Az Esterházy Magánalapítvány (Privatstiftung) szerdán újabb bizonyítékokkal kívánta a Fővárosi Törvényszéken megerősíteni, hogy a Fraknói Kincsek részei azok az Esterházy-műtárgyak is, amelyek az Iparművészeti Múzeumból kerültek 2016-ban a fertődi Esterházy-kastélyba. A felperes jogi képviselői szerint ezt támasztja alá az egykori főlevéltáros, Voit Pál 1921-ben született levele, amely szerint a fraknói vár tartozékainak tekintették a Budapestre került kincseket. A Magyarországra került kincsek 1949-es államosításának jogszerűtlenségét pedig az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója, Voit Pál 1945-től 1949-ig született dokumentumai is bizonyítják a magánalapítvány szerint. Az alperesek – a magyar állam, az Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. (Eszterháza Központ) és az Iparművészeti Múzeum – jogi képviselői mindezek jelentőségét megkérdőjelezték.
Mint azt a Fraknói Várban múlt év őszén megrendezett kiállítás, a 300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett felidézte: az Esterházy-kincsek nagy részét 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság idején vették köztulajdonba. Sopron városa és Sopron vármegye direktóriumának tagjai 1919. április elsején jelentek meg Fraknó várában, hogy az ott lévő műkincseket köztulajdonba vegyék, majd a budapesti Iparművészeti Múzeumba szállítsák. Azokat a Tanácsköztársaság bukásáig, illetve a román megszállás ideje alatt rejtegette a múzeum. 1919. szeptember 28-i dokumentumban az Iparművészeti Múzeum tájékoztatja a kultuszminisztert, hogy a fraknói várban köztulajdonba vett műkincseket a budapesti múzeumban őrzik, ám IV. Esterházy Miklós „ama óhajának adott kifejezést, hogy ezek a visszaszállítás jelenlegi nehézségeire és arra való tekintettel, hogy a fraknói vár esetleg osztrák fennhatóság alá kerülhetne, egyelőre az intézet őrizetében megmaradjanak”.
A múzeum és a politika bátorítására is Esterházy Miklós végül 1920-ban letéti szerződést kötött a múzeummal, amit örököse, Esterházy Pál 1923-ban újított meg. Budapest ostroma előtt egy hónappal a kincseket múzeumból a Tárnok utca 7–13. szám alatti Esterházy-palota pincéjébe szállították. „Rejtekhelyre” – ahogy nemcsak Voit Pál írta, hanem később az Államvédelmi Hatóság kihallgatási jegyzőkönyvei is. A Tárnok utcai palota ugyanis bombatalálatot kapott, a kincsek súlyos sérüléseket szenvedtek – ezeket az Iparművészeti Múzeum restaurátorai évtizedeken keresztül állították helyre. Az ÁVH úgy jött a képbe, hogy Esterházy Pált 1948 őszén letartóztatták, 1949 februárjában pedig a Mindszenty-per negyedrendű vádlottjaként 15 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték – a koncepciós perhez kötődően pedig bizonyítani akarták, hogy a herceg a műkincsekkel felelőtlenül járt el, azokat pedig később külföldre akarta csempészni. A koncepciós perhez kötődő fegyelmi eljárás, „bolygóper” az Iparművészeti Múzeum több munkatársát, így az igazgatót, Voit Pált is felelőssé tette.
Az Esterházy Magánalapítvány a most folyó perben állítja: az Esterházy Pál és az Iparművészeti Múzeum között kötött letéti szerződés 1944 telén sem szűnt meg, és a koncepciós per ítéletével nagyjából egy időben megszületett törvény a hitbizományok megszüntetéséről pedig jogszerűtlen. Kérdés, hogy az újabb bizonyítékokat a Fővárosi Törvényszék figyelembe veszi-e az ítélethozatalkor.
Az Esterházy Magánalapítvány mint az egykori Esterházy hitbizomány jogutódja 2016. december 5-én kérelmet terjesztett elő a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél a 2013-as kormányrendelet alapján a Fraknói Várból a Tanácsköztársaság alatt elhurcolt Fraknói Kincsek közül 505 műtárgyat adjanak ki a részére. (Osztrák sajtóértesülések szerint ezek eszmei értéke mintegy 100 millió euró lehet.) A Lázár János nevéhez köthető kormányrendelet előírta: közgyűjteményben csak olyan műtárgyak maradjanak, amelyekre az állam tulajdonjoga kétséget kizáróan megállapítható – az igénylőnek pedig ezt követően kellett bizonyítani a tulajdonjogát.
2019-ben mind a múzeumokról szóló törvényt, mind ezt a kormányrendeletet módosították úgy, hogy a közgyűjteményekben lévő műtárgyakat csak abban az esetben lehet kiadni, ha először az igénylő kétséget kizáróan bizonyítja a tulajdonjogát. A Miniszterelnökséget vezető miniszter elutasította a magánalapítvány igényét, hivatkozva a hitbizományok megszüntetéséről szóló 1949-es törvényre is. A magánalapítvány Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon keresetet nyújtott be a határozat bírósági felülvizsgálata – a Fővárosi Törvényszéken folyó polgári peres eljárás ezért szünetelt másfél évig –, a közigazgatási bíróságon azonban most nyáron pert vesztett az Esterházy Magánalapítvány, ami után a közigazgatási határozat megsemmisítése érdekében felülvizsgálati keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszéken.
A 2016-ban benyújtott restitúciós kérvény mellett műtárgyelhelyezési pert is indított az Esterházy Magánalapítvány, miután a miniszterelnök javaslatára – és a múzeumi szakma nagy részének tiltakozása ellenére – 2016-ban mintegy hetven műtárgyat indítottak el az Iparművészeti Múzeumból a fertődi kastélyba. Ideiglenes intézkedést kért a törvényszéktől, hogy kötelezze az Eszterháza Központot, szállítsa vissza a műkincseket az Iparművészetibe, kötelezze a budapesti múzeumot, fogadja vissza a műtárgyakat, és kötelezze az Emberi Erőforrások Minisztériumát, ne adjon ki több engedélyt az érintett műtárgyak Fertődre szállítására. (Az Emmi 2017-ben kikerült a tulajdonjogi perré alakuló ügyből.) A magánalapítvány határozottan kinyilvánította azt a szándékát, hogy kedvező bírói döntés esetén sem vinné ezeket a kincseket a Fraknói Várba, viszont budapesti közgyűjteményben a helyük, ahol sokkal többen láthatják azokat, mint Fertődön, és a tudományos kutatás feltételei is jobbak.
Az Iparművészeti Múzeumból kikerült Esterházy-kincsek közül egyébként több most is látható Budapesten: három XVII. századi elején készült serleget mutat be a Szépművészeti Múzeum állandó kiállítása Hans Petzoldtól, az Eszterháza Központ kölcsöneként. A fertődi kastély egyelőre nem rendezett kiállítást az Iparművészeti Múzeumból elszállított Fraknói Kincsekből.
