Magyarország lezárja a határait, miután egy hét alatt megtízszereződött az igazolt koronavírusos megbetegedések száma, de közben egy-két kormánytag viselkedését éles bírálatok érik. Így külföldiek holnaptól egy hónapon át nem léphetnek be az országba, csak diplomaták, üzletemberek és diákok, ha bizonyítani tudják, hogy nincs semmi bajuk. Ám a meglepetésszerűen meghozott tavaszi döntéshez hasonlóan ezúttal is áttekinthetetlen, hogy akkor hogyan is lesz. A rendőrség honlapján az információk még tegnap délután is vagy elavultak voltak, vagy ellentmondtak annak, amit Gulyás Gergely közölt.
Magyarország márciusban gyorsan és határozottan reagált az első hullámra. Azóta nem egészen 6 ezren kapták meg a kórokozót, ami kiemelkedően jó adat más európai államokhoz képest. Az azonban rekord, hogy most egy nap alatt 292 új esetet jegyeztek fel. Egy hete még csak 22 fertőzést regisztráltak, ennélfogva megszólaltak a vészharangok.
Független sajtóforrások szerint az ugrás részben annak tulajdonítható, hogy újabban több tesztet csinálnak. Vélhetőleg azért, mert egy sor fideszes politikust is megtámadott a kórokozó egy kerti mulatságon. Bár azóta a legtöbbjükről kiderült, hogy megúszta, mégis lemondták a Tranzit Fesztivált, amelyen Orbán programadó beszédet tartott volna. Mindenesetre sokáig igen kevés vizsgálatot végeztek, ezért a valós betegszámok alighanem jóval magasabbak. Erre utal, hogy a járvány idáig 614 áldozatot követelt, nem sokkal kevesebbet, mint Ausztriában (733), ahol pedig ötször annyi fertőzöttek tartottak nyilván.
Az alulfinanszírozott egészségügyi rendszer nagyon nem volt felkészülve a rohamra. Hivatalos közlés szerint a halottak fele kórházakban lett beteg a vírustól. A Human Rights Watch nem egészen egy hónapja arra figyelmeztetett, hogy a higiéniai viszonyok továbbra is siralmasak a gyógyintézményekben. A hiányosságok rendszerszintűek, kevés a tesztlehetőség.
A korlátozást megelőző lépésnek kell tekinteni, mert nagyon sokan térnek haza külföldi szabadságról és ez áll az egyre rosszabb adatok mögött. Az azonban feltűnő volt, hogy Gulyás Gergely milyen mértékben tette felelőssé ezeket az embereket az új bajokért. Olyannyira, hogy nekik kell fizetniük a tesztet, ha nem akarnak két hétre karanténba vonulni.
Orbán a nyár elején arra hívott fel: „Több Balaton, kevesebb Adria”. Ám most annál kínosabb, hogy kiderült: Szijjártó Péter egy baráti nagyvállalkozó luxusjachtján időzött a dalmát partoknál. Miközben a Facebookon olyan képeket tett közzé, amelyek azt mutatták, hogy az irodájában dolgozik, öltönyben. A kormány viszont úgy reagált, hogy a nyaralás magánügy.
A glossza „Európai hangzavar” címmel arról ír a magyar határzár kapcsán, hogy tagállami politikusok és az EU hívei az egységes földrészről papolnak, de megint csak látjuk, hogy megy ez. Franciaországban pénteken 7379-en estek ágynak a vírus miatt, ezért 21 tartomány tilos övezetnek számít. Macron azonban bejelentette: szó sem lehet a határsorompók leengedéséről, mert szó sem lehet, hogy megismétlődjön a tavasszal elkövetett hiba.
Ezzel szemben Magyarország erős embere 132 új megbetegedés láttán már megint beutazási tilalmat rendelt el, lezárja az országot a külvilág előtt. A bevallottan Bayern-szurkoló Orbán Viktor csak a szuperkupa döntőjéről nem kíván lemondani. De hogyan tudna bárkit is meglepni a miniszterelnök, aki a legtöbb kulcskérdésben pontosan az ellenkező irányba húz, mint az uniós partnerek? Saját honfitársainak azt ajánlja, hogy üdüljenek a Balatonnál, miközben ő a horvát szigetek közt hajókázik egy vitorlással. Hát persze: magyar ásványvizet prédikál és horvát bort iszik!
Magyarország gyakorlatilag bevágta a kaput mindazok előtt, akik a háború és az üldöztetés elől menekülnek. Miután az Európai Bíróság tarthatatlannak minősítette az állapotokat a déli határon kialakított két tranzitövezetben, a két létesítményt kiürítették és azóta csak Belgrádban és Kijevben lehet jelentkezni a konzulátuson,de ott is csak úgynevezett szándéknyilatkozatot lehet beadni. Hivatalos adat szerint az év első hét hónapjában összesen 7-en használták ki a lehetőséget. Az UNHCR azonban jogsértőnek minősíti ezt a gyakorlatot. Simon Ernő, a budapesti képviselet szóvivője úgy nyilatkozott a világszervezet Menekültügyi Főbiztossága nevében: az ország ily módon lehetetlenné tette, hogy védelemért lehessen folyamodni.
Akik vagy 300-an Tompánál és Röszkénél voltak a két tranzitzónában, azokat tavasz végén a nyugati határ közelében lévő Vámosszabadiban költöztették át. Közülük a legtöbben már lefalcoltak, nagyjából tucatnyian maradtak. Köztük van egy négygyermekes iraki kurd család, a legújabb tagja a magyar határon, a konténerbe született bele. Éppen két éve várnak, hogy végre határozzanak az ügyükben, de az apa bizakodik, hogy most már maradhatnak. Azt mondja, nem akar mást, mint hogy az utódok iskolába járhassanak és boldogok legyenek.
Kovács Tímea, a Helsinki Bizottság jogi képviselője viszont úgy véli, egyáltalán nem véletlen, hogy ennyire elhúzódik az eljárás. Egyébként az idén e hónap elejéig hozzávetőleg 20 ezer migránst tartóztattak fel a rendőrök. Vagy akkor, amikor azok illegálisan át akarták lépni a határt, vagy már magyar földön. Tömegesen toloncolták vissza őket Szerbiába. Az iraki család viszont maradni szeretne. Az apa szerint ez mégiscsak ez EU-s ország.
A belorusz népnek végképp elege van a diktátorból, és többé nem akar félni. Lukasenkónak meg kell értenie, hogy az emberek immár nem kérnek belőle. Ezt az ellenzék elnökjelöltje közölte Zoomon a kényszerű litvániai emigrációból. A lap hozzáteszi, hogy az elnök uralma ingatagabbnak látszik, mint az elmúlt 26 évben bármikor, Tyihanovszkaja azzal az egyszerű üzenettel villanyozta fel az ellenzéket, hogy elkerülhetetlenek a változások.
A botcsinálta politikus, aki bebörtönzött férje helyett állt csatasorba, a beszélgetés során tisztázta, hogy csak átmenetileg hajlandó vállalni az államfői tisztséget, tehát csak arra a pár hónapra, amíg megszervezik a szabad és tisztességes választásokat. Ám a jelek szerint a hatalom nem hajlandó a párbeszédre. Nyomást gyakorol a Koordinációs Tanácsra, amely pedig éppen azért alakult, hogy híd legyen a hatóságok és a lakosság között. Tyinanovszkaja megjegyzi, hogy a fenyegetőzés arrafelé teljesen jellemző, csakhogy a tömegek most már nem ijednek meg.
Azt viszont rettenetesnek tartaná, ha Putyin segítene belorusz kollégájának. Ugyanakkor elmondta: sorra állnak át az ellenzékhez rendőrök, de még köztisztviselők is, mert nem akarják tovább szolgálni a rendszert. Egy olyasvalaki utasításait követni, aki fizikai erőszakra, emberölésre ad parancsot.
Minszkben tegnap is tízezrek dacoltak a felsorakoztatott csapatokkal és Putyin fenyegetőzésével. Pedig ennyi egyenruhást még nem vezényeltek ki a Függetlenség terére a békés tüntetők ellen, amióta három hete megtartották a választást. Lukasenko, aki pont egy napja ünnepelte 66. születésnapját, meg akarja akadályozni az újabb, több százezres tömegdemonstrációkat. Az emberek mégis felvonultak, bár a központba, a megmozdulás helyszínére nem jutottak el, mert azt vasrácsokkal elkerítették. Más pontokon viszont ezrek gyűltek össze. Bátran szembenéztek a különleges egységekkel. Azt követelték, hogy az államfő távozzon, illetve tegyék fel egy rabszállítóra.
Egyben sürgették, hogy a Kreml ne avatkozzon be, miután Putyin fehérorosz kollégája oldalára állt, ami nagy csalódást okozott a belorusz lakosság köreiben. Latusko volt kulturáils miniszter elismeri, hogy a moszkvai nyomás lelki hatást fejt ki, mert a biztonsági apparátus erőt merít belőle, miközben egyre keményebben lép fel a tiltakozások szervezői ellen. De úgy tűnik, elfogyott az orosz vezetés türelme a többszázezres nagygyűlések láttán. Aligha nézi jó szemmel a forradalmi képeket, a szabadságvágyat. Mellesleg az is megdöbbenthette, hogy Lukasenko tegnap is gépfegyverrel mutatkozott a palotájában, úgy hogy Oroszország már csak ezért is segítséget ajánl.
Ám éppen ez mutatja a fehérorosz politikus gyengeségét, hogy mennyire fél a saját népétől – mutat rá Kolesznyikova, az ellenzék egyik vezetője. Hiszen az elnök a kampány során még azt állította, hogy Moszkva be akarja kebelezni az országot. De hogy Putyin csapatok kivezénylését helyzete kilátásba, az egyben figyelmeztetés a Nyugatnak, mármint hogy ne avatkozzon be. Ugyanakkor a minszki politológus, Karbelevics az elnyomás hullámára számít. Az orosz szándékok folytán immár kilátástalannak tartja az ellenzék helyzetét, noha ezzel a Kreml maga ellen hangolja a beloruszokat. Ám ez sem nagy ár a forradalom meghiúsításáért.
Egy moszkvai elemző szerint ugyanakkor a Nyugat leszerepelt, mert számára csak az a fontos, hogy ne provokálja az oroszokat. De amikor diktátorokról van szó, eleve reménytelen kompromisszumokban bízni. Belorusz miatt az EU sosem húzna ujjat az atomhatalom Oroszországgal. A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy Putyin vaskos számlát állít majd ki Lukasenkónak, vagyis a fehérorosz állam függősége csak még nagyobb lesz. Ily módon megmarad ugyan ütköző övezetnek, de ezzel Moszkva egy csődtömeget vesz a nyakába, hiszen ráhárul a felelősség a tömegmozgalom szadista leveréséért.
Kerbelevics úgy véli, ugyanaz történik, mint 56-ban Magyarországon, illetve 68-ban Csehszlovákiában: a Kreml úgy határozott, nem engedi meg a szabadságot.
Jacenyuk volt ukrán miniszterelnök arra szólítja fel a Nyugatot, hogy az valós lehetőségként kínálja fel az EU- és NATO-tagságot a függetlenségre vágyó volt szovjet tagállamoknak, mert kilátástalan a kapcsolatok rendezése Moszkvával. A vendégkommentár kiemeli, hogy sürgősen új stratégia kell Belarusz és Kelet-Európa ügyében, mert a jelenlegi kereteket nevezhetik ugyan társulási megállapodásnak vagy keleti partnerségnek, az politikai értelemben valójában szociális távolságtartást jelent, noha ezek a nemzetek védtelenek Oroszországgal szemben. Márpedig a Kreml nagyon is tudja, mit akar csinálni a térséggel. Nevezetesen: átvenni a teljes ellenőrzést és hídfőállást kiépíteni, hogy ki tudja terjeszteni befolyását nyugat felé. Azaz újjáalakulna az egykori Szovjetunió.
De a Nyugatnak már csak Fehér-Oroszország miatt is lépnie kell, nehogy az meghatározatlan időre orosz uralom alá kerüljön. Továbbá az egész régióval, tehát Grúziával, Moldovával és Ukrajnával is felül kell vizsgálni a kapcsolatokat. Egyértelművé kell tenni, hogy reális lehetőség számukra belépni az unióba, illetve az Észak-Atlanti Szövetség Szervezetébe. Ugyanakkor Putyin alatt reménytelen a viszony újraindítása a jelenlegi tekintélyelvű és korrupt orosz rezsimmel.
Haladéktalanul tenni kell a befagyott kelet-európai viszályok megoldása érdekében. Pl. Ukrajnában addig nem lehetséges a béke, amíg Moszkva megszállva tartja a Krímet. De egyben a Nyugat részéről beruházásokra és anyagi alapokra van szükség a térségben. Utóbbiak a többi közt azért kellenek, hogy ellensúlyozni lehessen a nyugatellenes propagandát és meg lehessen védeni a szólásszabadságot, a demokráciát. Ki kell dolgozni, hogy miként folytatódhat az európai egyesülés folyamata, hogyan lehet megszabadulni a tekintélyelvűségtől, a külső agressziótól, az emberi és nemzeti szabadságjogok lábbal tiprásától.
Az osztrák befektetők sokkal inkább otthon vannak Kelet-Európában, mint a németek, mert nagyrészt történelmi okokból jobban értenek a térséghez. Azon kívül támaszkodnak a helyi szakemberekre, és jelentős döntési jogkört adnak az ottani leányvállalatoknak. Továbbá tisztában vannak a helyi mentalistással, egyenlő félként kezelik a partnereket. Fontosak számukra a személyes kapcsolatok, hogy egy kávé mellett, oldott légkörben tisztázzák a gondokat. Hajlandóak a kompromisszumokra, udvariasak és diplomatikusak.
A német főnököket viszont általában arrogánsnak és tudálékosnak tartják a régióban. Az áttelepített autógyárakban a keleti igazgató ritka, mint a fehér holló. Ennek egyik oka az, hogy ezek az üzemek javarészt nyugatra szállítják a termékeket, tehát nem kell fontolóra venni a helyi vevők kívánságait. Ezért nem is érzik szükségét, hogy tekintettel legyenek a lokális igényekre, sajátosságokra. Az osztrák bankoknak, biztosítóknak, kiskereskedelmi hálózatoknak viszont nincs más választásuk, érteniük kell, hogy milyen srófra jár a fogyasztók agya. Ezért fontos, hogy helyi vezetőket alkalmazzanak és azok nagy mozgásteret kapjanak.
A németekre súlyként nehezedik a háborús múlt, azon kívül a fordulat után az újraegyesítéssel voltak elfoglalva. Az osztrákokat viszont nem nyomasztották történelmi terhek és építeni tudtak a korábbi kapcsolatokra. Ezt belátta egy sor német konszern is, amely Bécsből irányítja a regionális ügyleteket, osztrák igazgatókat alkalmazva. A személyes kapcsolatok azután sokat számítottak, amikor a pénzügyi válság csúcsán a „Bécsi kezdeményezéssel” mentették meg keleti bankok egész során.
De a kulturális hasonlóságnak vannak árnyoldalai is, mert az osztrákok időnként nem veszik komolyan a korrupciót, márpedig Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában egyre-másra derül ki, hogy suskus van az uniós alapok felhasználása körül. A németek sokkal inkább törvénytisztelők. Ezzel együtt jelentős érdekeltségeket hoztak létre és ily módon hozzájárultak, hogy gazdaságilag felzárkózhasson az egykori Keleti tömb.
