A Magyar Nemzeti Bank stábja - vagyis azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy tippeket adjanak a Monetáris Tanácsnak a folyamatosan itt ólálkodó infláció megzabolázására - politikai rendszerektől függetlenül mindig is kiváló képességű, jól fizetett közgazdászokból állt. Most sincs ez másképp, szorgoskodásukra azonban alig-alig irányul figyelem. Ennek oka feltehetően az, hogy Matolcsy György elnök olyan autonóm személyiség, aki például a múlt heti Közgazdász vándorgyűlésen úgy tudott szónokolni arról: „Milyen évtizedben hajózunk?”, hogy Magyarországot meg sem említette.
A stáb azonban a mellőzöttségbe nem nyugszik bele. Előbb 2019-ben jelentkeztek egy 330 pontos ötletbörzével a versenyképességről, habár maguk is belátták, hogy a bőség zavara miatt hiábavaló volt az igyekezetük. Azonban nem csüggedtek, és más megközelítésben ugyan, de még ugyancsak tavaly újabb tervvel álltak elő: ekkor már elegendőnek vélték, ha 180 pontban foglalják össze a kormány gazdaságpoltikájának megjavítására irányuló javaslataikat. Mindhiába, ezzel sem tudták felkelteni a szakma érdeklődését, a nagyközönségről nem is beszélve.
A nemzeti bank fiait és leányait azonban nem olyan fából faragták, hogy ebbe minden további nélkül belenyugodjanak. Nem adták fel azt a hitüket, hogy nélkülük nem valósítható meg a világjárvány elleni küzdelem hazai gazdaságstratégiája, így abból kiindulva, hogy minél nagyobb a baj, annál rövidebben kell írni, az utóbbi napokban elkészült legújabb tanácsaik gyűjteménye, amely már csak 50 pontot tartalmaz.
Az ugyanakkor továbbra is rejtély, hogy az MNB-nek miért kell küldetésétől idegen témákkal foglalkozni, különös tekintettel arra, hogy a kormányfő már alig-alig figyel rájuk. A jegybank válságkezelő és gazdaságélénkítő csomagja a tegnapról szól, de csuda ravasz módon a kormányzat által a járvány első hullámának kezelésekor, vagy még ennél is régebben elmulasztott döntéseket úgy szedik csokorba, mintha ezek lennének a holnap feladatai.
A jegybankiak egyértelműen kimondják: megnövekedett bizonytalanság jellemzi a gazdaságot, „alacsony fordulatszámon pörög a motor”. Így az (oktalanul leállított) bértámogatást szerintük folytatni kell. Az MNB az első hullám során alkalmazott módszert, az Európai Unió legkisebb mértékű „kurzarbeit”-jét sikeresnek tartja, a megnyirbált jövedelmű munkavállalók pedig úgy vélik, a semminél még ez is több lenne. A jegybanknak kellett felismernie azt is, hogy a világpiacot követve ideje lenne már a gáz árát csökkenteni, és ismét bevezetni az új lakások 5 százalékos, kedvezményes áfáját.
Hiába keressük viszont, hogy az ismételt ötletbörze legalább 10 ezer milliárd forintra rúgó kiadásait miből fedezné az MNB, amely szeret a más zsebében turkálni, miközben a sajátját a költségvetés előtt bevarrja. Költeni viszont ütemesen szokott: az idén már félmilliárd forintot meghaladó értékű márkás festményt vásárolt, az egyre gyarapodó ingatlanai feldíszítésére. Elvégre újabb pontgyűjteményt kiagyalni a csupasz falak árnyékában még válság idején sem lehet.