Végignézett uradalmán, majd mint a nagy előd, aki a kezébe vett búzakalászból szemmértékre megsaccolta az 1950-es GDP-t, ő is csak megvakarta üstökét, majd a szüntelen nemzetmentéstől fáradt hangján mordult egyet: szeptember elejétől jön vissza a járvány, no.
Hogy a gazda ezt a szeptemberi céldátumot miből gondolta, azt pont annyira nem tudni, mint hogy addig miért engedi meg a dugig tömött strandokat, kempingeket, szállodákat. Nyilván ami az uradalom része, ott kevésbé terjed a kór. Horvátországban is hetek óta rohamosan szaporodik a vírus, ám a magyaroknak még most is vígan lehet adriázni, Szijjártó külügyér úr az élő példa. „Ritka, mint fideszesen a szájmaszk” – tartja a népi közmondás is.
A lényeg, hogy a második hullám idején láthatóan mindenki, a teljes apparátus bízik a gazda legendás ösztöneiben, szemmértékében. Tavasszal ez bejött. Tényleg akkor tetőzött a járvány, amikor a magyar gazda betippelte, nem is tarolt annyira, mint mondjuk az olaszoknál. Az sajnos máig nem világos, a legendás túlélési ösztöne segített-e, vagy simán csak büdös nagy mázlink volt.
A gazda most is elpöttyentett egy hülyeséget, miszerint a „betegségből meg lehet gyógyulni”, ami mondjuk tény, csak elhallgatja azt az apróságot, hogy súlyos, maradandó szövődményei is vannak a kórnak. Meg mintha most is ugyanúgy alig tesztelnének, mint tavasszal, holott azt minden szakértő éppen a gutaütésig hangsúlyozza, mennyire kulcsfontosságú lenne. Közben zavarba ejtő történeteket hallani a hatósági karantén és a kontaktkutatás furaságairól: így karanténba vonulás előtt még belefér egy nagybevásárlás, a kontaktkutatás pedig magyaros hévvel zajlik, tehát a lehetséges kontakt lesz szíves a dugig tömött HÉV-vel befáradni a kórházba a vizsgálatok végett.
Azonban pontosan ez a rendszer lényege. Minden körülmények között a felszínen maradni, közben pedig derűt árasztani. Ahogy Müller Cecília is tette a szájmaszk nélküli, petúniaérlelő mosolyával, ott állva az éveken át gyerekbörtönként üzemelő tranzitzóna szögesdrótjai előtt.