül a politikai reformokat. Lehet, hogy ez nem népszerű külföldön, de aligha törvénytelen, illetve antidemokratikus . A miniszterelnök azt mondja, ha valakinek nem tetszik, akkor le lehet szavazni. Ezért hivatkozik folyton arra, hogy a jogállami vádak ideológiai megközelítésen alapulnak.
A jogállammal azért kell foglalkozni, mert ha egy kormány visszaél a demokratikus értékekkel, az nem csak az adott ország baja, hiszen az európai piac egységes, közösek a jogi normák és évente sok milliárd eurót osztanak szét a tagországok között. Hogy a bíróságok mennyire függetlenek, az nagyban befolyásolja az uniós jog alkalmazását. A média, az oktatás és a civilek szabadsága, valamint a választások tisztasága pedig azért fontos, mert valamennyi befolyásolja, hogy kik lesznek azok a politikusok, akik azután döntenek az uniós szabályokról és pénzügyekről.
Lehet, hogy Strasbourgban sok képviselőnek igaza van, amikor rá akarják kényszeríteni a kormányokat: tartsák tiszteletben a jogállami normákat, csak éppen a közvélemény mást gondol. Merthogy milliók sorsa függ attól, időben hozzájuthat-e a 750 milliárd eurós segélycsomag áldásaihoz. A jogállamiság alappillér az EU-ban, ám Brüsszel idáig nem tudta megmagyarázni az embereknek, hogy az miért lényeges. Amíg ez így marad, addig a vita hiábavaló és megoldatlan.
A Visegrádi Csoport képviselői megerősítették két napja, az uniós belügyminiszterek fórumán, hogy nem tudják elfogadni a bizottság javaslatát a menedékpolitika megújítására, mert annak eredménye az lehet, hogy migránsok maradnak a nyakukon, ha nem sikerül azokat időben hazatoloncolni. Ez viszont várhatóan kiélezi a feszültséget a déli országokkal, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a többiek vegyenek át tőlük menedékkérőket, így enyhítsenek Ciprus, Görögország, Málta, Olaszország és Spanyolország terhein.
A soros elnökséget betöltő Németország nevében Seehofer, a belügyi tárca vezetője úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen megoldást kell találni a V4-ek és a frontállamok között. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy szavazást rendel el, ha nem sikerül közös nevezőre jutni. De jelenleg az a cél, hogy olyan egyezség alakuljon ki, amelyet minden érintett támogat. Határidő még ez év, hogy azután az új rend életbe léphessen jövőre a portugál elnökség alatt.
A hírportál az Európai Néppárt Waterloo-jának nevezi az EP-ben lezajlott eheti szavazást a bolgár jogállam helyzetéről. A képviselők ugyanis a kereszténydemokraták ellenkezése dacára elítélték a demokrácia visszaszorítását, valamint a burjánzó korrupciót, ami Boriszov miniszterelnökségét jellemzi. Egyben támogatásukról biztosították a lemondását követelő bolgár tömegeket.
Az EPP azon volt, hogy módosítsa a határozati javaslatot, kivegye abból a kritikus részeket, és a szöveg inkább dicsérje a hatalmon lévő GERB-et. Továbbá hogy a bírálatot az államfő ellen fordítsa, miután az a tüntetők mellett van. A megmozdulások immár jó három hónapja tartanak. A voksolás során 6 néppárti képviselő egyetértett az eredeti indítvánnyal, további 24 pedig tartózkodott, azaz ők mindannyian szembefordultak saját pártcsaládjukkal.
