Az idei Tour de France országúti kerékpáros körverseny sok szempontból volt rendkívüli, különleges helyet foglal el majd a történelem könyvekben. A második világháború óta mindig júliusban rendezték meg a viadalt, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések pedig csak tovább bonyolították a történéseket. Nizzában maszkos kerékpárosokat mutattak be a nagyközönségnek, a szünnapokon pedig mindenkire vizsgálat várt. A versenyzők a „buborékban” szerencsésen megúszták, senkit sem kellett kizárni, ellenben a versenyigazgató koronavírustesztje pozitív lett. Ilyen körülmények között zajlott az elmúlt három hét, ugyanakkor a verseny nem csak ezért, hanem a kerékpárosok teljesítménye miatt is emlékezetes marad.
Az elmúlt években az Ineos – korábbi nevén Sky – egyeduralkodónak bizonyult a Tour de France-on, a fogadóirodák nem véletlenül tartották a legnagyobb esélyesnek a címvédő Egan Bernalt, aki a tavalyi Giro d’Italia-győztes Richard Carapaz támogatását élvezhette. Bernal mellett több kolumbiai hegyimenő is ott volt a mezőnyben, elég, ha csak Rigoberto Uranra, Nairo Quintanára, Esteban Chavesre vagy Miguel Ángel Lópezre gondolunk. A kolumbiai nagyágyúknak ugyanakkor ezúttal nem osztottak lapot, néhány szakasszal a vége előtt eldőlt, hogy a verseny fennállása során először szlovén bajnokot avatnak, ami
nem rossz eredmény egy kétmilliós lélekszámú országtól. A kérdés csak az volt, hogy a tavalyi Vuelta-győztes Primoz Roglic vagy honfitársa, Tadej Pogacar diadalmaskodik.
Szinte minden Roglic mellett szólt. Segítői között ott volt Tom Dumoulin és Sepp Kuss, akik mindketten a top 15-ben végeztek, míg Pogacar sorában a legerősebb Jan Polanc 2 és fél órás hátrányban zárt az összetettben. A nyolc évvel idősebb Roglic jóval több tapasztalattal rendelkezik, ráadásul a 20. szakaszt megelőzően 57 másodperc előnnyel is rendelkezett. Ám mindez kevésnek bizonyult a 22. születésnapját éppen hétfőn ünneplő Pogacarral szemben, aki szakaszt nyert a Pireneusokban, az Alpokban és a La Planche des Belles Filles-en egy olyan időfutamon, amely bevonul a Tour de France történelmébe. Az első helyezettnek járó sárga trikót csak egyetlen napig viselte, de azt akkor, amikor a legfontosabb, az utolsó szakaszon Párizsban.
A kevesebb mint 1000 lélekszámú Komenda szülöttje általános iskolásként rajongott a labdarúgásért, kilencéves volt, amikor bátyja hatására beleszeretett a kerékpározásba. Akkor még bizonyára ő sem sejtette, hogy a tavalyi Vueltán elért harmadik helye után a Tour történetének második legfiatalabb győztese lesz. Ráadásul a legjobb hegyimenőt megillető pöttyös és a legjobb fiatalnak járó fehér trikót is megszerezte, ezzel a legendás Eddy Merckx után másodikként zárt élen három kategóriában a viadal történetében.
Tavaly Bernal, idén pedig Pogacar jelezte: megtörtént a vérfrissítés, megérkeztek a fiatalok és kezdik átvenni a hatalmat.
