egy kicsit még csöpögött az eső
amikor sétámra elindultam
de aztán útközben elállt
s így szándékomtól én is elálltam
hogy válltáskámból az esernyőt elővegyem
pedig szép kanárisárga esernyő
egy költőtárstól kaptam
s az elázástól már megmentett párszor
szóval megúsztam mindezt szárazon
akkor ébredtem rá
hogy mellékalakok vagyunk csak
bár mozgalmasak és olykor nevesíthetők
erre a Dózsa téren jöttem rá a szobornál
ahol egy kollégámmal volt találkozóm
aki a királyi várból gyorsliften szállt alá
én gyalog jöttem napi sétámat letudni
aztán a Pauler utca felé vettem az irányt
a postára csekkeket befizetni
és a szerződést feladni
mert azt még postán kell elküldeni
fontos az eredetiség
legalábbis ami az aláírást illeti
és kártyával fizettem
amit előzőleg illendőképpen alá is írtam
a Mészáros utcai nyomtatványboltban
vonalas spirálfüzeteket vettem a feleségemnek
mivel ő olyanokba írja a prózát
és vonalasba írná a verseket is
hogyha mostanában írna verseket
vettem ceruzákat tollakat is
kértem számlát és kártyával fizettem
a számlázó országban Virág elvtárs
ahol számlákat adunk és kapunk
onnan már csak pár lépés a patika
a Naphegy utca sarkán
és mivel amúgy is felhős az idő
ideje volt a felhőből a háziorvos
által felírt gyógyszereket kiváltani
az adagolásukat sajnos már ismerem
így nem kellett ráírogatni a dobozokra
csak magunk között mondom
egyhavi gyógyszeradag volt
hazaúton nem tértem be
az egykori Naphegy Büfébe
oda akkoriban jártam amikor
a Petőfi Gimnáziumba
esti és levelező tagozatra
jó kedvcsináló volt az órák előtt
meginni gyorsan egy deci cseresznyét
ma egy vietnami étterem van a helyén
időnként ellógtam egy-egy napot
vagy pontosabban estét
de Soproni tanár urat szerettem
fizikát tanított és engem Hofira
emlékeztetett külsőleg és a humora is
a fizikát bizony nemigen szerettem
mégis előfordult hogy egy ellógott
tanítási nap végén az ő órájára bementem
nem mentem be viszont a cukrászdába
amely a Béla bácsi nevet viseli
de férfiembert én még sosem láttam ott
és nem mertem megkérdezni a hölgyeket
hogy akkor most melyikük is a Béla bácsi?
viszont a gyerekeknek ott rendeltük meg
a születésnapi tortát
amikor még voltak napok és születések
nem mentem be a hús hentesáru üzletbe sem
ahol szemközt L alakban voltak a pultok
ott kellett a húsárut kérni és blokkot adtak
a ki- és a bejárat között volt a pénztárfülke
ahol fizettünk és a másik pultnál adták ki az árut
el lehetett oly helyben fogyasztani állva
a kerek asztaloknál
ma élelmiszerbolt van a helyén
inkább a Kilus-kútnál ültem le rágyújtani
EMELTE AZ ELSŐ KERÜLET LAKÓINAK
VÁROSSZÉPÍTŐ SZÁNDÉKA 1987
igazán örvendetes hogy szobrokat
és kutakat emel a szándék
mely ráadásul és szerencsénkre városszépítő
különben Melocco Miklós alkotása
elszívtam zsinórban két cigarettát
és bámultam a kutat s a szemközti
virágáldást akarom mondani virágágyást
a Szilágyi Erzsébetről elnevezett gimnázium előtt
amely utcakőből készült és hajót formázott
egyik oldalán postaláda
a másikon parkolóautomata díszítette
bizony bámultam az én szemeimmel
és le is fotóztam a Kilus-kutat meg a virágokat
a postaládát és a parkolóautomatát
hát persze hogy digitálisan
de attól még nagyon valóságosak voltak
és én is valóságosnak tűntem magamnak
a postaláda piros volt a parkolóautomata kék
a virágok meg fehérek pirosak sárgák lilák
aztán sétáltam tovább a lengyel
szabadsághősről elnevezett utcán
egykori általános iskolám előtt
ahova járni nem szerettem
szemben volt egy asztalosműhely
oda szívesebben mentem Bessenyei mesterhez
aki mindig épp gyalult valamit
és hullott a forgács
ma is emlékszem a pác átható illatára
most kávézó van a helyén
még sosem kávéztam ott
aztán a tűzoltóság jön s a sarokház
a másik oldalon a Márvány utca sarkán
gyerekkoromban építettek rá két emeletet
és a földszintjén lakott a barátom
akivel ellógtam a kilencórás diákmiséket
inkább a matinéra mentünk fél tízkor
a Diadal moziba
barátomék azóta elköltöztek
később elköltözött az élők közül is
ideje utcánkba befordulni
elsétálni a Márványmenyasszony Étterem
előtt amelynek történetét egészen 1793-ig
vezetik vissza és ahol utoljára nyolcadikos
koromban ebédeltem az osztálytársaimtól
kapott ebédjeggyel amit a pincérek tőlük
és tőlem sem kértek el
szóval akkoriban még volt ingyen ebéd
és ráadásul nem is főztek rosszul
már csak néhány ház és hazaérek
nem kell felcaplatnom a felső emeletre
mivel a földszinten lakunk
táskámat kiürítem
zsákmányomat a konyhaasztalra kirakom
fotelomba lerogyok meghatottan
és elhatározom hogy megírom
ezt a mai krisztinavárosi sétát
