Fellélegzés, adták a rendezők címet az augusztus 20-30. között Budapesten zajló programsorozatnak. Nem tudom van-e valaki, aki mind a 21 eseményen ott volt, de hát nem is ez a lényeg, válogatni kell egy ilyen özönből, ami jelen esetben nem volt egyszerű. Érthetően kevesen voltak a külföldről meghívottak, de a fiatalabb és a középkorú hazai korosztály országos és nemzetközi, sőt világhírű művészei – beleértve a művészeti vezetőket is, szép számmal felvonultak. Sok-sok fellépő, és ebből adódóan változatos műsorok jellemezték a koncerteket, A Fellélegzés #3-at is sokszínűség jellemezte 21-én. Boldoczki Gábor trombitás Fülei Balázs kíséretével Arban Velencei karneváljával vezette fel az estet, a virtuóz hangszerkezelésre visszagondolva csak ismételni tudjuk a műsorvezető, Fazekas Gergely szavait: ezt ne próbálják ki otthon. Győri Noémi fuvolán, Szűcs Máté brácsán és Vígh Andrea hárfán Debussy szonátáját adta elő mintaszerű módon, élvezetesen.
A Fellélegzés #4 szintén a Zeneakadémián volt hallható két órával később, itt a műsor egyik felét Schumann dalok tették ki, Erdős Attila és Nagy Péter egészen kiváló megközelítésében. Némi túlzással azt lehet mondani, a Költő szerelme ciklus énekkel kísért zongoradarabok sorozata, és ami igaz, a szövegben rejlő bizonyos tartalmak zenére fordításakor a zongoraszólam teljesen önállósul. Ami azt jelenti, egyrészt szükség van egy kiváló zongoristára, aki miközben komoly szólista erényekről tesz tanúbizonyságot, nem ragadtatja el magát, nem nő az énekes fölé. Másrészt kell egy fajsúlyos énekes. Erdős Attila bariton, manírok nélküli, kifejező hangképzéssel bírta a megmérettetést, hangerőben sem maradt le, művészete egyenrangú társa volt a sokszor túlfűtött zongoraszólamnak.
A Kokas-Kelemen páros a Fellélegzés #17-en igazán elemében volt, amikor egy csokorravalót játszottak Bartók hegedűduóiból, de hegedültek, illetve brácsáztak természetesen a Kelemen Fesztiválkvartettben is, amely 21-én kétféle hangszerleosztásban is fellépett. A vonósnégyes kegyetlen műfaj, a most hallott négy kiváló művész közül, mint tudjuk ketten, a művészházaspár, különösen jól ismerik egymást, néha azonban hallatszott, négyen összességében – Daniel Rowland hegedűs, és Maja Bogdanocić csellista csatlakozott hozzájuk –, nem minden ízükben összeszokottak még. Beethoven C-dúr vonósnégyesének fináléját azonban – mint mondani szokták, és erre sincs jobb kifejezés – fergetegesen, az aznapi hangversenyeket abszolút méltó módon lezáróan szólaltatták meg.
