„Felek egymást hosszú távú stratégiai partnernek tekintik” és „törekednek arra, hogy tevékenységük során erősítsék egymás elismertségét, megítélését, jó hírnevét, pozitív arculatát” – egyebek mellett ez olvasható annak az együttműködési megállapodásnak a tervezetében, amely a Magyarságkutató Intézet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki), a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár, valamint a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (Holokauszt Emlékközpont) között jönne létre.
A Kásler Miklós miniszter szívügyének számító Magyarságkutató Intézet olyan alternatív őstörténet felé kacsintgat, amely a tudományosan elfogadott elméletekkel szemben a „szittya–hun–magyar rokonság” vonalat preferálja. Az együttműködés szempontjából lényegesebb, hogy ennek az intézetnek a tudományos tanácsadója Raffay Ernő, aki előszeretettel nyilvánul meg a „Trianon és szabadkőművesség” témájában.
A Népszava is foglalkozott a Salacz László fideszes parlamenti képviselő közreműködésével nemrég rendezett kecskeméti konferenciával, amely a „bátrak és hősök” között dicsőítette Héjjas Ivánt, a fehérterror antiszemita tömeggyilkosát. (Lásd: „Nemzeti ellenállás” lett a terrorból, 2020. szeptember 15.) A Baon.hu megyei hírportál tudósítása szerint az eseményen Raffay Ernő arról beszélt, hogy a szabadkőműveseknek „történelmi szerepük volt a Magyar Királyság szétdarabolásában”, más külső és belső okok mellett őket is felelősség terheli Trianonért.
Az időnként már a fősodorban is megjelenő szélsőjobboldali szubkultúrában a „szabadkőművest” a „zsidó” szinonimájaként használják. Nem kell üldözési mániában szenvedni ahhoz, hogy Raffay kijelentéseit valaki kódolt antiszemitizmusnak minősítse.
A 444.hu hívta fel rá a figyelmet, hogy Raffay Ernő egy 2015-ös monológjában a magyarországi zsidóságról szólva odáig jutott: „bejött egy migráns csapat, fölszaporodott, és kitúrt bennünket a pozíciókból a tudományban, a iskolában, az akadémiában, az egyetemen, a bankvilágban, a földbirtokban, a szakmákban, íme a tanulság emberek”.
A kecskeméti konferencián előadást tartott Domonkos László is, aki méltató könyvet írt Héjjas Ivánról: ő a Retörki külsős munkatársaként szerepelt.
A négy intézet együttműködéséről szóló, lapunk birtokában lévő megállapodást még nem írták alá. Értesülésünket, hogy az ötletgazda a Magyarságkutató Intézet volt, hivatalosan senki nem erősítette meg. A Magyarságkutató Intézet nem is reagált kérdéseinkre. Szakály Sándor, a VERITAS intézet főigazgatója lapunknak nyilatkozva közölte, hogy a megállapodást „nem mi kezdeményeztük, de természetesen nincs ellenünkre: készséggel állunk az együttműködés elé”.
Nyári Gábor, a Retörki főigazgatója – titkársága révén elküldött válaszában – a kezdeményező kilétére vonatkozó kérdésünket figyelmen kívül hagyta. Kitért azonban arra, hogy jelenleg az „intézményi belső egyeztetések fázisában” járnak: tudományos megállapodásról lévén szó ez „hosszas folyamat”. Nyári Gábor teljesen természetesnek és a sikeres kutatások folytatásához kiemelten fontosnak nevezte, hogy a „hasonló témakörrel foglalkozó kutatóhelyek szakmai alapon együttműködjenek egymással”. A főigazgató szerint „ebben mind a négy intézmény vezetése egyetértett”.
Ezzel szemben a Páva utcából informális csatornákon keresztül úgy értesültünk, hogy az állítás jelentős finomításra szorul. A Holokauszt Emlékközpontban csekély lelkesedést váltott ki a formalizált együttműködés terve. Kovács Tamás, az intézmény igazgatója nem nyilatkozott: igaz, a megállapodást nem neki, hanem Grósz Andornak, az emlékközpontot fenntartó közalapítvány kuratóriumi elnökének kellene megkötnie.
Grósz Andor kérdésünkre hangsúlyozta, hogy nem tőlük indult a kezdeményezés. Arról, hogy tudomása szerint honnan, nem szeretett volna beszélni. Kaptak egy megkeresést, amiről még nem is tárgyaltak. A kuratórium hivatott eldönteni, hogy aláírják-e a megállapodást. Nem kívánt „elébe menni a dolgoknak”, ezért nem árulta el, hogy személyesen mi a véleménye a tervezetről. Még azt sem tudni – tette hozzá –, hogy a kuratórium egyáltalán mikor veszi napirendre az ügyet.
