Két százaléknyi előnnyel, 34,9 százalékkal vezet lapzártakor Milo Djukanovic államfő alakulata, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS). Az ellenzéki Demokratikus Front a nem végleges eredmények szerint a szavazatok 32,7 százalékát tudhatja magáénak. A vasárnapi montenegrói választás hivatalos végeredményét szerdáig hozzák nyilvánosságra, ám különösebb változás nem várható. A nagyon magas, 75,9 százalékos részvétel mellett zajló voksolás papírforma eredményt hozott – a nagy riválisok fej-fej mellett végeztek, kormányt pedig az alakít, akinek mielőbb sikerül koalíciót nyélbe ütni. Erre most inkább az ellenzéknek van esélye.
A 81 fős podgoricai törvényhozásban a DPS 29, a Demokratikus Front (DF) által vezetett Montenegró jövőjéért elnevezésű koalíció 27 mandátumot szerzett, ám utóbbi potenciális koalíciós társaival együtt eggyel több, 41 mandátumra számíthat. Ez éppen elegendő a kormányalakításhoz, a stabil kormányzáshoz viszont aligha. Európa legrégebben hivatalban lévő politikusa, a 30 éve - hol miniszterelnökként, hol mint most, államfőként - Montenegró élén álló 58 éves Milo Djukanovic azonban nem adja fel egykönnyen. A részeredmények ismeretében úgy nyilatkozott, még korai következtetéseket levonni. „Jelenleg 40 mandátumunk van a hagyományos partnereinkkel, folytatódik a harc a többségért a parlamentben, utána megvárjuk az eredményeket a Választási Bizottságtól" - mondta Djukanovic a DPS eredményváróján, hétfő hajnalban.
Az általa vezetett nyugatbarát párt története legrosszabb eredményét produkálta, és bár tény, hogy továbbra is a 650 ezres ország legerősebb politikai alakulata, a szerb és oroszbarát ellenzéknek ezúttal több esélye van kormányt alakítani.
Zdravko Krivokapic, az ellenzéki Montenegró Jövőjéért koalíció vezetője már az exit pollok alapján győzelmet hirdetett és bejelentette „a harminc éves Djukanovic rezsim" bukását. A korábban jószerével ismeretlen professzornak sem lesz azonban könnyű dolga. Azon túlmenően, hogy talán csak egyetlen mandátumos többsége lesz, a nemzetközi közösség bizalmatlanságával is számolnia kell.
Djukanovic kormányzása megnyitotta az utat az Európai Unió felé, az ország 2017-ben a NATO tagja lett, ugyanakkor a bekövesedett uralom a korrupciónak is utat engedett, a közélet pedig autokratikus irányba kezdett elmenni, aminek következtében a Freedom House hibrid rezsimnek minősítette a kis balkáni államot. Az ellenzéki koalíció azonban kiszámíthatatlan.
Krivokapic győzelmi beszédében békejobbot ajánlott a másik oldalon állóknak, korlátozott mandátumú szakértői kormány felállítását ígérte, hangsúlyozta, hogy véget vetne az ország tragikus megosztottságának, arról azonban nem szólt, hogy milyen tervei vannak az ország nyugati integrációs törekvései tekintetében. Nem véletlenül, hiszen koalícióját csak a Djukanovic-ellenesség tartja össze, egyik szárnya kimondottan nyugatbarát, zöld és liberális, a másik viszont jobboldali nacionalista, mindenekelőtt Belgrádra fókuszál és határozottan NATO illetve nyugat ellenes, így aligha számíthat zökkenőmentes kormányzásra.
Vélhetően az sem segíti az új koalíció nyugati elfogadását, hogy már vasárnap este, az exit poll eredmények ismeretében Belgrádban több százan fáklyás felvonulással ünnepelték Djukanovic bukását és a szerbbarát ellenzék győzelmét. A hétfői orosz híradások is siettek ünnepelni és kormányváltásról beszélni. Így egyelőre nyitott marad a kérdés, amellyel Djukanovic riogatta híveit a kampány alatt: „Az a tét, hogy Podgorica tovább halad-e előre az eddigi úton, vagy elindul hátrafelé.”
