Azt állította Orbán Viktor (sajtófőnöke szerint a Visegrádi 4-ek közti egyeztetés után), hogy Fehéroroszország ügyében Magyarország a leghatározottabban támogatja a Lengyelország által képviselt álláspontot.
Ezzel szemben a tény, hogy egyáltalán nem határozottan képviseli, sőt egy héten keresztül sehogyan sem képviselte. Sem ő, sem az Adrián jachtozó külügyminisztere nem volt képes egyetlen szóval sem elítélni Lukasenko választási csalását és a tiltakozók elleni erőszakos rendőri fellépést. Orbán azon kívül, hogy általánosságban a lengyel álláspont támogatásáról beszélt, soha nem követelte új és szabad elnökválasztás megtartását, az erőszak beszüntetését, ahogy a lengyelek. Ezek szerint ilyen az, amikor a magyar miniszterelnök a leghatározottabb. Mi van akkor, amikor határozatlan? Ja, olyan nincs.
Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Hír TV-ben), hogy a 2006-os budapesti utcai rendőrterror nem sokban különbözött attól, amit most Minszk utcáin látni.
Ezzel szemben a tény az, hogy nagyon sokban különbözött. Először is a belorusz rendőrterrornak több halálos áldozata is van, a budapesti rendőri fellépésnek nem volt. Másodszor Beloruszban mintegy hétezer embert vettek őrizetbe, és közülük többet fizikailag megkínoztak, nálunk pedig több hét leforgása alatt néhányszáz embert vettek őrizetbe. Harmadszor Fehéroroszországban békés tömegtüntetések zajlanak, míg 2006 szeptemberében és októberében nálunk a kormányellenes tüntetők egy része gyújtogatott, rombolt, barikádot épített, vasrudakkal, kövekkel támadt a rendőrökre, sőt még egy tankot is elkötött. Nyilván békés céllal.
Azt állította továbbá Kövér (ugyanott), hogy Európa keleti fele a Szovjetunió nyomása alatt jobban rá volt kényszerítve arra, hogy foggal-körömmel megőrizze saját, élni segítő értékeit, míg a jólét, a szabadság korlátlanságába vetett hit nem tett jót a nyugat-európai embereknek.
Ezzel szemben a tény az, hogy az alapos felmérések alapján elkészített Boldogság Index szerint a világ tíz legboldogabb országa közül kilenc nyugat- és észak-európai. Vagyis a nyugat-európai emberek, úgy látszik, mégiscsak jól érzik magukat a bőrükben és az országukban. Magyarország ugyanakkor csak az ötvenharmadik a sorban. Lehet, hogy Kövér doktor receptje alapján ránk férne még egy pár évtized diktatúra, hátha az még a korábbinál is több jót tesz nekünk?
Azt állította Orbán Viktor (a trianoni emlékmű átadásán elmondott beszédében), hogy „a Nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem vesztette el. Bizonyíték erre az, hogy magyarok százezrei Nyugaton keresnek boldogulást, az itt maradottak közül pedig sokan vetik vigyázó szemüket Párizsra, Berlinre, Londonra vagy Bécsre. Orbán szeme nem a mi szemünk.
Azt állította ezenkívül Orbán, hogy „Európa hajója éppen megfeneklett… Véget ért az európai népek, az európai szellem és technológia megkérdőjelezhetetlen fölénye”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez már a múlt század közepén véget ért. Az orbáni diagnózis háromnegyed évszázadot késett.