alapítvány;Színművészeti Egyetem;Vidnyászky Attila;

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Színművészeti Egyetemet irányító alapítvány kuratóriumi elnöke

- Egy kérdés a Színművészetiről - Vidnyánszky a sajtónak sem adott rá választ

Éles, de egyértelmű üzenetet kapott az irányítása alá kerülő egyetem szenátusától Vidnyánszky Attila, egyre több népszerű színész szólal meg az ügyben.

Miként képzeli a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet? -  lényegében ezt kérdezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) szenátusa Vidnyánszky Attilától egyetlen, rendkívül hosszú, de összetettségében is érthető mondatban. 

Az SZFE leendő kuratóriumi elnöke korábban kijelentette, hogy tárgyalásra és együttműködésre törekszik a szenátussal és a hallgatókkal. Az egyetemi szenátus azonban azt írja, hogy Vidnyánszky Attila a kinevezése előtt, és azóta is folyamatosan becsmérli az intézményben folyó munkát.

Vidnyánszky eddig nem törekedett az ellentmondás feloldására, a sajtó megkeresésére sem: az ATV Híradója kereste ez ügyben a Nemzeti Színházat is igazgató színész-rendezőt, de nem tudták elérni

 - írja honlapján a csatorna. 

A Színművészeti modellváltásával – más nézőpontból, erőszakos kormányzati átvételével – kapcsolatban az elmúlt napokban több közismert színész is megszólalt. Nemcsák Károly színész, aki 70 más művésszel támogatta Vidnyánszky kinevezését arról beszélt, hogy az új kuratóriumi elnök nem pallossal érkezik az egyetemre, hogy mindenkit lefejezzen.

Vidnyánszky érkezése miatt miatt a napokban két neves rendező, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor is felmondott az SZFE-nél, mindketten évtizedek óta tanítottak az egyetemen. Székely nyílt levélben jelentette be döntését, bocsánatkérést várva a Színművészetit becsmérlő Vidnyánszkytól – emiatt aztán a rendezőt komoly támadások érték a kormánypárti sajtóorgánumok részéről.

Több elismert színész, köztök Udvaros Dorottya, Lázár Katalin, Cserhalmi György és Stohl András viszont határozottan kiállt a mestereiknek tekintett két rendező mellett.

Stohl hétfői Facebook-posztjában így fogalmazott: 

„… tőlük tanultam, hogy a kultúra nem politikai ügy. Egy művész - legyen az táncos, zenész, énekes vagy színész - mindig mindenkinek játszik függetlenül attól, hogy a nagyérdemű sorai között milyen nemzetiségű, nemű, társadalmi helyzetű, vagy politikai beállítottságú ember ül. A kultúra mindenkié.(…) … azt hiszem az pedig erősen jelzés értékű, hogy két ilyen MESTER már nem vállalja az oktatást a Színház – és Filmművészeti Egyetemen.”

A történelmietlen ha és volna dilemmáit mutatja meg legújabb – két és fél órás – filmjében.