A transznemű embereknek Magyarországon már két éve nincs lehetőségük, hogy nemi identitásuknak megfelelően változtassák meg nevüket és nemüket. Az állam ugyanis 2018 júniusában felfüggesztette az ilyen kérelmeket, méghozzá a személyes adatok kezelésének, új, egységes európai szabályaira (GDPR) hivatkozva. Májusban a parlament szintet lépett és törvényt módosított, így az állam már csak azt tartja nyilván, hogy a megszületett gyermek biológiai értelemben milyen nemű – az elsődleges nemi jelleg, illetve a kromoszómaszám alapján. A nem ezt követően nem írható át az anyakönyvi nyilvántartásban. Ez végképp ellehetetlenítette a transznemű személyek nemváltoztatását.
A módosítás nemzetközi felháborodást váltott ki. Korábbi döntéseiben az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is kimondta, hogy a nem jogi elismerése az emberi méltósághoz tartozó alapvető jog. Áder János államfő mégis aláírta az ezzel ellentétes törvényt. (Ja, és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felháborodott azon, hogy a járvány elleni védekezés közepén a nemzetközi vélemény a transzneműeket érintő paragrafust nehezményezte. Arról hallgatott, miért volt szükség a módosításra a pandémia közepette.)
A Transvanilla Transznemű Egyesület két érintett képviseletében panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, azt kérve: a testület mondja ki az új szabály Alaptörvény-ellenességét, semmisítse is meg – és szólítsa fel az Országgyűlést egy új törvény megalkotására.
Évekig húzhatják az időt
Hidasi Barnabással, Orbán Krisztina Kolossal, az egyesület vezetőivel, illetve Bodrogi Beával, az egyesület jogászával beszélgettünk a helyzetről. Körülbelül 100 ember kérvénye ragadt bent, így a helyzet csak kerülőúton, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bevonásával oldható meg. És a szisztéma működik is: az egyesület korábban 23 ember kérelmével az EJEB-hez fordult, azóta közülük öten megkapták az engedélyt. A többiek ügye folyamatban van a strasbourgi bíróságon. Ám a rossz hír az, hogy az EJEB ugyan konkrét ügyekben megállapíthatja az egyezménysértést, és kártérítés megfizetésére kötelezheti a magyar államot, de arra vélhetően még éveket kell várni, hogy a kormány benyújtson egy új, emberibb jogszabályt.
És a késlekedést persze nemcsak a jogi huzavona miatt szenvedik meg az emberek. A hormonkezeléshez alapvetően arra van szükség, hogy szülessen egy diagnózis a transzszexualizmusról – így akinek van rá pénze, magánpraxisokban bármikor elkezdheti az orvosi folyamatokat. (A hormont a transzembereknek életük végéig be kell vinniük a szervezetükbe.) A transzférfiaknál fél év után is látványos lehet a különbség, míg a transznőknél lassabb a folyamat. – Mindenesetre most sokan nem úgy néznek ki, mint a dokumentumaikban szereplő fotókon, és ez mindennapos problémát jelent. Akadt, akire rendőrt hívtak, mert pénzt akart kivenni a saját számlájáról a bankban – érzékeltette a helyzetet Barnabás.
Ráadásul a névhasználat is bajos. Magyarországon a keresztnévnek a regisztrált nemhez kell igazodnia. „A metrón vagy akár biciklikölcsönzéskor mutatni kell az igazolványt. Ez mindennapos tortúrát jelent” – magyarázzák.
Nem tudott tovább úgy
A Népszavának két érintett nyilatkozott. A hormonkezelést már elkezdték, de nem tudják, hány évig kell várniuk, mire a személyi igazolványukban szereplő nevük és nemük a külsejükkel is összhangba kerül.
Betti harmincas. Fiúnak anyakönyvezték, de már 10 éves korában meg tudta fogalmazni, hogyan lenne jó élni. Soha nem tudott beilleszkedni, mindig csúfolták, iszonyatos fájdalmat okozott neki ez a helyzet. Eldöntötte, hogy végigcsinálja a nemváltoztatást, mert másképp nem tud élni. Megcsináltatta a kérvényhez szükséges szakvéleményeket, Budapestre költözött. Munkahelyén napi nyolc órában férfiként élt, egyébként nőként. A hangján sokat dolgozott. Amikor férfiként működött, mélyebben beszélt. Nyolc év telt el így, de az állandó váltogatástól depressziós lett.
Nem tudja így folytatni a munkát – ezzel állt tavaly júniusban a főnöke el. Aki azt válaszolta: segít, amiben tud. Utána már Bettiként dolgozott, elkezdett normalizálódni az élete.
Fél éve szedi a hormonokat, már érzi a változást, főleg mentálisan: nyugodtabb, de érzékenyebb is. A teste is változik: nő a melle, és a kezeléstől a zsír átrendeződik. Az arcvonásai puhábbak lesznek, csípője szélesedik, combja is alakul.
Genetikától is függ, milyen a kezelés hatása, de neki korábban is elég volt, ha átöltözött, és már nőként tudott kilépni az utcára. Amikor a szakvélemények miatt az endokrinológus először ránézett, azt kérdezte tőle, mikor menstruál. Ő visszakérdezett: „Ugye, tudod, miért vagyok itt?”
Nem- és névváltoztatási kérvényét tavaly novemberben nyújtotta be, bízott benne, hogy lesz változás a papírjaiban. Az új törvény viszont a „földbe döngölte”.
Nemrég vérvételre ment egy szakrendelőbe, nézték a papírjait, hogy kiét is mutogatja. Kérték a nevet, halkan mondta, hogy ne hallja az egész rendelő. Még párszor el kellett ismételnie. Az asszisztens hangosan mondta, hogy: „De hát maga nő!” Betti erre azt válaszolta: „Én tudom, de a kormány nem!” Mire végzett, már mindenki tisztában volt a tömött váróteremben azzal, mi is a helyzet.
Volt, hogy Betti nem használhatta a saját bankkártyát – még nem volt PayPass –, nem engedték fizetni a „férje kártyájával”. Van olyan ismerőse, akinek rendőri igazoltatáskor a mellpótlékát kellett mutogatnia.
Amikor Betti a kormányhivataltól megkapta az elutasító választ kérelmére, a postás nem akarta átadni neki a levelet. Kérte a személyijét, végül Betti már az összes igazolványát átadta. Jellemzően minden küldeménnyel ez a menet. „Neki ehhez semmi köze, se a vérvételen senkinek. Nem rejtegetem ezt az információt, de nem szeretném, hogy ez határozza meg az életet”, hangsúlyozza.
Úgy véli, a jogalkotók túlegyszerűsítették a problémát: „Nekem mikor vizsgálták a kromoszómáimat? Születésemkor úgy döntöttek, hogy férfi vagyok, de ez hiányos információ volt, és megbélyegeztek egy életre. Úgy tűnik, ebből most évekig nem szabadulhatok.”
Rengeteg energiájába került korábban, hogy tudjon élni, dolgozni. Azért kezdte el a hormonkezelést, noha tudta, hogy fel van függesztve az engedélyezés, mert érezte, egyszerűen kell a lelki nyugalmához. És orvosilag is jobb, ha minél fiatalabb korban zajlik le a folyamat.
„Ha itt nem lesz változás két éven belül, akkor külföldre költözöm. Nem tettem semmi rosszat, fizetem az adókat, fizetem a tb-t. Nagyon zavar az a gondolat, hogy engem ezzel elüldöznek itthonról” – jelentette ki.
Szeretné feleségül venni társát
Máté negyvenes. Boldog párkapcsolatban él, lányként anyakönyvezték. Gyerekként nem értette, miért kell dresszt viselnie a tornaórán. Sortot és trikót nem vehetett fel, de dresszben is a fiúk közé állt. Nemtelennek érezte magát, nem tudta, hogy mi nem stimmel. Már felnőttként, egy terápián értette meg a helyzetét. Szuicid hajlam alakult ki nála, függőségekkel küzdött, több év alatt jutott el odáig, hogy ki tudta mondani: ő transzszexuális.
Két éve van hormonon. Mióta tesztoszteront szed, kevésbé érzékeny. Eltávolították a melleit, változik a teste, a hangja, a külvilág egyértelműen férfiként tekint rá. A hangja két hét alatt elkezdett mélyülni, a testzsír is „átrendeződik” rajta. Ahogy mondja, könnyebb markánsodni, mint puhulni.
Kérelmét – amit visszautasítottak – azért adta be már a felfüggesztés után 2018 októberében, mert tudta, hogy ő férfi, és papíron is az akart lenni. „Ha ehhez egy kérelem kell, akkor legyen beadva a kérelem.”
Úgy véli, ezzel nem árt senkinek, viszont a jelenlegi helyzettel nagyon megzavarja a külvilágot.
Elmesélte, hogy nemrég eladta a lakását, szólt a vevőnek, hogy a tulajdoni lapon női néven lesz, mert benne van a tranzícióban, és még a régi nevén fut. Jött az adásvételi pillanata, ahol ott volt ő, a vásárló, az ügyvéd, az ügyvédbojtár, az ügyvéd pedig kereste az eladót. Mondta neki, hogy ő az. Minden igazolványt elkértek tőle, várakoztatták, majd az ügyvéd visszatért, egy A4-es lapra ki volt nyomtatva Máté arcképe, és az arca mellé tette. Lekérték a Belügyminisztériumtól az adatait, de a jogász így sem akarta elhinni, hogy Máté a tulajdonos. A vevő közölte, hogy Máté mutatta meg a házat, az első találkozáskor elmondta, hogy mi a helyzet, ezért végül egy külön papírt írtak a szerződés mellé, így sikerült eladnia a saját lakását.
A hormon miatt háromhavonta jár vérképre. A rendelőkben nagyon nehezen kapja meg a leletét, neki is azt kell mindenki előtt bizonygatnia, hogy transzszexuális.
Nemrég az autója forgalmiját át kellett íratnia az okmányirodában. A biztonsági őr szólította a nevén, jelezte, hogy ott van. Elismételte az őr, Máté megint jelentkezett. Elkérte a papírjait, az őr vitte be azokat az ügyintézőhöz. Az ügyintéző kijött, zavartan méregette, kérdezte, hogy övé-e az autó. Ekkor már a tele váróteremben mindenki őt figyelte. Levetették vele a maszkot is, majd nagy nehezen elintézték a forgalmit.
Volt olyan eset a bankban, hogy a saját pénzét akarta kivenni, hogy az új házukat kifizesse. Minden iratát átadta már, de az ügyintéző türelmet kért. Máté látta, hogy a kamera ráfordult. Később kiment hozzájuk a fiókvezető, kért aláírásmintát azzal, hogy „annyira régi a fotó a személyijében”. Elmondta, hogy lekérték az adatait, de a fotók megegyeztek, ezért kiadják a kért összeget. Ezután odaszólt az ügyintézőnek, hogy szolgálja ki „az ügyfelet”.
„Az uram vagy hölgyem már nem fért bele” – jegyezte meg Máté.
Nagyon szabálykövető, eddig azért nem ment férfi mosdóba, mert „hivatalosan” nem férfi. Idén januárban váltott mosdót. Azután döntött így, hogy egy gyorsétterem női mosdójában üvöltött vele egy nő, hogy az a női mosdó, majd ráhívta a biztonsági őrt.
Úgy érzi, ezek a helyzetek mindenkinek nagyon kellemetlenek voltak, mert a közigazgatás nincs arra felkészülve, hogy őt és társait kezelje. Máté is azt szeretné, hogy a mindennapjaiban ne kelljen ezzel foglalkoznia, emellett nagyon szeretné feleségül venni élettársát.
