Népszavazást kezdeményezett a nyugdíjas parlament elnöke, a következő kérdésben: "Akarja-e Ön, hogy a Társadalombiztosítási nyugellátástól szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62.§ (3) (4) bekezdését az Országgyűlés úgy módosítsa, hogy; Amennyiben a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani?".
A Választási Bizottság a kérdés hitelesítését megtagadta. Érvelésük páratlan gyöngyszem: "A kezdeményezés szövegében a törvény címe helytelenül nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, ahogy nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, amely az értelmezést segíthetné, illetve az „úgy módosítsa, hogy” részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik. Sem a megfogalmazásból, sem az írásjelekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a mondatrész nagy kezdőbetűvel való kezdése azért történik, mert Szervező pontosan megfogalmazta a Tny. 62. § (3) bekezdésének szövegét, és a cél, hogy a jogalkotó szó szerint így módosítsa a törvényt, vagy az írásjelek és a kezdőbetű nem megfelelő használatáról van szó.
Amennyiben a pontosvesszőt Szervező mondatszerkezetek tagolására használta, úgy tekintettel arra, hogy az „amennyiben” szó nem tulajdonnév, annak nagy kezdőbetűvel való kezdése helytelen. Összességében megállapítható, hogy a népszavazásra javasolt kérdés fentiek szerinti, a magyar helyesírás egyes alapvető szabályait figyelmen kívül hagyó hibákkal való megfogalmazása megnehezíti a hosszú és bonyolult szakmai kifejezéseket is tartalmazó kezdeményezés választópolgárok általi értelmezését. Azonban sem a Nemzeti Választási Irodának, sem a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy hitelesítés esetén a magyar helyesírás szabályainak megfelelően javítsa a kérdést."
Úgy látszik, a Választási Bizottság nagyon nincs tisztában azzal az alkotmányos és törvényi jogelvvel, hogy a beadványokat a tartalmuk alapján kell elbírálni. A helyesírás nem törvényi feltétele a kérdés helyességének. A helyesírási hibákból nem is következik az egyértelműség hiánya. A választási bizottság jogalkalmazó, nem jogalkotó, ezért ezzel az érvelésével túlterjeszkedett törvényi hatáskörén.
A helyesírás kapcsán hivatkoznak egy bírósági döntésre is, ami azért nem helytálló, mert abban az ügyben egy konkrét tulajdonnevet írtak el (Ráckevei-Soroksári Dunaág helyett Ráckevei-Soroksági Dunaágat írtak). Attól pedig, hogy a kezdeményezés szövegében a törvény címe nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, illetve egy részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik, a szavazópolgár a kérdés tartalmára még egyértelműen tud szavazni. A népszavazás csak arról szól, hogy a választók mit akarnak, de nekik nem az elfogadandó normaszöveget kell megfogalmazni (ez a jogalkotó feladata), ezért a helyesírási hiba nem lehet alkotmányos akadálya annak, hogy nép választ adjon a feltett kérdésre.
A bizottság szerint a népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. Ezen logika alapján viszont az a törvény sem lehet legitim, amely alapján a norma címzettje nem tudja, nem érti, hogy a törvény milyen kötelezettséget ró rá, mert a törvény szövege félreérthető, vagy nem egyértelmű.
De az elutasítás többi, érdemi indoka is több sebből vérzik. Például "a kezdeményezés alapján azonban, amely a jogalkotó számára konkrétan meghatározza a módosítandó szabályok körét, nem világos, hogy ez a szabály, annak változatlanul hagyásával a továbbiakban hogyan lehetne alkalmazható". Pedig pont a jogalkotó feladata és kötelessége, hogy az esetleges sikeres népszavazás alapján megalkotandó törvényi előírást megfogalmazza és szabályozza. Ha nem így lenne, akkor a népszavazási kérdésként magát a törvényi pont szövegét kellene feltenni, amire a kormánynak és a törvényalkotónak már csak rá kellene bólintani.
A nyugdíjemelés módszertanát, anyagi fedezetét sem kell népszavazás keretében megjelölni, mert ez nem a választók feladata. Sikeres népszavazás esetén a kormánynak kell megtalálnia a megoldást. Ha mindezekre a választóknak kellene választ adni, akkor az szükségtelenné tenné magát a kormányt.
Összegszerű emelés nem értelmezhető alkotmánymódosításként. (Megjegyzem, Orbánék az érvénytelen kvótanépszavazással egy nemzetközi egyezményt akartak felülírni.) A költségvetést érintő tilalom csak akkor áll fenn, ha a tárgyévet érinti, egy jövőbeni költségvetésre kiható hatály nem kizáró tényező. Ez utóbbi érvet maga a Fidesz fogalmazta meg a vizitdíj kapcsán, melyet az Alkotmánybíróság is akceptált.
Ferincz Jenő "paragrafus"