A koronavírus-válság újraértelmezte és sokszorosan megerősítette a biztonságos és megfizethető lakhatás fontosságát, mert a védekezés fő eszköze az otthonmaradás – ezt hangsúlyozza a Habitat for Humanity Magyarország idén kilencedik alkalommal közreadott éves lakásjelentése, hozzátéve, hogy a legrosszabb anyagi és szociális helyzetben lévők szenvedték meg leginkább a válság következményeit. Ők azok, akik nem tudtak otthonról dolgozni, gyermekeik nem, vagy csak nehezen kapcsolódhattak be a digitális oktatásba, nekik még az is nehezen oldható meg, hogy tartósan otthon maradjanak. A kormány intézkedései pedig alig segítették ennek a lakhatási szegénységben érintett, nagyjából 3 millió főre becsült tömegnek az életét – állítja Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója a tanulmány szerzőivel együtt.
A költségvetés lakáscélú kiadásait nézve Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont alapítója azt emeli ki, hogy idén ugyan minden eddiginél több pénzt költ a kormány lakhatási célokra, de változatlanul nem a rászorulók kapnak segítséget. Számításai szerint idén tizenegyszer több, összesen 290 milliárd forint jut a költségvetésből nem célzott lakástámogatásra, míg rászorultsági alapon 28 milliárd, amihez a lakhatást biztosító intézmények fenntartására még 23 milliárd társul. A CSOK-ra 145 milliárdot terveztek, de a lakhatási szegénységben élők erről csak álmodhatnak, a babaváró hitelhez legalább az egyik félnek hároméves társadalombiztosítási jogviszonyt kell felmutatni, ami a leginkább rászorulók nagy részét ebből a lehetőségből is kizárja. Ugyanez a helyzet az adó-visszatérítési támogatással, amit ráadásul csak a lakosság egynegyedének otthont adó 2500 településen építkezők vehetnek igénybe.
A legnagyobb baj évek óta, hogy Magyarországnak nincs a szegénységet mérsékelni képes átfogó lakásprogramja, a kormányban nincs egy felelőse a területnek, a belső erőviszonyok és ad hoc ötletek határozzák meg a döntéseket, nem pedig valamilyen átfogó vízió – hangzik a Habitat helyzetértékelése. A kötet kitér az önkormányzati bérlakásszektor helyzetére is, ahol ugyan több fővárosi kerület és néhány nagyváros is hozzákezdett a lepusztult lakásállomány felújításához, de tavaly az ingatlanok száma még tovább csökkent, már csak 105 ezer lakás van települési tulajdonban, építeni pedig mindössze 120 ilyen lakást sikerült az országban. A Habitat átfogó nemzeti lakásprogramot sürget, aminek részeként az önkormányzatok külön forráshoz jutnának bérlakások építéséhez.
Egyre kevesebben képesek lakást venni, az alacsony jövedelmű háztartások pedig túl sokat költenek a megszerzett ingatlan megtartására és fenntartására – hangsúlyozza a jelentés. Az alsó jövedelmi ötödben a hitellel rendelkezők jövedelmük 40 százalékát fordítják törlesztésre, ebben a körben a legmagasabb a személyi kölcsönt igénylők száma is, akik nem egyszer nagyobb hiteleiket törlesztik a gyors kölcsönökből. A magyar lakások hatodának van közüzemi tartozása, de ennél sokkal többen csúsznak meg időnként a fizetéssel. A Habitat éves összegzése azzal számol, hogy a járványhelyzet következtében nő a háztartások eladósodásának kockázata, hiszen augusztusi felmérések szerint a munkavállalók harmadának csökkent a jövedelme a válság miatt, viszont csak a háztartások felének van két hónapra elegendő tartaléka. Pósfai Zsuzsa, az említett kutatóintézet munkatársa egy alapos helyzetfelmérésre épülő átfogó adósságkezelési programot is sürget. Ugyanilyen adatgyűjtésre lenne szükség az akadálymentes lakások és közintézmények összeírásához, mert ma azt sem tudja senki az országban, hány szociális lakásba költözhetne be egy mozgássérült bérlő.
A szerzők a háztartások tíz százalékát tartják érintettnek az energiaszegénységben, vagyis amikor a rosszul szigetelt házak felfűtése gondot okoz a családnak. Itt is van egy bűvös negyvenes: a legalsó jövedelmi ötödben a háztartások 40 százaléka szilárd tüzelővel, többnyire fával fűt, aminek következménye az ország légszennyezettsége. A közüzemi díjakkal nagyjából félmillió háztartás tartozik két hónapnál hosszabb ideje.
A lakhatási szegénység felszámolásáért küzdő nemzetközi szervezet szerint szükség lenne a 2015-ben megszüntetett központi lakhatási támogatás visszaállítására, a fogyasztás mértéke szerint sávosan emelkedő rezsiárak bevezetésére, célzott lakásfelújítási támogatásra, a szociális tüzelőtámogatás bővítésére és fűtés korszerűsítési programokra, mert félő, hogy a járvány nyomában járó válság tovább növeli a lakhatási szegénységben élők számát Magyarországon.
