Az infláció olyan, mint a bűn. Minden kormányzat üldözi és gyakorolja is - hangzik a kiérlelt bon mot. Hazai sajátosságként azt is hozzátehetjük, hogy az árstabilitás őrének szerepére hivatott Magyar Nemzeti Bank (MNB) mindeddig kiszámíthatatlan monetáris politikájával még rá is segít arra, hogy a gazdaság szereplői az infláció lassú, de folyamatos növekedésében legyenek érdekeltek.
Az augusztusi fogyasztói árindex a maga 3,9 százalékos mértékével alig haladja meg az egy hónappal korábbit, mégis aggodalomra adhat okot. A Matolcsy-féle jegybanki vezetés az elmúlt hét és fél esztendőben mindenféle új, a szakma által is csak nehezen követhető inflációs értékekkel állt elő, amelyek közül a legrafináltabb az adószűrt maginfláció, amely azt sugallja: "kedves fogyasztó, ne törődj a drágasággal, ennek csak a magas adó az oka, ha ez nem lenne, akkor Magyarország lenne a megvalósult Kánaán országa!"
Idén augusztusban azonban ez az (ál)szakmai érv sem segíthetett azon a tényen, hogy a hazai fogyasztói árindex emelkedése jócskán maga mögött hagyta a korábban 3, majd időközben 4 százalékosra növelt inflációs küszöböt: azt az értéket, amikor a nemzeti banknak kötelessége lenne beavatkozni a forint védelmében, ami egyúttal - az import árak vélhető csökkenése révén - a drágulás mérséklődéséhez is vezethetne. Azonban ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a jegybank be fog avatkozni. A kormányzati politikával ezúttal összhangban ők is a minél magasabb adóbevételekben érdekeltek, ami egy járvány okozta gazdasági válság időszakában két dolgot bizonyít. Egyrészt a GDP-emelkedésben még jeleskedő, mögöttünk hagyott néhány esztendőben - a mérvadó közgazdászok figyelmeztetése ellenére - nem tartalékoltak a nehezebb időszakokra; másrészt, ami semmiképpen nem mondható újdonságnak, a kormányzat gazdaságfilozófiájából hiányzik a társadalmi szolidaritás.
Azonban az augusztusi inflációs adatok a nyugdíjasok számára is kiemelt fontossággal bírnak. Korántsem csak azért, mert mint a KSH számaiból kiderül, a párizsi és a kolbász, a tojás és a cukor jóval több mint 10 százalékkal drágult egyetlen esztendő alatt, hogy a friss zöldség és a gyümölcsök átlagosan 17 százalékos áremelkedéséről ne is beszéljünk. A mostani inflációs mérték azt is eredményezi, hogy a nyugdíjak novemberben esedékes korrekciója írd és mondd 1,1 százalékos lesz. Januárban ugyanis még 2,8 százalékos éves pénzromlási ütemmel számoltak a ténylegesen mért 3,9 százalékos helyett, s most ennek az alábecslésnek az árát visszamenőleg is megfizetjük. Eközben a nyugdíjak értéke a KSH adatai szerint 4,3 százalékkal morzsolódott le.
Az elemzők abban egyetértenek, hogy a szeptember a még további áremelések hava lesz. Abban is azonos a szakértők véleménye, hogy a termelők és szolgáltatók - természetesen csak azok, amelyeknek sikerült talpon maradniuk - görcsösen emelik az áraikat, mert féltik a jövőjüket, így a mában élnek. A fogyasztók nem tehetnek mást, egyre többet feladnak az igényeikből, és a tekintetükkel az olcsóbb áruk polcait pásztázzák.