A 2010-es fülkeforradalom óta zajlik a hivatali negyed lopakodva történő "felköltöztetése" a budai Vár falai közé. Ez az átrendeződés azonban a - közvetlenül érintett - hivatali dolgozók és a fővárosi turizmus szempontjából egyaránt kedvezőtlen fejlemény, ráadásul (a NER-ben már megszokott módon) az érintett polgármesteri hivatalok véleményének mellőzésével történik, habár az V. kerület megmaradt fideszes fennhatóság alatt, az I. kerület ellenzéki kezekbe került.
A Belváros őshonos lakossága ugyan csökkenő trendet mutat, a szállodák száma ezzel párhuzamosan gyorsan növekszik. A különböző fogyasztási szolgáltatások a turisták, a helyiek és a napjában ezrével átvonuló emberek szükségleteit egyaránt igyekeznek kielégíteni. A színházak, a mozik, a könyvtárak, az antikváriumok, a patikák, az orvosi rendelők, a cukrászdák, az élelmiszerboltok, a postahivatalok nagyobb hányadban a hazai lakosság szolgálatában állnak. Több hagyományos tér és park található a Belvárosban, egyszersmind a történelmi személyeket megörökítő szobrok körül igazi találkozási pontokként funkcionálnak bel- és külföldiek számára egyaránt. Vegyes volt viszont a Hold utcai csarnok rekonstrukciójának fogadtatása, ahol a kerületi vagyonkezelő a vendéglátó funkciót részesítette előnyben, háttérbe szorítva a hagyományos napicikk kereskedelmet.
A felvázolt környezeti adottságok közepette az államigazgatási és pénzügyi szféra dolgozói nem panaszkodtak az elhelyezésükre. Lehet persze hivatkozni a csúcsidőben bizony zsúfolt metrószerelvényekre, a Lánchíd és a Szabadság híd közvetlen környezetében vagy a Deák téren lépten-nyomon araszoló gépkocsisorokra. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a metróvonalak folyamatos korszerűsítése, az újonnan belépő 4-es vonal, illetve a viszonylag új parkolóházak. A metróval közvetlenül nem elérhető utcák pedig a 15-ös és a meghosszabbított vonalon haladó 9-es autóbusszal a város távolabbi pontjairól is megközelíthetővé váltak. (Igazán sajnálom a CITY troli megszüntetését, hiszen a Lehel tértől a Móricz Zsigmond téri csomópontig bizonyára nagyobb érdeklődésnek örvendett volna.) A különböző forgalomcsillapító intézkedések tapasztalatai megítélésem szerint kedvezőnek tekinthetők, kiterjesztésük indokolt (például Október hatodika utca).
Az V. kerület a vendéglátás szempontjából is kiemelkedően jól ellátott terület, az igazsághoz persze mostanság hozzátartozik, hogy számos üzlethelyiség a járvány következményei miatt üresen áll, vagy folyamatos tulajdonos cseréken esik át.
Már csak ezen okok miatt is meglehetősen átgondolatlan koncepciónak tűnik jelentősebb számú hivatali dolgozó áthelyezése a budai Várba, városarculati, építészeti, közlekedési szempontból egyaránt. Még jól emlékezhetünk, hogy az eredetileg Orbán Viktor miniszterelnöki irodája számára felújított Sándor-palotában sem pusztán szimbolikus gesztusként, hanem közlekedésszervezési okokból alakított ki köztársasági elnöki hivatalt 2002-ben a Medgyessy-kormány. A karmelita kolostor miniszterelnökséggé való átalakítása éppen ezért tűnik aggályosnak, ráadásul napjainkban több más minisztérium feltelepítése is zajlik.
Önérzetes hazafiként méltán legyünk büszkék a történelmi városrészben megtalálható számos közkedvelt látványosságra, kulturális intézményre: a Halászbástya és a Mátyás-templom mellett itt működik a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Hilton szálloda dominikánus udvara, az Arany Sas Patikamúzeum, a középkori zsinagóga.
Az új hivatali dolgozó sereg, illetve az ügyintézésre érkezők tömegközlekedését profi módon nem lehetséges megoldani. A 16-os buszcsalád aktuálisan közlekedő flottája a forgalmi torlódások elkerülése végett limitált, a budavári Sikló tömeges igénybevétele műszaki okok miatt nem lehetséges, ez inkább szintén az említett látványosságok sorába tartozik. A nagy számban érkező turistabuszok közlekedése és parkolása már évtizedek óta nehézségekbe ütközik, nem is beszélve a levegő minőségéről. Mivel a budai Vár alapvetően a turizmus szolgálatában áll, a kerület irodaházai sem a várfalak között, hanem a Krisztinavárosban és a Vízivárosban állnak.
A koronavírus járvány természetesen mindkét kerület életét igen érzékenyen érintette. Sokak szerint az ún. tömegturizmus sohasem tér vissza. Ennek ellenére a belvárosi irodanegyed felszámolása esetében adódna számos más városrész, ahol kedvezőbb feltételekkel lehetne tartósan befogadni az államigazgatási dolgozókat, mint a Várban.