Bár az amerikai ikertornyok elleni terrortámadás már megmutatta, mire képes a nemzetközi terrorizmus, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletet mégis a hihetetlen kategóriába tartozóként éltük meg. És akkor még nem is tudtuk, hogy 2015. január 7. csak a nyitánya annak a dzsihádnak, amely Európára szakad. 2001. szeptember 11. után, a párizsi támadásig még abban ringathattuk magunkat, hogy ez csak Amerikában és a filmekben fordulhat elő. Párizs után viszont félni kezdtünk, rettegve néztünk a metrón minden sötétebb bőrű hátizsákos egyénre.
Azóta megtanultunk félelem nélkül együtt élni a terrorveszéllyel , megtaláltuk a „vakcinát” és a védekezés formáit is e gyilkos kórra. Megtanultuk, hogy nem a kerítések fogják megállítani a gyűlöletet, hanem az együttműködés és egymásra figyelés, a kényelmetlen, de szükségszerű „szájmaszk”, azaz személyiségi jogaink bizonyos fokú sérelme.
A nemzetközi biztonságpolitikai együttműködés, az egymással is rivalizáló nemzeti szolgálatok összedolgozása megállította a terrorhullámot. A gyűlölet ideológiáját nem tudta kiirtani, magát a veszélyt megszüntetni, mégis mi győztünk. A Charlie Hebdo elleni merénylet vádlottai perének kezdőnapján a szatirikus hetilap újra publikálta a Mohamed karikatúrákat, amivel magukra vonták anno az iszlamisták haragját. Nem félnek, nem félünk. A per kapcsán Emmanuel Macron úgy fogalmazott: a sajtószabadságba és szabad véleménynyilvánításba az istenkáromlás is beletartozik.
Ez a per újabb mérföldkő. Azt üzeni - és nem csak a dzsihádistáknak- , hogy nem mindenki fog mártírként meghalni, ahogy szeretnék; de mindenki, aki segíti őket, előbb-utóbb bíróság előtt fog felelni tetteiért. És ez alól semmiféle félremagyarázott vallási törvény, vagy parancsra, netalán hatályos törvények szerinti cselekvésre hivatkozás nem mentesít. A nürnbergi per óta a nemzetközi jog része a Radbruck klauzula, miszerint a jog alapvető eleme az erkölcs. Ha a jogi norma egyetemes erkölcsi elveket sért, elveszíti a törvényesség kritériumát, és alkalmazása hatálytalan.