A hétvégén javult Donald Trump állapota, de a következő 1-4 nap lesz a sorsdöntő, ekkor derül ki, mennyire fordul súlyosra a betegsége. Az elnök szombaton rövid videóüzenetet tett közzé, mint mondta, már sokkal jobban érzi magát, de elismerte, hogy a neheze még hátra van. A maszk nélkül, fehér ingben, egy tárgyalóasztal mögött ülő Trump „Istentől érkező csodagyógyszerekről” is beszélt. A videót a Walter Reed katonai kórházban rögzítették, ahol egész lakosztály áll a mindenkori elnök rendelkezésére. Trumpot pénteken szállították ide – a helikopterbe saját lábán, maszkban szállt be.
A Fehér Ház orvosa, Sean Conley és az apparátus igyekszik derűlátó maradni, de kabinetfőnöke szerint az elnök állapota pénteken komoly aggodalomra adott okot és a következő 48 óra kritikus lesz. Mark Meadows később a FoxNewsnak nyilatkozva már sokkal optimistábban beszélt. Sajtójelentések szerint Trumpot most is nagyon foglalkoztatja, miként mutatják és mit mondanak róla a televíziók és ingerülten reagált a gyengeségére utaló megjegyzésre.
Legrosszabbkor jött betegség
A kibontakozó kép szerint Trump, az egyelőre csak enyhe tüneteket mutató first lady és több más személy szombaton, a Fehér Ház pázsitján Amy Coney Barrett legfelsőbb bírósági jelölésének bejelentése alkalmából rendezett ünnepségen kaphatta el a fertőzést. Az elnök és Melania Trump csütörtökön este kapta meg a pozitív teszteredményt. Donald Trump már péntek reggelre belázasodott, bedugult az orra, fáradtnak érezte magát és légzési nehézségekre is panaszkodott. Kezdeti ellenkezése ellenére orvosai délután úgy döntöttek, hogy „elővigyázatosságból” kórházba kell vonulnia. Az is kiderült, hogy szinte azonnal kapott egy adag, a betegségen átesett személyek véréből szintetizáltak antitestet. Ez sokat ígérő, de még a kísérleti fázisnak is csak a legelején járó kezelés – viszont a kifejlesztő cég vezetője az elnök ismerőse. A CNN-nek nyilatkozó orvosok meglepődtek, mert az ennyire kezdeti stádiumban lévő módszereket általában csak végszükség esetén szokták bevetni. Trump a Remdesivir nevű vírusellenes injekciót kapja és pénteken oxigénnel is kezelték.
Statisztikai értelemben 90 százalék az esélye, hogy az elnök túléli a betegséget. Azonban sok felgyógyult elhúzódó fáradtságra és komoly utólagos tünetekre, például szívritmus zavarokra panaszkodik. Ez nagyon rosszul jönne a november 3-i választások előtt. A baj azonban ennél is nagyobb, mert az elmúlt 48 órában kiderült, hogy Trump személyi asszisztense, kampányfőnöke és a Republikánus Párt választási bizottságának elnöke is fertőzött, csakúgy, mint három republikánus szenátor – közülük ketten a jogi bizottság tagjai. Az utóbbi testületnek már a jövő héttől dolga lenne Amy Coney Barrett jelölésével, október 19-re pedig minden szenátornak vissza kellene térnie Washingtonba a szavazáshoz. A republikánusok 53:47-es többsége akár el is olvadhat, főleg, hogy a kérdésben két szenátoruk eleve ellenvéleményének adott hangot.
Joe Biden folytatja kampányát, de visszavonta a Trumpot a járvány kezelése miatt támadó tévéhirdetéseit. A Trump-kampány fenntartja a maga negatív üzeneteit. A következő fő esemény az alelnökjelöltek szerdai tévévitája lesz – ez általában nem különösebben izgalmas, de most különös jelentőséggel bír.
Az amerikai demokrácia is sebezhető
Most még nagyon nehéz megjósolni, hogyan változtatja meg a következő hetek dinamikáját Donald Trump megbetegedése – nyilatkozta a Népszavának a New York állambeli Bard College politológia tanszékén tanító Simon Gilhooley. Mindenesetre a hátralévő tévéviták elmaradása esetén a felmérésekben hátrányban lévő elnök elveszítené a lehetőséget Joe Biden szavazóinak átcsábítására. Elképzelhető, hogy megnövekszik a Trump iránti személyes szimpátia, ám az amerikai társadalom megosztottsága miatt ennek hatása alighanem korlátozott lesz. A választási dinamika szempontjából a legfontosabb alighanem az, hogy vajon a fejlemények megváltoztatják-e Trump híveinek azon meggyőződését, hogy a Covid-19 csak a Demokrata Párt trükkje, amit Biden győzelme érdekében találtak ki. Trump, a családja és a nevében megszólalók eddig bátorították ezt a nézetet. Ha most szavazóinak akár csak egy kis része is megkérdőjelezi azt, ahogyan az elnök a járványt kezelte, annak valóban lehet hatása a választás kimenetelére.
A még mindig ingadozókra és a számukra fontos témákra vonatkozó kérdésre a politológus azt felelte, hogy a felmérésekben általában mintegy 40 százalék vallja magát független szavazónak, de a valóságban ezek többsége is hajlik a két nagy párt egyike felé. A függetleneknek csupán az ötöde nem elkötelezett egyik irányba sem és mostanra már tényleg csak kevesen nem döntötték el, kire szavazzanak. Ugyanakkor túlzás lenne öntudatos, a programokat gondosan mérlegelő, mindent átgondoló polgárokként jellemezni a még nem döntőket. Többségük nem nagyon követi a politikát és végül el sem megy szavazni. Az „ingadozó” persze nem ugyanaz, mint a pártot váltó – most is sokan lesznek, akik 2016-os szavazatukkal ellentétes pártot fognak támogatni.
Az amerikai politikai folyamatok szakértője komoly aggodalomra okot adó tényezőnek tartja, hogy Trump elnök ismételten megtagadta a választási eredmény elismerését veresége esetére. A keddi tévévitát is kihasználta, hogy kétségeket ébresszen a levélszavazással szemben. Ugyanitt azt is mondta, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok „lépjenek hátra és álljanak készen”, amit sokan, köztük maguk az érintett csoportok is a vitatott eredményű választások utáni erőszakra vonatkozó utalásként értelmeznek. Republikánus politikusok hitet tettek a békés hatalomváltás mellett, de anélkül, hogy közvetlenül elítélték volna az elnök kijelentéseit. Az amerikai választások teljes tisztaságába vetett hit már amúgy is gyengült a 2016-os orosz beavatkozásról folytatott vita, a Facebook befolyásával kapcsolatos kérdések, illetve a fekete és latinamerikai származású szavazók távoltartására irányuló törekvések miatt. Ezekhez még az is hozzájárul, hogy a speciálisan amerikai elektori testület úgy is Trumpnak adhatja a győzelmet, ha vetélytársa kap több szavazatot, mint ahogyan az 2016-ban is megesett. A bizonytalanság időszaka előtt állunk – véli Simon Gilhooley.
Az amerikai kétpártrendszer eleve kedvez a megosztottságnak, de az utóbbi évtizedekben ez egyre inkább ideológiai töltést is kapott: a liberálisok, akik az Egyesült Államokban a baloldal, a Demokrata Pártra szavaznak, a konzervatívok a Republikánus Pártra. Mostanra az ideológiai meggyőződés a legfőbb indikátor, amely alapján megjósolható valakinek a pártszimpátiája. Ez tükröződik a Kongresszusban is, ahol nagyon kevés mérsékelt maradt, ami persze nem független a megváltozott médiaviszonyoktól, attól, hogy a liberálisok és a konzervatívok teljesen más, gyakran egyoldalú forrásokból tájékozódnak. De a polarizáció, hívja fel a figyelmet a politológus, nem egyformán érinti a két oldalt. A republikánusok 1992 óta mindössze egyszer kapták meg a szavazatok többségét az elnökválasztáson és bázisuk – a fehér férfiak – aránya csökken a lakosságon belül. Ebből két lehetséges kiút látszik. Az egyik, hogy a republikánusoknak, ha győzni akarnak, váltaniuk kell, újra közeledni a politikai centrumhoz. A másik, hogy intézményes akadályokkal, a szavazók távoltartásával próbálják megőrizni az esélyeiket. Ebben a pillanatban reális a veszély, hogy az utóbbi utat követve aláássák a demokráciának alárendelt kormányzás lehetőségét.
Arra a kérdésre, hogy jövő ősszel mit fog tanítani a 2020-as politikai évad fő tanulságaként, Simon Gilhooley azt felelte, a politikatudomány hosszú ideje abból indult ki, hogy az Egyesült Államok demokrácia és az is marad (bár ez szerinte teljes mértékben sosem volt igaz). A politológusok az utóbbi négy évben vizsgálat alá vették az „amerikai kivételesség” elméletét és az amerikai folyamatok magyarázata érdekében tanulmányozni kezdték más országok politikai tapasztalatait. „Azt hiszem, az a fő tanulság a jövőre nézve, hogy az Egyesült Államok nem is különbözik annyira a többi liberális demokráciától, és ami fontos, éppolyan sebezhető a demokratikus intézményrendszert aláásó gyakorlatokkal szemben, mint ahogyan az máshol is látható” – nyilatkozta a Bard College politológusa.
