Az Európai Uniónak is megvan a maga felelőssége abban, hogy több politikus mára igazi diktatúrát épített ki. Az EU például a Törökországgal kötött menekültügyi megállapodás miatt csak óvatosan feddte meg Recep Tayyip Erdogan elnököt a demokráciaellenes intézkedései miatt. Oroszországgal szemben bevezetett ugyan szankciókat a Krím 2014-es elfoglalása után, de ennek alig volt hatása. Most az elcsalt belarusz elnökválasztás után is olyan büntetőintézkedésekre készül, amelyekkel Lukasenko vígan együtt tud élni. Az lehet az érzésünk: bármit megengednek a diktátoroknak, akik így a legkegyetlenebb intézkedést is megúszhatják.
Most azonban változhat a helyzet. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető megmérgezése nyomán olyan ellenlépést tehet Németország, ami nagyon is fájna Vlagyimir Putyinnak, és egyúttal enyhülhetne Németország és az Egyesült Államok felettébb feszült viszonya. Angela Merkel kancellár ugyanis nem zárta ki a washingtoni adminisztráció által oly sokszor bírált Északi Áramlat 2 gázvezeték építésének leállítását.
Ez valóban súlyos kudarc lenne az orosz elnöknek, hiszen az 9,5 milliárd euróba kerülő, 1230 kilométeres vezetékből már csak 160 kilométer hiányzik. Nem is szólva arról, hogy Oroszország számára jelentős bevételt jelentene, ha egy lépésben, az ország területéről tudna gázt szállítani Németországnak és más nyugati államoknak.
Persze korai lenne már most készpénznek venni, hogy Berlin ehhez az eszközhöz folyamodik, hiszen több tucatnyi cég érdekelt az Északi Áramlat 2-ben, de már az a tény is, hogy egyáltalán felmerült ennek a lehetősége, jelzi: Nyugaton lassan felismerik, hogy a diktátorok csak a saját nyelvükön értenek. Csak akkor visszakoznak, ha fenyegetik őket, akár annak árán is, hogy azzal a szankciót hozó ország is igen rosszul jár.