Szombaton pótolhatatlan veszteség érte a brit iparművészetet, amikor legeredetibb, legbefolyásosabb személyisége, Sir Terence Conran 88 éves korában elhunyt. A hírt a kiterjedt család, négy feleség és öt, egyaránt kreatív iparágakban tevékenykedő gyerek hozta nyilvánosságra, hangsúlyozva, milyen „nagy koncepciókban gondolkodott, rendkívüli élete és munkássága során forradalmasítva a britek életformáját”.
A trademark középkék ingeitől és vastag szivaraitól előrehaladott korában sem elváló Sir Terence vívmányai közé tartozik az 1952-es Brit Fesztivál víziója, a még az Ikea Nagy-Britanniába érkezése előtt bevezetett, egyszerűségükben is tetszetős, modern, lapokból összeállítható bútorok és a hozzájuk illő praktikus konyhai eszközök megálmodása, valamint a nevét viselő, az ún. modern brit gasztronómiát ünneplő éttermi lánc kifejlesztése. Öröksége nem kevesebb, mint a háború utáni Nagy-Britannia imázsának, megjelenésének újraformálása. Kőbe vésett hagyatéka a saját fontmillióiból finanszírozott Dizájn Múzeum, amely 1989-es alapításakor egy a Tower Bridge-hez közeli volt banánraktárban kapott helyet, hogy azután 2016 óta az elegáns Kensington kerületben, a balsorsú Nemzetközösségi Múzeum helyén egy kifejezetten e célra épített hipermodern kultúrpalotában működhessen.
Mint a nyitó sajtótájékoztatón e sorok írója számára feledhetetlenül, könnyekkel küzdve fogalmazott: „Ezzel a fontos és izgalmas pillanattal a múzeummal kapcsolatos minden álmom és vágyam megvalósult. Olyan világszínvonalú teret sikerült kialakítani, ahol méltó módon lehet terjeszteni és ünnepelni a brit dizájn és építészet hírnevét”.
