Mundruczó Kornélnak megvannak a maga enigmái. Bizonyos időközönként korszakokat zár le, hogy valami teljesen új irányba terelje az életművét. A Pieces of a Woman is korszaknyitó alkotás Mundruczó-kánonban. Rövid indok: eddig soha nem láthattunk ennyi érzelmet a korábbi művekben, melyek inkább mívesen intellektuálisak, esetleg zsigeri kegyetlenséget ábrázoló drámák voltak elsősorban. Elképesztő finom apróságok vannak ebben a filmben, emocionális bombák, mely eddig nem volt a rendezőre igazán jellemző korábban. Ami tulajdonképpen nem meglepő, hogy Mundruczó és Wéber Kata forgatókönyvíró karakter tanulmányban gondolkodott, elvégre, ahogy a cím is sugallja, egy nő alkotóelemeit látjuk különböző stációkban. A mű középpontjában a harmincas éveiben járó Martha (Vanessa Kirby) áll, aki férjével, Seannal (Shia LaBeouf) együtt várják első közös gyermekük megszületését. A pár úgy döntött, hogy a kórház helyett az otthonszülést választja egy bába segítségével. A szülés azonban tragédiába fullad: a gyermek csak néhány percig él az anyja karjaiban – hívnak ugyan mentőt, de már későn érkeznek ki a helyszínre. Ez a 122 perces alkotás első fél órája és csak ezután jön a főcím. Nem véletlen. Mundruczó egy thrillert forgatott le: egy szülés olyan sokkoló, ám egyben intim módon még nem volt ábrázolva a filmtörténetben, ahogy most ő teszi. Az időt azzal teszi végtelenné és a szcénát hitelessé, hogy huszonöt percet vágás nélkül prezentál, Benjamin Loeb operatúr kamerája pedig olykor közel merészkedik, majd néha eltávolodik, mintha csak a kompozíciónak lenne lelkiismerete: csak akkor figyel oda tűpontosan, amikor nem lehet nem odafigyelni. A hangulat és a tempó is változik, az intim jelenetektől kezdve a szívfacsaró drámáig. A velencei sajtó- és szakmai vetítésen szinte érezni lehetett, hogy a közönség pattanásig feszült stádiumba került. Egyszóval, ez a fél óra félelmetesen életszerű és joggal teszi fel majd minden néző a kérdést: mi jöhet még ezután?
A főcím után Mundruczó stílust vált és tulajdonképpen a tragédiából kiindulva úgy rakja össze a gyásszal megküzdő Martha történetét, hogy mindeközben nem csak a főszereplő karakterét kutatja, hanem egy emigráns magyar zsidó család traumáit és útkeresését is figyelemmel kíséri. A forma jelen esetben akár színházinak is felfogható, hiszen nyolc különböző nap történéseit látjuk, mintha csak felvonásokban gondolkodott volna Wéber Kata. Mindegyik nap között eltelik egy hónap, a karakterek viszonyrendszerei változtak, és végül, szimbolikusan még egy híd is megépül a háttérben. Ezeket a stációkat nem szabad jelen pillanatban kitárgyalni, hiszen Mundruczó nem történetet mesél, hanem az emberi lélek stációnak változásait, így nem mesél a szó klasszikus értelmében, nincs olyan történet, amit egy angolszász filmeken effektíve kötelező. Fizikálisan nem jut el senki Á-ból B-be, a nagy utat mindenki mentálisan és emocionálisan teszi meg. A legnagyobbat Martha, de a párja is lezár egy korszakot, miközben az anyja is (Ellen Burstyn). Nagyon izgalmas, ahogy egy tipikusan kelet európai család látunk egy „amerikai” filmben – hiszen ahogy Wéber Kata Velencében a sajtónak elmondta: számos ponton Martha sorsa az ő saját életéhez kapcsolódik. A gyermek elvesztése, illetve édesanyjával való viszonya. Ez utóbbi volt az egész műnek az alapja, hiszen Mundruczó Kornél Wéber Kata édesanyjával való beszélgetéseken alapuló jegyzeteit elolvasva azonnal tudta – azok egy film alapjai. Azt már Vanessa Kirby lapunknak adott interjújában árulta el: sokat beszélt Wéber Katával az anya-lánya jelenetek mögötti konfliktusról, melynek a háttere a holokauszt okozta sokk, mely több generáción keresztül hat. A túlélők harcra biztatják a gyerekeiket (például, hogy a bábát „intézzék el a bíróságon), illetve a beilleszkedésre, miközben a gyermekekben megvan a lázadás igénye is egyben. Annyit még mindenképpen meg kell jegyezni a Pieces of a Womanról, hogy nem kevés kolléga Oscar-díjakat prognosztizál, míg akiknek nem jött be a nagy mesét nélkülöző karakter kutatás, azok nem annyira lelkesek. Higgadt fejjel annyit tudok mondani, hogy Vanessa Kirby és Shia LaBeouf alakítása mellett nem lehet szó nélkül elmenni, se így, se úgy. Lehet, hogy nem leszek népszerű, de nehezen tudnék csereképes magyar színészt elképzelni helyettük.
Nem kevésbé lélektani alkotás Horvát Lili munkája, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, mely a Venice Days szekcióban mutatkozott be vasárnap este, melyt megelőzte a híre: ebben a válogatásban az egyetlen film, mely továbbmegy a torontói fesztiválra. (A hivatalos versenyben több ilyen van, például a Mundruczó mű is utazik.) A Felkészülés… középpontjában Márta (Stork Natasa) áll – milyen érdekes, hogy mindkét magyar műben a főhős egy „Márta” –, aki neves agysebészként hazatér Magyarországra. Úgy véli, hogy a szerelméhez, a szintén doktor Jánoshoz (Bodó Viktor) érkezik, ám a férfi nemhogy nem várja telt karokkal, de állítja: sosem látta a nőt korábban. Ha le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondom: elég izgalmas felállás ez ahhoz, hogy akár még egy thriller is kikerekedjen belőle. A rendező jó érzéssel alkalmazza a suspence-t, mely eleinte a magyar egészségügy sokkolóan realista ábrázolása mellett lebilincseli a nézőt. A mű azonban ennél mélyebbre merészkedik, az emberi kapcsolatteremtés roppant különleges stációit elemzi. Különösen lelkesítő, hogy ebben a bizarr love story-ban nincs semmi kiszámítható, kerüli a kliséket és ha elfogadjuk Horvát Lili alkotta világ öntörvényeit, akkor élvezni fogjuk a jelentőségteljes csendeket és csodákat, melyek a mű második felében egyre erősebbé válnak. Mert az érzelmekben egyszerűen hinni érdemes.
