Furcsa helyzet alakult ki Lengyelországban: csupán a minisztertanácsi névsorból és a sajtókommentárokból rajzolódik ki, milyen politikát akar folytatni az EU egyik vezető tagállama a következő években. Miközben a világjárvány erősen sújtja Lengyelországot nem csak polgárai egészségét, de gazdasága épségét is. Ráadásul a keleti határok mentén dúló feszültség is valós – bármely pillanatban nemzetközi konfliktussá fajulhat.
Az új kormánynak csak 15 tagja van, több minisztériumot (tengergazdaság, digitalizáció, klíma, sport, állami vagyon) megszüntettek, másokat egyesítettek és átszabtak. Bekerült a kormányba Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság (PiS) Párt elnöke. Ő tehát most elvileg a beosztottja lesz Mateusz Morawiecki kormányfőnek, akinek pártelnöki minőségében a főnöke. Igazságügyi miniszter/legfőbb ügyész maradhatott Zbigniew Ziobro. Ő a Szolidáris Lengyelország (SP) koalíciós párt vezére. Több kormányposztról le kellett mondani az SP-nek. Egy tárcával kevesebbje lett a Megegyezés pártnak is.
Viszont bekerült újra a kormányba Jaroslaw Gowin pártvezér fejlesztési miniszteri és miniszterelnök-helyettesi rangban. Ez a párt a jobboldal emberibb arcát igyekszik reprezentálni. Kaczynski a biztonsággal kapcsolatos minisztériumokat felügyeli majd, így az igazságügyet is. Kérdéses, mi lesz a viszonya a honvédelemmel, nem ütközik-e össze majd Andrzej Duda államfővel, aki az alkotmány szerint a hadsereg főparancsnoka? A kormánynak csak egyetlen nő tagja maradt, Marlena Malag családügyi miniszter.
A kritikus közvélemény felháborodott azon, hogy az egyesített oktatási és tudományos minisztérium vezetését Przemyslaw Czarnek (43), PiS-képviselőre, a lublini katolikus egyetem jogi kara oktatójára bízta Kaczynski. Czarnek megszemélyesíti a lengyel jobboldal kisebbségellenes szárnyát. Egy tévé-fellépésén azt mondta a melegekről, hogy „ezek az emberek egyszerűen nem egyenjogúak a normális emberekkel”.
Kifejtette, hogy a nők elsődleges feladata a szülés, az isten erre teremtette őket, nem karrierre. Követelte, hogy az iskolásokat óvják meg az "LMBT-ideológiától”. Korábban lublini vajda (kormánymegbízott) is volt, s ebben a minőségében a szélsőjobboldal felvonulásában vett részt. Czarnek kinevezése, ahogy korábban Zbigniew Rau külügyminiszteri megbízása is demonstrálja: a lengyel konzervatív kormányzat, ha lehet még jobbra fordult. A szociális programokról lemondtak, nincs már pénz a családi pótlék, nyugdíj további emelésére. Ehelyett kínálnak ideológiai harcot a melegek és a nők jogvédelme ellen. Lengyelország kilép a családon belüli erőszakot tiltó isztambuli egyezményből, s gyakorlatilag teljesen betiltaná az abortuszt egy új törvényjavaslattal. Az ideológiai jobbraátot az is indokolja, hogy a lengyel politika legjobboldalibb elemeit egyesítő Konfederacja befolyása az utóbbi időben erősödött a fiatalok között. Futnak a választók után.
A kormány következő nagy ideológiai csapása az un „repolonizációs” művelet lesz. Ebben megpróbálják kiszorítani az országból a külföldi (német, amerikai, francia) médiatulajdonosokat. Ezek a lapok, tévék ugyanis továbbra is teret adnak a kritikus, tényfeltáró újságírásnak. A másik harci program a jogállam lebontása – ebben főszerepe lesz Ziobro igazságügyi miniszternek. Megfélemlítő, zsaroló akciókkal is próbálják megtörni a még ellenálló bírói kart.
