Az Index-szerkesztőség szétrobbantása után, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tizedik évében a lakosság háromnegyede meg van győződve arról, hogy a Fidesz erőteljesen befolyásolja a hazai média működését – derül ki a Publicus Intézet lapunk számára készített augusztusi reprezentatív közvélemény-kutatásából. A jobboldali politikusok és véleményvezérek által – a médiatermékek döntő többségének felvásárlása után is – sulykolt “baloldali médiafölényben” viszont már nagyon kevesen hisznek: a válaszadók mindössze 6 százaléka gondolja úgy, hogy az ellenzéknek lenne nagyobb ráhatása a negyedik hatalmi ág működésére. Pedig még négy évvel ezelőtt – a Népszabadság beszántása után – is „csak” 67 százalék gondolta, hogy a Fidesz befolyása nagyobb.
Lényeges változás, hogy már a fideszes választók jelentős többsége (58 százaléka) is jelentősnek gondolja a párt befolyását, mindössze 12 százalékuk érzékel baloldali túlsúlyt. A magukat bizonytalannak valló választók 73 százaléka inkább Fidesz-befolyást, 4 százalék baloldali túlsúlyt, 8 pedig pártatlanságot érzékel a médiában. A függetlenséget érzékelők relatív legnagyobb tábora a fideszesek között található, 19 százalékuk gondolja kiegyensúlyozottnak a médiát.
Ezzel párhuzamosan romlott a szakma megítélése is: egyre kisebb azoknak az aránya (négy év alatt 16 százalékról 10 százalékra esett), akik úgy vélik: a média nem pártos, kiegyensúlyozottan tevékenykedik. A média függetlenségének megítéléséről sokat elmond, hogy a mérhető támogatottságú ellenzéki pártok szimpatizánsai egyáltalán nem tartják függetlennek a médiumokat: a DK választói 97 százalékos, az MSZP, a Jobbik és a Momentum szavazói pedig egyenesen 100 százalékos Fidesz befolyást érzékelnek.
A pártpreferencia erőteljesen hatással van arra, hogy a függetlenségüket még őrző orgánumokat mennyire látják szabadnak a válaszadók. Az ellenzéki szavazók körében 2016-hoz képest tovább olvadt azok aránya (11-ről 6 százalékra), akik szerint a független szerkesztőségek szabadon vagy részben szabadon tudnak működni. Érdekes, hogy a Fidesz támogatói között épp hogy drasztikusan nőtt ez az arány (43-ról 67 százalékra).
Pedig van igény szavahihető, szabadon működő sajtóra. A válaszadók túlnyomó többsége (90 százalék, 2016-ban 87 százalék) ugyanis azt mondta a kérdezőbiztosoknak, hogy fontosnak tartja a kormánytól független, szabad média működését, mindössze 8 százalék gondolja azt, hogy ennek nincs jelentősége. A független nyilvánosság ügye tehát az eltelt négy év alatt még fontosabbá vált. Némi eltérés mutatkozik a kormánypárti és az ellenzéki tábor között, ugyanis a Fidesz-szavazók 11 százaléka nem tulajdonít nagy jelentőséget a kormánytól független média létezésének, az ellenzékiek körében ez az arány mindössze 3 százalék. Kedvezőtlen tendencia viszont, hogy a függetlenség ügye legkevésbé a 18-29 éves korosztály számára fontos (80 százalék), ami rosszabb, mint a rendszerváltás előtt szocializálódott 60 év feletti korosztály körében (87 százalék).
Kevesen fizetnének az online hírekért
– Az olvasók nagy része végig sem gondolja, hogy a valódi minőségi hírszolgáltatást nem tudja eltartani a hirdetési piac és mindenképpen szükség van a közönségtől érkező bevételekre akár adomány, akár előfizetési díj formájában – reagált a Publicus Intézet felmérésére Urbán Ágnes, a Mérték Médialemező Műhely közgazdásza. A kutatás ugyanis arra jutott, hogy a lakosság mindössze 17 százaléka hajlandó fizetni az internetes tartalomért, 77 százalék viszont hallani sem akar erről. Ám az első pillantásra meglepő adat jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy ma milyen kevesen fizetnek tudatosan az online médiaszolgáltatásokért: a megkérdezettek mindössze egy százaléka mondta azt, hogy már most is előfizető.
Ez összefüggésben állhat az elmúlt 20-22 évben kialakult piaci szerkezettel és a médiafogyasztási szokásokkal is. Az ingyenesen is fogható, alapcsomagokba bekerült kereskedelmi tévék, a szintén ingyenes rádiók, illetve a print láb nélküli ingyenes online hírportálok egyszerűen erre szocializálták a fogyasztókat. Márpedig ez a két médiatípus éri el hazánkban a legtöbb nézőt, hallgatót, olvasót.
– Magyarországon hagyományosan a televízió az első számú hírforrás, főleg a kereskedelmi csatornák híradói tudnak elérni olyan nézőket, akik egyébként aktívan nem keresik a híreket – hangsúlyozta Urbán Ágnes. Ezt az augusztusi kutatás is alátámasztja: a lakosság 65 százaléka televízióból, 38 százaléka internetes újságokból, 18 százaléka rádióból, 17 százaléka nyomtatott újságokból, illetve 10 százaléka a közösségi médiából tájékozódik a közügyekről.
„Sajnos a kilencvenes években kialakult üzleti modell biztosította ingyenesség ma már elvárás a fogyasztók nagy tömegei részéről” – mondta Urbán. A szakértő szerint bár az online portálok régóta tisztában vannak az ingyenességre épülő üzleti modell sérülékenységével, az alacsony fizetési hajlandóság miatt nehezen tudnak változtatni ezen. Ugyanakkor van egy másik hátulütője az előfizetés nélkül elérhetetlen portáloknak: bár ez a megoldás jobban garantálja a függetlenséget, mint a politika által befolyásolható reklámpiacból élő üzleti modell, tovább szűkíti a minőségi tartalomhoz hozzájutók körét. S akik nem fizetnek elő, azok lassan már csak a kormánypárti médiumok erősen kozmetikázott híreit, esetleg a kattintásra utazó oldalak kamu cikkeit fogyaszthatják.
Ezt árnyalja némileg, hogy a Publicus-kutatás szerint a megkérdezettek 56 százaléka azt mondta, azért nem fizet elő online lapokra, mert máshol, ingyenesen is megtalálja azokat az információkat, amikre kíváncsi. Csak a válaszadók ötöde mondta azt, nem engedheti meg magának, hogy pénzt költsön erre. További 6 százalék hivatkozott arra, hogy megszokta az ingyenességet, illetve 12 százaléknak nem prioritás, hogy híreket olvasson. Azaz, ha tovább csökken a független médiumok száma, illetve kitart ez az olvasói attitűd, nem zárható ki, hogy egyre többen szánják majd rá magukat a fizetésre, hiszen lassan másképp még az alapvető hírekhez sem jutnak hozzá.
Mostanáig sok online portál azért választotta a támogatói rendszert, mert ebben nem kell megszabnia az olvasónak, hogy mennyivel járuljon hozzá a működéshez. Így viszont kiszámíthatatlan, hogy mikor mekkora támogatáshoz jutnak. A felmérés során külön megkérdezték azokat, akik hajlandóak lennének fizetni, hogy mennyit szánnak rá. Többségük ezer-kétezer forint közötti összeget (52 százalék), bő negyedük ezer forintnál kisebb havi összeget fizetne. Magasabb, kétezer-ötezer közötti előfizetési díjat már csak 13 százalék választana, azok száma pedig elenyésző, akik ennél is többet költenének.
