A 2018-as és a 2019-es év választási év volt, politikai kampányokkal, csatározásokkal, de most 2022-ig a nyugodt kormányzás időszaka jön majd – januárban még erről beszélt Orbán Viktor egy nemzetközi sajtótájékoztatón. A jelek szerint eddig tartott a „kormányzás”, a Magyar Nemzetben hétfőn megjelent terjedelmes írásában ugyanis Orbán Viktor ismét harcba hívta híveit. „A kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre”, mert „nagy ütközet vár ránk 2022-ben” - írta. A miniszterelnök a következő választáson arra számít, ami Lengyelországban történt, hogy a Soros-hálózat, a brüsszeli elit és a nemzetközi média támogatásával a baloldal nagy küzdelemre készteti a "nemzeti oldalt".
Egy kormányzati forrásunk szerint az ismételt „harcba hívást” az augusztusban bejelentett összellenzéki megállapodás indokolja, hogy 2022-ben minden választókörzetben csak egy jelölt lehet. Ez új helyzetet teremtett, „az ellenzék előrehozta a harcot”, így erre a kormánypártnak is reagálnia kellett.
Nagy Attila Tibor a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa is úgy látja, hogy a dolgozat új mondanivalója az: a kormányfő komolyan számol az ellenzéki pártok összefogásával a 2022-es választásokon, ezért nyíltan meghirdette a politikai harcot ellenük. – Ahogy korábban, a jövőben is végigvonul majd a magyar jobboldali narratívában, hogy miközben ők, a „nemzeti oldal”, a hazáért küzdenek, ellenfeleik a „globális elit” hazai kiszolgálói. Ezt a narratívát tartalmazza a hétfői orbáni írás – mondta Nagy Attila Tibor.
A miniszterelnök esszéjében ideológiailag igyekezett eligazítani olvasóit a konzervatizmus, a liberalizmus, az illiberalizmus és a kereszténydemokrácia mentén. A szövegben 25-ször szerepel a „liberális” és négyszer a „libernyák” kifejezés (ehhez képest az „illiberális” csak négyszer és Soros György is csak hat említést kapott), egyértelműen kijelölve ezzel a kormánykommunikáció célpontját a következő időszakra.
A konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus és a liberálisok jelentik - hangsúlyozta a miniszterelnök, aki szerint ugyanakkor kedvező folyamatok zajlanak a világban. „A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik”.
Orbán szerint alapvető és kibékíthetetlen értékkülönbségek vannak a két oldal között, a liberálisok támadásainak célkeresztjében csupa olyasmi áll, ami a konzervatív-kereszténydemokrata hagyomány szíve közepe, mint a nemzet, a család, a vallási hagyomány. Ezt a gondolatot aztán részletesen boncolgatta a politikus: a liberálisok a Soros-hálózatnak kiszolgáltatott nemzetközi szervezetekre testálnának minél több kormányzati hatáskört, a kereszténydemokraták pedig ellenzik ezt. „A libernyákok szerint nincs miért félni a nagymértékű bevándorlástól", a konzervatívok ellenben elutasítják „a bizonytalan kimenetelű társadalmi és emberkísérletet”. A liberálisok bevinnék a „genderideológiát és a szivárványos propagandát” az iskolába, a konzervatívok viszont hazafias nevelést akarnak.
Európa is megkapja a magáét a kormányfőtől, Orbán szerint a kontinens gazdasági, politikai súlya elenyészett, innovációban csak a Kelet és Amerika hátát nézzük. Nem utolsósorban azért – vélekedett –, mert nincs közös hadsereg, márpedig ma a kutatás-fejlesztés alapvetően a hadiiparban zajlik. A miniszterelnök úgy látja, hogy Brüsszel a V4-ekhez képest ellenkező irányba menne, "abszurditásig emelt klímacélok, szociális Európa, közös adórendszer, multikulturális társadalom". – A Nyugat elvesztette vonzerejét Közép-Európa szemében, a mi életberendezkedésünk pedig nem tűnik kívánatosnak a nyugatiak számára – írta.
Orbán Viktor levezette azt is, hogy miért örülne Donald Trump amerikai elnök újbóli megválasztásának. Ennek oka, hogy jól ismerik a demokraták "morális imperializmusra épülő külpolitikáját", a demokráciexportot, amely sokszor összeomlást és káoszt hoz.
Nagy Attila Tibor úgy látja, a cikkben említett ellenségképek mindegyike megfogalmazódott Orbán korábbi beszédeiben. „A korábbi állítások, ellenségképek folyamatos ismétlésének előnye, hogy megteremti a bevésés lehetőségét a Fidesz szavazóiban: akik tudják, mire és hogy ki ellen kell szavazni – kampánytechnikai szempontból adekvátak is az ellenségképek, mert mozgósító erejűek lehetnek” – mondta Nagy Attila Tibor.
Mikecz Dániel a Republikon Intézet munkatársa azt mondta lapunknak, a „szövegből az úgynevezett kultúrharc elmélyítésének szándéka olvasható ki”. Ez azt is jelenti, hogy „újabb társadalmi csoportok, szakmai körök kerülhetnek nyomás alá, mint például a szövegben megnevezett NGO-k és a meleg közösség.
