– Száraz időben tíz perc, esőben bő fél óra – mondja János kérdésünkre, hogy mennyi idő alatt ér be böhönyei otthonából segesdi munkahelyére. Egy hónappal ezelőttig nem számított, milyen az időjárás, a cirka 7 kilométeres táv a 68-as úton esőben, kánikulában, fagyban nagyjából ugyanannyi idő alatt leküzdhető volt, ám július végén özönvízszerű eső zúdult a környékre, és a máskor barátságos Rinya-patak – amely történelmi rekordot döntve, 353 centin tetőzött – több helyen elmosta a 68-as főutat, ráadásul a nagyatádi elkerülő úton, valamint Segesd és Böhönye között elvitt két hidat. Elvágva ezzel Dél-Somogyot – és a Horvátországból Barcson át érkezőket – a megyei északi részétől, illetve komoly kerülőre kényszerítve, akik a Balaton és az M7-es felé autóznának. A nagyatádi elkerülőút hiánya inkább csak a kisváros lakóinak kellemetlen, hiszen az öt évvel ezelőtti átadás óta naponta úgy hatezer személy- és teherautóval csökkent a tízezres település tranzitforgalma. A Segesdnél leszakadt híd viszont konkrét kerülőt jelent: a tájékozottabb sofőrök már Lábodnál letérnek a 68-asról Nagybajom felé a 61-es főútra, a többség azonban csak Segesdnél észleli, hogy véget ért az út.
– Hivatalosan Kutason és Nagybajomon át lehet eljutni Böhönyére – magyarázza János –, ami úgy 25 kilométeres kitérő. Vagyis nekem, ha esik vagy esett az eső, naponta ötven. Száraz időben viszont van egy cirka két kilométeres földes út Felsőbogátpuszta felé, amit most megszórtak murvával, s a szántásokon át el lehet menni. Képzelheti, milyen, ráadásul sokszor még a kamionok is erre járnak…
Olyannyira, hogy ezt papírtáblákon jelzik is Segesden, az önkormányzat ugyanis megunta, hogy az eltévedt autósok és kamionosok összevissza keveregnek a faluban. Hivatalos jelzés azonban nincs, noha az Atádhírnek a Magyar Közút Zrt. már augusztus elején azt írta, „zajlik a terelőútvonal kitáblázásának megtervezése és a szükséges táblák gyártása is”.
– A terelőutak speciális jelzésrendszerét a szakemberek megtervezték, a szükséges egyedi tervezésű táblák gyártása még folyamatban van – kaptuk a választ a Magyar Közúttól, vagyis szűk négy hét alatt csak megtervezni sikerült a közlekedési táblákat, legyártani nem, illetve kikerült egy zsákutca tábla Böhönyénél az útra, továbbá az atádi körforgalomban lezárták az elkerülő felé vezető kijáratot.
– A padkajavítások már megkezdődtek, s azt ígérték, szeptember elején nekiállnak a hídépítésnek – mondta lapunknak Péntek László, Segesd polgármestere. – Nagyon rosszul érint minket a híd hiánya, a helyi üzembe 3-4 busznyi munkás ingázik, nekik most nagyot kell kerülniük.
Emellett meg kell oldaniuk valahogy több tucat lászlómajori gyerek iskolába jutását is, akik elvileg alig két kilométerre élnek a falutól, de így most 30 kilométert kell kerülniük. És persze ott a rengeteg meglepett kamionos, akik kénytelenek Kutas felé letérni az útról, jelentősen átírva ezzel a település mindennapjait.
– Viszonylag csendes falunak számítottunk, minimális átmenő forgalommal – állította Ütő Szabolcs, a település polgármestere. – Most viszont naponta legalább három-négyszáz kamion megy át a falun. Főként a reggeli órákban, 6 és 8 óra között nagy a forgalom, illetve délután 4 és 6 között. Én is az út mellett lakom, s bizony érezni, folyamatosan remeg a ház.
Ráadásul az iskola és az óvoda is a teherautók útvonalára esik, így a keddi tanévkezdéstől igencsak figyelnie kell majd a kisebb forgalomhoz szokott szülőknek és gyerekeknek – a polgármester szerint rendőri segítséget kérnek a kritikus órákra.
A helyiek úgy tudják, novemberig kell elviselniük a korábbi tízszeresére nőtt forgalmat, s hasonló hírek terjednek Nagyatádon és Segesden is. Amit sokan nem értenek, hiszen akár ideiglenes megoldásokkal – például katonai pontonhíddal – is lehet javítani a jelen helyzeten. Hogy nyomatékot adjanak követelésüknek, pénteken Nagyatádon félpályás útlezárással tiltakoztak: a demonstrációt tucatnyi autó és félszáz helybéli nyitotta, ám a három óra alatt még többen csatlakoztak hozzájuk, egyetértve az egyik molinó feliratával: Nem stadiont, hanem utat akarunk!
