Rímtelen mászik együtt
két nevenincs bogár
s mint sor végén az enjambement
a terasz peremén buknak át,
hogy teljes testükkel megtapasztalják
bokrában a levendulát.
A kék szempár figyel.
Aztán a tányér sárga puliszkát,
melyet tejföl borít
és az ólszagú sült szalonnát
nézi. A színeket.
A kéz az asztalon mozdulatlan,
a tégelyekben a bors- és a sószemek.
Úgy figyel, ahogyan
csupán kék szemmel lehet.
A puliszka göbjeit,
a lágy és kemény fehéreket,
a tejfölét, az edényét
és a pörckockák halmát.
Az asztal szélén az illatos,
ősz eleji almát.
Az ég magas és kék.
Ugyanaz fenn is a figyelem.
A kertben virágoznak a kései rózsák
és nem jár az utcában idegen.
