A Sümegi Regionális Szennyvíztársulás csatornaberuházás-sztorijának legalább két olvasata van: az egyik szerint a terveket a kivitelezés során „jóárasították”, a hasznot zsebre tették, a tervezővel pedig elfelejtettek elszámolni, a másik szerint viszont minden a szabályoknak megfelelően történt. Akár így, akár úgy, az új csatornahálózatnak szaga (vagy inkább bűze) van a pangó szennyvíz miatt, a tervezés ügye pedig bíróság elé került.
Sárga, vagy piros – ez lenne az (egyik) tisztázásra váró kérdés. Az uniós támogatásoknál megvalósuló projekteknél a FIDIC (a betűszó az uniós dokumentumokban általában angolul, International Federation of Consulting Engineers, azaz Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége francia elnevezéséből származik – a szervezet amúgy svájci székhelyű) irányelv-gyűjteményét használják. A FIDIC Sárga Könyv szerint épülő létesítmények esetében a (fő)vállalkozóé a tervezés és az építés feladata illetve felelőssége, a Piros Könyv alapján lezajló beruházásoknál viszont a terveket a megrendelő készítteti. Tehát ha például egy önkormányzat vagy települések konzorciuma a megrendelő, akkor először rendel egy tervet, majd annak alapján pályázik a támogatásért, és ha nyert, akkor egy újabb pályázaton kiválasztja a kivitelezőt a terv megvalósítására.
Amikor a Sümegi Regionális Szennyvíztársulás 1,4 milliárd forintos uniós támogatást nyert el a Sümeg környéki falvak (Dabronc, Gógánfa, Hetyefő, Ukk, Zalaerdőd, Zalagyömörő) csatornázásának 1,7 milliárdos projektjéhez, a Sárga Könyv szerint szerződtek, de aztán minden úgy történt, mintha a Piros Könyvet használták volna – egészen a fizetésig. Az előzményekhez tartozik, hogy eleinte csak a hat említett falu akart csatornát – Sümeg városa később csatlakozott hozzájuk –, és a „hatok” megrendelőként egy külső céget, a közel 100 dunántúli település szennyvízrendszerének terveit jegyző Venturi Kft-t bízták meg a tervezéssel. A Venturi, amint arról immár jogerős bírósági ítélet is van, kiviteli tervet készített, méghozzá olyat, amit az időközben Sümeggel kibővült és a beruházáshoz EU-támogatást nyert konzorcium a kivitelezésnél fel is használt. A tervek jogerős és hatályos vízjogi engedélyekkel rendelkeznek, mivel a kivitelezési közbeszerzési eljáráshoz a Venturi egységes vízjogi létesítési engedélyezési tervet készített (és konkrétan erre a tervre kapott létesítési engedélyt a beruházás). A tervező kifizetését azonban – Gál Zoltán, a Venturi ügyvezetőjének állítása szerint – valahol elspórolták, annak ellenére, hogy a kivitelezési munkálatokat 2012-ben elnyerő Swietelsky–Szabadics Konzorcium utóbb számlát is kiállított a tervezési költségekről az uniós kifizető ügynökségnek, sőt a pénzt is megkapta rá.
A teljes beruházás értékéhez képest nem nagy összegről, nagyjából nettó 100 millió forintról és kamatairól van szó, ám a Venturi kis cég, számukra akár létkérdés is lehetett volna ez a pénz. Gál Zoltán, aki szinte egész felnőtt életében hasonló tervezési munkálatokat végzett, nyolc éve fut a pénze, illetve az elveszett igazság után. Mint mondja, időközben arra is rájött, hogy nem csak a saját igazáért harcol. A kivitelezés ugyanis – az ő terveitől függetlenül (vagy inkább a tervek lebutítása, az eredeti koncepció megkerülése miatt) rosszul sikerült, sokan panaszkodnak a tévútnak bizonyult műszaki megoldásokra, mindenekelőtt a csövekben pangó szennyvíz nehezen kibírható szagára.
– Az eredeti terven számos ponton változtattak – mondja Gál Zoltán. Az ügyvezető azt valószínűsíti, hogy a spórolás nem csak a tervezési díj ki nem fizetésében mutatkozott meg: szerinte az eredeti tervekhez képest összesen mintegy negyedmilliárd forint értékű beruházási elemet (például szagtalanítókat, átemelő aknákat, nitrátadagolókat) nem építettek bele a rendszerbe, és a kivitelezés során használt közutakat is megrongálták. Mindezek miatt Gál Zoltán az ügyészséghez, a bírósághoz, a NAV-hoz és az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) fordult. – A tervtől történő eltérés a konzorciumnak extraprofitot, a településeknek és a lakosságnak rossz minőségű csatornahálózatot, sok bűzt és bosszúságot eredményezett – foglalja össze a történetet, hozzátéve: a legjobban az zavarja, hogy ez láthatóan egyedül neki fáj. Levelezésben áll a polgármesterekkel, a térség országgyűlési képviselőjével, a Palkovics-minisztérium illetékeseivel, az összes szakhatósággal és az uniós szervekkel is, eddig mégsem tűnt úgy neki, hogy azokon kívül, akiknek a szagot el kell viselniük, bárkit aggasztana az eltűnt 250 millió és a gyatra kivitelezés.
Lapunk megkereste a Swietelsky Magyarország Kft-t is, a cégtől az alábbi reagálást kaptuk. „Társaságunk a cikkben nevesített tervezési és kivitelezési munkát is a közbeszerzési pályázat feltételei (…) és a mindenkor hatályos jogszabályok alapján végezte el. A közbeszerzési pályázat megnyerését és a tervezésre-kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési szerződés megkötését követően rendeltük meg a kiviteli terveket, de nem a Venturi Kft-től, arra más tervező vállalkozót bíztunk meg, így a kiviteli tervek vonatkozásában sem állunk jogviszonyban a Venturi Kft-el. Az eredményes és sikeres próbaüzem lezárása után a létesítmény rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban a megrendelő részére üzemeltetés céljából átadásra került. Visszautasítunk minden olyan kijelentést, amely azt állítja, vagy sugallja, hogy a kivitelezés során társaságunk a vállalkozási szerződéstől eltérően, vagy jogsértő módon végezte volna a kivitelezést (…) A tervekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint az engedélyes terveket valóban a Venturi Kft. készítette, azonban nem részünkre, hanem a megrendelő részére még a közbeszerzést megelőzően, így ezzel kapcsolatban társaságunkat semmiféle fizetési kötelezettség nem terheli (…) Nyilván ettől még a Venturi Kft. által készített tervek árával a vele jogviszonyban álló megrendelőnek el kell számolnia, de ez nem tartozik társaságunkra (…) A szükséges műtárgyak elkészültek és átadás-átvétel keretében átadásra kerültek, a közutak helyreállítása jegyzőkönyvben dokumentáltan megtörtént.”
