Amikor Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnök múlt hétfőn hazánkba érkezett, még megingathatatlannak hihette saját hatalmát. Kétnapos magyarországi látogatása során baráti hangvételű megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, majd Karácsony Gergellyel felavatott egy Csingiz Ajtmatov kirgiz íróról elnevezett zuglói parkot – az azóta eltelt egy hét alatt azonban megfordult a széljárás Dzsejenbekov körül: Kirgizisztánban eluralkodott a káosz, ezzel az államfő sorsa is bizonytalanná vált.
A helyzet gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra változott meg a közép-ázsiai országban, miután tüntetések törtek ki a vasárnapi parlamenti választáson történt csalások miatt. A végeredmény a Dzsejenbekovhoz kötődő három pártnak kedvezett: a szavazatok 58 százalékával a mandátumok majdnem 90 százalékát szerezték meg. Kedvező körülmény volt számukra, hogy hivatalosan mindössze egy ellenzéki alakulat, a nacionalista Egységes Kirgizisztán ugrotta meg a hétszázalékos bejutási küszöböt, a többi ellenzéki erőre leadott voksok – a szavazatok összesen harmada – teljesen kárba veszett. Hétfő este ezért az ellenzéki pártok többezer támogatója vonult az utcára a fővárosban, Biskekben. A rendfenntartó erők gumilövedékkel, vízágyúval, könnygázzal és bénítógránáttal próbálták feloszlatni a felbőszült tömeget, ám a kemény fellépés hatástalannak bizonyult. Az összecsapásokban egy ember halt meg és százak sebesültek meg – rendőrök, pártvezérek, tüntetők és egészségügyi dolgozók egyaránt. A tiltakozók hajnalra elfoglalták a parlamentet, illetve más kormányzati épületeket is, majd kiszabadították a börtönből az elnök korrupcióért elítélt elődjét, az egykori pártfogójából politikai ellenségévé vált Almazbek Atambajevet.
Kedd reggelre már az sem volt világos, hogy Dzsejenkov mennyire ura a helyzetnek. Az államfő arról beszélt, hogy puccskísérlet zajlik ellene, de ő arra utasította a hatóságokat, hogy ne nyissanak tüzet a demonstrálókra. Az ellenzéki pártokat pedig arra szólította fel, hogy nyugtassák meg szimpatizánsaikat, és küldjék haza őket, cserébe megígérte, hogy a választási bizottság alaposan kivizsgálja az esetleges csalásokat, és amennyiben szükséges, érvényteleníti a voksot. A testület később semmissé nyilvánította az eredményeket, de nem tudni, hogy az elnöki nyilatkozat közrejátszott-e ebben. Az ellenzék mindeközben bejelentette, hogy magához ragadta a hatalmat, és egy új, átmeneti kormány összetételéről tárgyal. Dzsejenkov az irányítás visszaszerzésére törekszik; szerdára válságtanácskozásra hívta a pártvezetőket, hogy megkísérelje elsimítani a feszültséget.
Sz. Bíró Zoltán történész szerint az elnök szorult helyzetét az okozta, hogy sietve és meggondolatlanul fogott neki Kirgizisztán átalakításához. Nem figyelt oda például az ország politikai és üzleti életét meghatározó két klán egyensúlyára, a választások eredménye ugyanis a déli klánt reprenzentáló képviselők abszolút túlsúlyát jelentette volna, ami önmagában is destabilizálta volna az országot. Az Oroszországgal és a poszt-szovjet térséggel foglalkozó szakértő szerint a heves tiltakozások kirobbanásához az is hozzájárult, hogy a regnáló hatalom minden korábbinál durvábban csalta el a szavazást.
A kampány során Dzsejenkov hiába hangoztatta folyamatosan semlegességét, és fogadkozott, hogy tiszta választások lesznek, az egyértelműen hozzá kötődő politikai erők tisztességtelen előnyre tettek szert. Az elnök öccsét, Aszilbek Dzsejenbekovot is a soraiban tudó Egység nevű baloldali formáció tagjai a beszámolók szerint az államapparátusban betöltött pozíciójukkal visszaélve gyakoroltak nyomást a helyi tisztségviselőkre a voksokért. A jobboldali Hazám, Kirgizisztán nevű alakulat kapcsán pedig az a gyanú merült fel, hogy nagy tételben vásároltak szavazatokat. A két párt együttvéve a szavazatok felét tudhatta magáénak.
Sz. Bíró Zoltán úgy vélte, hogy a példátlan mértékű csalás áttételesen az orosz politikai elit felelőssége. Szerinte a térség vezetői úgy érzik, bármit megtehetnek, mert azt látják, hogy a példaképnek tekintett Oroszországban egyre kevésbé leplezetten csalják el a választásokat. A nyilvánvaló visszaélések azonban Belaruszban, illetve most Kirgizisztánban is válságot robbantottak ki. A kirgiz krízis megoldását azonban nem lehet Moszkvától várni, ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmét jelenleg ennél jelentősebb problémák kötik le: a belarusz tüntetések, valamint a Hegyi-Karabahért kitört azeri-örmény háború – mondta el el lapunknak a szakértő
