Ugye, mama, azt lehet, hogy én, mondjuk, odaadom a
Katikának az én hat hónapos magzatkámat, mert az övé
még csak két hónapos, de ha az enyémet viszi haza,
akkor a férjikéje már nem mondhatja neki, hogy hon-
nan a csudából került oda egy gyerek, akkor már nem
mondhatja, hogy nem ad nevet neki, én pedig megkap-
nám a Katika két hónaposát, persze lehet, hogy elő-
ször nagy lenne rá a hasam, de tudnék rá vigyázni,
és a Katika is tudna vigyázni az enyémre, azt mondta
a nőgyógyász, olyan szép a méhszája, mintha sose
szült volna gyereket, és aztán három hónap múlva
visszacserélnénk, mert az enyémet akkor meg kell
szülni nekem, a Katika meg hordhatná az övét még
négy hónapig, mert addigra az övé is nagy lenne,
öt hónapos, és a férjikéje akkor se szólhatna sem-
mit, tudod, ez azért kell, mert a magzatkáknak leg-
alább három hónaposnak kell lenni, hogy ne szólhasson
rájuk senki, persze úgy is lehetne, hogy én a Kati-
káét is meg az enyémet is, de kettőt nem bírnék egy-
szerre, meg a Katika se adná oda csak úgy az övét,
hogy ő meg teljesen üres maradjon, ezért találtam
ki a cserét, jól kitaláltam, ugye, ugye lehet, mama,
ugye lehet.
