Több olyan pecséthengert őriznek a világ gyűjteményei, amelyek az Újasszír, Újbabilóni és Akhaimenida Birodalmak közigazgatásáról, társadalmáról, történelméről és vallásáról rejtenek rengeteg információt. Az időszámításunk előtti első évezred első feléből származó pecséthengerek átfogó kutatásához szükség lenne a digitális kategorizálásukra. Ezt lehetővé tevő adatbázist készít Niederreiter Zoltán asszíriológus, régész, történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókortudományi Intézet Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékének adjunktusa, aki az idei Lendület-pályázat nyerteseként alakíthat kutatócsoportot – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
Az időszámításunk előtti első évrezed első fele a Közel-Kelet nagy birodalmainak fénykorát jelentette. Az Újasszír, Újbabilóniai és Akhaimenida Birodalmak írásos kultúráját ekkor még főként az ékírásos források uralták, bár föníciai, illetve arámi újításként már az alfabetikus írás is megkezdte térhódítását a korszak elején. Az írott források hordozói – más tárgyak mellett – a pecséthengerek, amelyekre elsősorban akkád, sumer és óperzsa nyelvű ékírásos, illetve főként arámi és föníciai nyelvű alfabetikus feliratokat véstek. Emellett, a pecséthengerek önmagukban is fontosak, hiszen sokszínű és készítési technológiájukban nagyon magas színvonalú ábrázolások láthatók rajtuk.
„Pecséthengereket körülbelül háromezer éven át, az i.e. 4. évezred végétől az általunk vizsgált időszak végéig használtak – mondta Niederreiter Zoltán. – Ezeket általában kőből, sokszor féldrágakőből készítették. Hengeres, 2-4 centiméter hosszú és 1-1,5 centiméter átmérőjű tárgyak, körülbelül akkorák, mint egy kisgyermek kisujja. A henger palástjába negatívként (intaglióként) vésték bele az ábrázolt témát és a feliratot, majd használat közben bőrkeménységű agyagra hengerelték. A lenyomatokat (pecséteket) tehát pecséthengerekkel agyagtáblákra és bullákra készítették, amelyeket utána kiégettek vagy napon kiszárítottak. A pecséthenger önmagában is rendkívül érdekes tárgy, a hengerek nyersanyagát képező ásványok és kőzetek eltérők, a színviláguk igen gazdag, így a dokumentáción kívül amulettként, illetve ékszerként is viselték e kis tárgyakat. Az elhunyt személyekkel sokszor pecséthengereiket is eltemették, és ez is arra utal, hogy a hengernek, illetve a rajtuk szereplő ábrázolásoknak puszta adminisztrációs eszköznél sokkal jelentősebb, személyes vagy spirituális funkciót is tulajdonítottak.”
Az i.e. 1000–500 közötti, társadalmi, történeti és vallási szempontból is rendkívüli időszakból nagyjából 5500 darab pecséthenger maradt fenn a világon. Niederreiter Zoltán egyik célkitűzése ezek adatainak, a róluk készített fotóknak, a segítségükkel készített modern lenyomatoknak az összegyűjtése és átfogó adatbázisba rendezése. A másik cél a kiadatlan tárgyak katalógusokban vagy önálló tanulmányokban történő megjelentetése. A kutatás emellett az istenábrázolások vizsgálatára koncentrál elsődlegesen, ugyanis a pecséthengereken gyakran megjelennek az istenek antropomorf alakjai és a szimbólumaik. Az is előfordul, hogy a pecséthenger hordozója vagy tulajdonosa, mint az istent imádó személy jelenik meg az ábrázoláson.
„Az 5500 pecséthenger egy részét az elmúlt tíz évben hazai, illetve amerikai, angol, belga, francia és norvég ösztöndíjak segítségével Európa, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok múzeumaiban már tanulmányozhattam, és a kiadott példányokat összegyűjthettem a világ nagy könyvtáraiban. Minthogy sok henger magántulajdonban van, az aukciós házak katalógusaiból is gyűjtöttem a hengerekre vonatkozó információkat – mondta Niederreiter Zoltán. „Új pecséthengerek napjainkban is előkerülhetnek, például régészeti ásatásról, rablóásatásból (amikor a régészeti kontextus elveszett), de vannak hengerek, amelyek generációk óta magántulajdonban vannak.” A pecséthengerek viszonylag gyakran forognak a régiségpiacon, és esetenként egészen magas piaci értéken cserélnek gazdát. Nem csoda, hogy hamisítják is őket, így
Niederreiter Zoltán több mint húsz múzeumi gyűjteményben kutatva saját maga már közel 800 tárgyat vizsgált meg, ami az összes ismert pecséthenger számottevő részét jelenti. Közülük talán a legfontosabbak képezik majd a tervezett összehasonlító elemzés alapját. A hengerekre vésett feliratok közül sok még publikálatlan, és összegyűjtésükkel lehetővé válik az osztályozásuk és elemzésük. A kategorizáláskor sok más mellett figyelembe veszik a pecséthengerek származási helyét, anyagát és a rajta ábrázolt témákat, stílusukat és a készítési technológiát is. A projekt végén a kategorizált darabok egy részét önálló tanulmányként jelentetik meg, bizonyos tárgyakat pedig mindenki számára hozzáférhető módon elérhetővé teszik az interneten. Több nagy külföldi gyűjtemény, például a Bibliothéque National de France, a New York-i Morgan Library & Museum, a bostoni Museum of Fine Arts és a Yale Babylonian Collection is beleegyezett abba, hogy a kutatócsoport kiadhatja az általuk őrzött, még publikálatlan pecséthengereket.
Niederreiter Zoltán számos külföldi múzeumi gyűjteményben készített modern lenyomatot több száz pecséthengerről. A modern lenyomatok alapanyaga hasonlóan képlékeny, mint a puha agyag, de égetés után sem változik meg térfogatuk, a keménységüknek köszönhetően pedig hosszú ideig hűen őrzi meg a hengerek palástjára vésett ábrázolás lenyomatát. Itthon, a budapesti Szépművészeti Múzeumban is őriznek egy kisebb pecséthenger-gyűjteményt, amely nagyrészt ugyancsak publikálatlan. Ezek kiadása után, a projekt utolsó, ötödik évében a kutatócsoport szeretne rendezni egy időszaki kiállítást a múzeumban, mely az újasszír és újbabilóni istenvilágot, valamint a vizsgált korszak pecséthengereit mutatná be.
„Az Újasszír és az Újbabilóni Birodalmak istenvilágának előképei már Mezopotámia történetének korábbi periódusaiban is megjelentek, de a pecséthengereknek köszönhetően e korból rendkívül gazdag képi forrásanyag áll a rendelkezésünkre. Az újasszír és újbabilóni korból ismertek azok a hagyományos, akkor már évszázadok óta létező mezopotámiai istenségek, mint Istár, Assur vagy Marduk, akiknek szerepét jól ismerjük az irodalmi és történeti forrásokból, valamint az adminisztratív és vallási szövegekből is. Ezen istenségek pecséthengereken szereplő ábrázolásainak összegyűjtését és osztályozását azonban még nem végezték el. Az isteneknek fontos kultikus, társadalmi és politikai szerepük volt a különböző városokban, helyi királyságokban, illetve a birodalomban is. A hengereken például gyakran megjelennek az istenségek kultuszszobrai, amelyek a valóságban mára gyakorlatilag teljesen elvesztek. Az istenvilágot rendkívül sokféleképpen ábrázolták a pecséthengereken. Az antropomorf ábrázolások mellett igen gazdag az istenekhez kapcsolódó jelenetek szimbolikája: a különböző attribútumok, természeti jelenségek, égitestek, tűz, villámköteg mind-mind az istenek tevékenységére utalnak. Sokat mondó a kultikus jelenteken az is, ahogy a pecséteken az istenek különböző rangú hódolóit (legyenek ők királyok, tisztviselők vagy papok) ábrázolták” – idézi az MTA közleménye a régészt.
A kutató doktori tanulmányait Párizsban, Londonban és Bécsben folytatta, és nemzetközi kapcsolatai azóta is élnek. A Lendület-kutatócsoport együtt fog működni két francia kutatócsoporttal (Histoire et Archéologie de l'Orient Cunéiforme, ArScAn, Maison René-Ginovès és Achemenet, amelynek tagjaival az akhaimenida kori hengereket fogják együtt elemezni). A kutatócsoport résztvevői és munkatársai: Roboz Erika, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, Erdős Gábor, Lőrincz Huba és Winkler Nemes Gábor, akik az adatbázis létrehozásában és az adatok egyes vizsgálati aspektusok szerint történő elemzésében vesznek részt, továbbá Földi Zsombor (Ludwig-Maximilians-Universität, München, Institut für Assyriologie und Hethitologie) és Simkó Krisztián (British Museum, Department of the Middle East) kutatók, akik a témát kiegészítő kutatásaik eredményeivel és publikációikkal kapcsolódnak majd a projekthez.
