;

Bartók Béla;Concerto Budapest;Berecz Mihály;

- Bartókot és Beethovent ünnepelték

Bartók Béla halálának napján a Concerto Budapest műsorában végül az előzetesen meghirdettel szemben Beethoven művei is szerepeltek, de nem kellett csalódottan távoznunk.

Sorra maradnak el mostanában a meghirdetett hangversenyek, és hogy a megmaradtakon előadóként részt venni, a nézőtéren ülni bátorság-e vagy vakmerőség, arra lehetetlen  válaszolni. A Concerto Budapest mindenesetre megtartotta a Zenakadémián ünnepi hangversenyét Bartók Béla halálának 75. évfordulóján. Előzetesen egy nappal előbb értesítést kaptunk, miszerint a zenekar döntése értelmében az Ünnepi Nyitókoncert programja módosul. Mi tagadás, alaposan megváltozott, Bartók II. zongoraversenye helyett Beethoven B-dúr koncertjét játszotta Berecz Mihály és a zenekar, a Kékszakállú helyett pedig Bartók Táncszvitje, és az utolsónak megírt nagy Beethoven mű, az op. 135-ös vonósnégyes lassú tételének vonószenekarra átírt változata hangzott el, vagyis az eredetileg tervezett műsorból csak a Zene húros hangszerekre ütőkre és celestára szerepelt.

Ez, és nyilván a megszorító intézkedések nyomták rá a bélyegüket az elsőként elhangzott számra Táncszvitre, amely nem különösebben megragadóan szólalt meg. A zenekar tagjai közül sokan - bár nem mindenki – viseltek maszkot. Nyilván nem tehették ezt a fúvósok, és  számosan érezhették úgy, nem tudnak megfelelő módon muzsikálni a szájuk előtt lévő textildarabbal, legyenek bár hegedűsök vagy ütősök. Mindenesetre a viszonylag kis színpadot betöltötte a zenekar, és csak remélni lehet, nem járnak úgy, mint a Nemzeti Filharmonikusok, akik 25-i hangversenyüket törölték, mert több tagjuk szoros kontaktusba kerültek fertőzött személyekkel. A nézőtéren talán a székek negyede volt foglalt, nyilván ez sem hatott jótékonyan a zenészekre, még ha tudták is, ez nem a produkciójuk iránti érdektelenség miatt van.

Amire a későbbiekben nem is lett volna oka még egy zsúfolt teltháznak sem. A fiatal Berecz Mihály játéka rögtön egy más világba repített minket, és a Concerto becsületére legyen mondva, a versenymű második lassú, és harmadik tételében már felnőtt hozzá. Berecz nem virtuóz zongorista. Berecz nem elmélyült zongorista. Nincs az az érzésünk őt nézve, hogy valami különlegeset művel, mert nem akar felkent zongoragurunak látszani, külsődlegességekkel kitűnni. Amit csinál, az persze virtuóz, ha kell, de nem gondolja túl, olyan természetesen jönnek keze alól a hangok, amelyeket nagyon meggondoltan el tud helyezni a bonyolultabb szólamszövésekben. Nagyon szépen zenélt a lassú tételben, bár többen tudnának így játszani, de ez is könnyedén megoldott feladatnak tűnt, miközben a zene mélyére hatolt, kivételes pillanatokat teremtve. Nagy-nagy sikere volt.

A Conceto Budapest és karmestere igazi tudását a Zenében mutatta meg, itt már hallatszott, az alapos felkészülés eredménye, a kiművelt vonóshangzás, a pontos zenekari játék, a sokszor élményszerűen berobbanó ütősök, aminek eredménye sokatmondó Bartók-tolmácsolás lett, szintén hatalmas sikerrel.

Infó:

Bartók Táncszvit,

Beethoven B-dúr zongoraverseny,

Beethoven Lento assai,

Bartók: Zene húroshangszerekre, ütőkre és celestára

Berecz Mihály zongora,

Concerto Budapest,

karmester: Keller András

szeptember 26., Zeneakadémia

Sajátos emlékezésA Magyar Nemzet cikkírója a komponista halálának 75. évfordulójára időzített cikkében Bartók-idézetekkel kívánja igazolni, hogy a zeneszerző nem emigrált, ez szerinte hamis hír. Idézzük: „A politikailag korrektebb „haladó” értelmiségi pedig azt is tudni véli, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni. Ez persze nem igaz, de jól van kitalálva, és azóta is működik.” Vegyük le tehát az egyik legelismertebb Bartók-kutató Tallián Tibor könyvét a polcról, és idézzünk mi is az ott bőven szereplő Bartók-írásokból. Mert hát úgy terjeszthetünk hamis hírt és hazugságot, ha nem mutatunk be mindent, amit ismerünk. Aligha hiszem, hogy MN publicistája, ezeket a mondatokat ne olvasta volna, ne tudna róluk. Mert igen, lehet úgy is hazudni, hogy „ösmerjük” az igazságot, legföljebb úgy nem „kutyanehéz”. Tehát: „Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet”. Azután: „Legszívesebben teljesen hátat fordítanék Európának. De hová menjek?”(1938). 1940-ben pedig az amerikai meghívással kapcsolatban: „Ennek az útnak egyáltalán nem örülök, de most már meg kell történnie. … De számolni kell azzal, hogy rövidesen tűrhetetlen lesz a helyzet, egy olyan ember számára, akinek élete tulajdonképpen állandóan a nyilvánosággal van kapcsolatban. Ezért már most gondolok a jövőben esedékes tennivalókról és meg szeretném tudni, milyen lehetőségek volnának az U.S.A.-ban való elhelyezkedésre”. És az elindulás előtt. „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből. … De nem tehetünk semmit; egyáltalán nem kérdés: így kell lennie; mert így kell lennie /.../”. Az MN-ben idézett sorok Bartók Amerikában írt leveleiből nem másról szólnak, hogy Bartók annyira nem érezte jól magát ott, hogy szívesen jött volna vissza, haza, legyen itt „akármiféle is a helyzet”. És még valami: az emigráció nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki mindenét magával hurcolva, az egyszer majd lehetséges visszatérésről, vagy legalábbis az időleges látogatásokról teljesen lemondva távozik hazájából, legyen bármi is az indítéka. 

Jövő vasárnap zárja a szezont a Budapest Park. Európa egyik, a főváros legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyének idei látogatottsága alig több mint az egytizede a tavalyinak.