A minszki forradalomnak női arca van. Sokféle. Néha a rendőr betöri ezt az arcot. Épp a vasárnapi megmozdulásokról járta be a világot egy képsor, amelyen egy rendőr őrnagy egyetlen ökölcsapással leüt egy tüntető asszonyt.
Sokan annak a három asszonynak az arcát ismerik, akik a választási kampányban a változást akarók mozgalma élére álltak. A bebörtönzött férje helyébe lépő Szvetlána Tyihanovszkaja volt az ellenzék közös elnökjelöltje, hozzá csatlakozott Veronika Cepkalo, aki az egyik ellenzéki jelölt felesége. Őket a hatóságok „kiszorították” az országból. Ezt akarták tenni Marija Kolesznyikovával, a harmadik „gráciával” is, ő azonban fizikailag is ellenállt, széttépte az útlevelét az ukrán határon. Alekszandr Lukasenko elnök emberei kénytelenek voltak letartóztatni, vádat emeltek ellene, úgyhogy a Minszkben és Stuttgartban végzett fuvolaművésznő most börtönben ül.
A forradalom arcai a fehér-piros nemzeti színekbe öltözött lányok-asszonyok, akik több, mint egy hónapja tartanak békés tüntetéseket országszerte virágcsokorral a kezükben. Vagy azok, akik különös eszközt, a fülsiketítő visítást vetettek be a rendőri brutalitás ellen.
Szeptember 12-én Minszkben új közterület keletkezett: a Nyina Baginszkaja tér – írta Nása Níva ellenzéki portál. A kisebb népünnepéllyel átkeresztelt tér névadója a megmozdulások állandó résztvevője, egy törékeny nagymama. Nyina Baginszkaja azt követően lett ismert, ahogy a világot bejárta egy videó, amelyen egy kétszer akkora rohamrendőrrel harcol elkobzott nemzeti zászlójáért. Vagy egy másik, amikor a rendőrök megpróbálják feltartóztatni a 73 éves, apró nőt, aki azzal vág vissza, hogy ő itt csak sétál. Azóta ez a mondat lett a tüntetők szabvány válasza az őket zaklató közegek azon kérdésére, hogy mit keresnek az utcán.
Baginszkaja asszony elkötelezett ellenzéki és szinte már profi tüntető. 1988 óta van ott minden ellenzéki megmozduláson. Először megemlékezésen bukkant fel a Kuropati erdőben, ahol a szovjet titkosrendőrség 1937-1941 között több tízezer embert végzett ki. Egyes kutatók, így Norman Davies brit történész szerint kétszázezernél több áldozat van ezen a területen elföldelve. A megdöbbentő felfedezés vele együtt sok belarusz embert szembesített az eltitkolt szovjet múlttal. Ez később konfrontációt jelentett a Lukasenko-rendszerrel, amely szovjet skanzenné tette Belaruszt. Baginszkaja azonban azóta is ott van minden jogsértés, önkény elleni nyilvános megmozduláson, s viszi magával a fehér-piros-fehér nemzeti zászlót. Korábban a rendőrök csak elvették a lobogót, 2014 óta büntetnek is a jelkép nyilvános használatáért. Nyina asszony ezen túl a fehérorosz nyelv jogaiért is harcol.
Azokból a nyilatkozatokból, amelyeket a különböző belarusz lapoknak adott, kiderül, hogy Baginszkaja korábban konszolidált szovjet életet élt Minszkben. Rádiótechnikai mérnöknek tanult, majd geológus lett, s földtani kutatóként dolgozott egész életében. Fiatalon sportszerűen kerékpározott, két gyereke és unokái vannak. Ők nem tartanak vele a demonstrációkra, a nagymama azonban részt vett azon a megmozduláson is, amelyen szovjet zászlót égettek az orosz követség közelében az ukrajnai beavatkozás miatt. Ott volt azon a nyilvános megemlékezésen is, amelyet a kijevi Majdan egyik belarusz áldozata tiszteletére tartottak. Többször letartóztatták, elítélték. A bíróságok rengeteg pénzbüntetést róttak ki rá, s a nem fizetés miatt a hatósági végrehajtó elvitte lakásából a mosógépet és a mikrohullámú sütőt. Két telkét elkobozták és elárverezték, s az állam lefoglalta a nyugdíja felét is. Nem fogad el semmilyen támogatást az emberjogi és karitatív szervezetektől - ami marad, az elég élelemre – mondta.
Magányos, apró alakja feltűnik minden megmozduláson. A ruházata is jellegzetes, gyakran fehér-piros kötött pulóverben van, úgy viszi magát, akár egy eleven nemzeti zászlót. Ahol megjelenik, a többi felvonuló rendre megtapsolja: Nyina, te vagy a hősünk, te vagy a büszkeségünk! – skandálja a tömeg.
